Megjelenés: 2017. november 11.
Fejlesztők: Eipix Entertainment
Történet:
Szokásos ünnepségére készülnek az Alma-szigeten, ahol a Holtak napját tervezik ünnepelni, csak mexikói stílusban. Ámde az ünnepség el sem kezdődhet, mikor halott halászok szellemei térnek vissza. Valami nem úgy alakult, ahogy kellett volna.

Amanda szemszöge

A játék elejét a rövid történettel már elmondtam. Alig érkeztünk meg, frissen készült a cukorkoponyánk, mikor megjött egy seriffre hajazó figura, aki elkezdett lelket gyűjteni – csakhogy ezek a lelkek még távol voltak bőven a haláltól. Valami történhetett.

Egy sámán – nevén Bruja – árulta el, hogy ő a sziget védelmezője, készített egy jogarféleséget, amivel lehet harcolni a szellemekkel, csak folyamatosan eltörik benne a türkizkő, szóval nem valami gazdaságos.
De miért is pont az Alma-szigeten tartják mindig a Holtak napját? A helyi legenda szerint egy hercegnő és egy herceg tervezett házasságot, mikor meg jött a fehérnép (európaiak, gondolom én), és hódításuk alá vonták a területet. A hódítók meg akarták ölni a királyt, a vőlegény pedig megkérte a hercegnőt, hadd rejtse el vagyonukat a közeli tó fenekére. A lány beleegyezett. Csakhogy a vőlegényét elragadták a halál szolgái, így sose tért vissza a felszínre. Menyasszonya holtáig ült a part mellett, várva szerelmét. A herceg a halál szolgája lett, egyből a legjobb (fényezni tudni kell, khm). Évente egyszer (holtak napján) találkozhatnak, ahol napfelkeltéig együtt lehetnek.
Ekkor még nem sejtettem, hogy nagy közük lesz a történetben.

Brujához kellett visszajutnom, aki megnyitotta a túlvilágra nyitó kaput. Azért is kellett átmenni, mert valaki megborította a természet rendjét. Ez történet szerint úgy volt, hogy a holtak napján a Halál (spanyolul La Muerte, tessék tanulni egy kicsit), meggyengíti a hálót, ami egyben tartja az élők és a holtak világát, és közben egyben tartja ezt négy lélek kő is. A mostani estén azonban úgy néz ki, hogy a háló tönkrement, ezért a halászok az élőket fogják el a holtak helyett. Maga a halál nem érintett, ezért nem tud a halászoknak parancsolni.

Így hát az alvilágba kellett mennem, megkeresni a négy követ. Először a Nap birodalmában kellett a rubint, a vízében az azúrt, a földében a smaragdot. A végére maradt az Elfeledettek földje (nem ugyanaz, mint amit a Surface 11. részében láttunk), ahol találkozhattam a szerelmespárral, és megvívhattam Itzivel.
Még a víz birodalmában találkoztam a legendában szereplő lánnyal, Zitával. Párja, Itzi az a halász, akit én seriffnek hívok. Itzi örökké a lánnyal akart lenni, ezért a halál kaszáját megátkozta, hogy eltörjön. Emiatt tört el a háló is, ami a két világot tartotta egyben.

Miután mind a négy követ visszaraktam a helyére (a negyediket elfelejtettem, melyik volt az), Bruja elárulta, hogy igazából ő La Muerte, és emberi formába kényszerült, mikor a háló megtört.

A bónuszban megint hat lelket kellett megmentenem az Elfeledettek birodalmából, akik teljesen elfeledkeztek a saját családjukról. Ezt hamar meg tudtam oldani.

Szerintem

Mindig is nyitott voltam más országok kultúrájára, de ez most kb. csak a helyszínek elején volt érezhető, másrészt pedig ott se voltam. A történet érdekes volt ettől függetlenül, mégha ezt nem éreztem most olyan átlagon felülinek.

Grafika: 10/10 – kedvet kaptam cukorkoponya sminket csinálni miatta
Teljesítmény: 10/10 – minden okés volt
Történet: 07/10 – nem ájultam el tőle, de azért egy egyszeri menetnek megfelelt.

2017. 11. 17.    Amy      Eipix Entertainment, HOG Reviews, Myths of the World     0 comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük