Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2017/12/10
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Elég bonyolult heten vagyok túl, amit sikerült így a hétvége felé úgymond teljesen elment a kedvem a boldog ünnepléstől. Most egy előre beígért best ofot kaptok.

Hétfőn voltam egy interjún, ami úgy néz ki, 80%-ban sikerült, hogy fel is fognak venni. Nem lesz egy vészes dolog, mikor még csak értékfeldolgozó voltam, kaptam rutint, ez egy picivel magasabb szint, de azt hiszem, menni fog :D.

Kedden már nem emlékszem, mit csináltam, estére olyan fejfájásom volt, hogy már magában a fekvés is fájt, nemhogy a többi. Egyszerűen csak az segített, hogy lezsibbasztottam az agyam. Ééés ekkor kezdődött, hogy 3-5 órákat alszom.

Szerdán úgy volt, hogy megyek a felvételim következő állomására, ámde azon kaptam magam, hogy Anyum sírva jött haza. Szegény annyira kimerült volt, hogy három megállóval túlment a villamossal, és ez ijesztette meg annyira. Teljesen érthető, hogyha túl sok órát dolgozol egyben, elveszíted az érzékelést magad körül. Így csúsztattam a szerdai felvételimet péntekre.

Csütörtökön úgy ahogy minden jó volt, csak este felfedeztem, hogy Mamám értelmetlenül motyog. Tudtam, hogy álmában néha elejt félmondatokat, nem is ez volt a gyanús: érthetetlen volt. Alig hallottam, és komolyan mondom, nagyon ijesztően festett. Mármint nem valami horrorfilmbe illően, egyszerűen már csak úgy az egész megjelenése figyelemfelkeltő volt. Annyi szerencsénk volt, hogy ezt már tapasztaltuk egyszer, itattunk vele gyorsan tejet, mert az enyhíti a bevett gyógyszer hatását. Csakhogy ez nem múlott. 2-4 percenként járt ki mosdóba, de azt is úgy, mint egy részeg a kocsma után hajnali 2-kor. Még jó, hogy vele voltunk… beüti a fejét valamibe, és aztán ott hal meg. Ez a procedúra elég sokáig elhúzódott, konkrétan úgy péntek hajnali negyed 3-ra gyengült a gyógyszer hatása annyira, hogy huzamosabb ideig tudott aludni.

Pénteken negyed ötkör arra riadtunk, hogy elesik, és rohantunk felkaparni. Közben sajnos mondott elég kellemetlen dolgokat, amiknek nincs valóságalapja, de egy majdnem 70 éves néninek nehéz megmagyarázni, ő eldöntötte, és az úgy van. Nekem reggel 9-re mennem kellett, gondolhatjátok, mennyit aludtam… és ez már a harmadik nap, és csodálkozom, hogy most nem fáj a fejem. Mire hazaértem, kb. egy óráig még figyeltünk rá, és végre döntésre jutottunk, hogy ide szakember kell… így hát mentőt hívtunk.
Elvinni elvitték, de aztán egész délután azzal telt, hogy jobban sírtunk a másiknál. Kérdeztük magunkban, miért? Miért vezetett idáig az útja? Nem ismétlődhet meg mindaz, ami annak idején történt! Ez biztos…

Jelenleg elég furcsa minden, szokatlan a csönd mögöttem, de annyi biztos, hogy meg kell várni, míg a gyógyszer kiürül a szervezetéből… az meg az ő korában már nem 1-2 napot jelent…

Szombaton egész nap alig tudtunk róla valamit. Konkrétan az első kórházban kegyetlenül bántak vele, összekevert engem és anyut két ápolóval, akik szintén kegyetlenül bántak vele. Most egy ápoló dolga nem az, hogyha a beteg kér fejfájáscsillapítót, vagy egy pohár vizet, hogy teljesíti a kérését? Nem, ez a két picsa konkrétan még kikérte magának, mi az, hogy mert tőlük kérni valamit. Tőletek elvenném a munkahelyeteket, gonosz némberek…

Ma pedig hazahozhattuk. Hálisten már jobban van, még egy picit dőlöngélt, de jobban van, és ez a lényeg. Figyelni kell rá, rendesen etetni, és foglalkozni vele.
Napom másik fénypontja, hogy találkozhattam Limcsivel és a barátjával, igaz, roppant kevés ideig, de nekem már ez felért egy hatalmas eseménnyel, így a Blogger közösségből már három bloggerrel is találkoztam ^^. Legközelebb azért nem csak annyit talizunk, amennyit, hanem beülünk valahova enni vagy meginni egy kávét stb.

A többit SBO-ban.


Alább tudsz üzenetet hagyni.