Megjelenés: 2017. október 27.
Fejlesztők: Eipix Entertainment
Történet:
A H.E.L.P. két legjobb archeológusa Törökországban kutat egy földrengés utáni helyen, amit évszázadok óta senki sem látott. Csakhogy eddig jó volt, hogy az a hely érintetlen, mert mindketten különös betegséget kaptak el, és meg vannak a napjaik számlálva.

Amanda szemszöge

Folytatódik a Hidden Expedition jó szériája, ez a részt most tetszett.
Történet szerint a két régész Mithridatész (nem tudni, hányadik) király sírjára bukkantak, és a helyiek úgy tartják, hogy a hely el van átkozva, ezzel védve a bent lévő kincseket. Valószínű, hogy az átok akkor szabadult el, mikor a régészek bementek, így a főhősünknek és technikusi kolléganőjének a feladata megkeresni őket, fittyet hányva az átokra.

Az átok konkrétan nem átok, hanem egy mérgező növény nektárja/spórája, ami veszélyezteti az egész bolygó vízkészletét: a földrengés miatt, és hogy bementek a régészek, kinyílt egy régi ajtó, ami napokon belül eléri a csatornát, ami egyenesen az óceánba nyílik. Erre van játék szerint hat napunk, mert az ellenszer hozzávalói „kihaltak”. Mithridatész, aki elvileg a VI. volt, maga is szedte a szert, ezzel téve magát immúnissá rá, de nem vált be. Ellenszert készítetett magának 65 hozzávalóból, és elrejtette a palotájában. Akkor kezdődött a kaland, mikor ezt megtaláltam, és a technikus is elkapta a halálos kórt.
A jó hír az, hogy az ügynökségen belül keresik ezeket, és nem 65 tárgyat kellett megtalálnunk, hanem csak ötöt, mert ezek a kihaltak. Igazából nem azok, csak a világ több pontján van az utolsók utolsói belőlük.

Először Prágába vezetett az utunk, ahol a könyvtáros segítségével rájöttünk, hogy a Shipsey-fivérek útját kell követni, és meglesznek a hozzávalók, mivel ők is felfedezték VI. Mithridatész sírját, és az általa kifejlesztett ellenszer hozzávalóit keresték egész bolygószerte. Annyi biztos, hogy az egyik testvér, Michael látható volt 1786-ban Máltán.
Itt hívott fel a H.E.L.P. főnöke, hogy a három sérültet négy napnál tovább nem tudják életben tartani az ellenszer nélkül.

Az utunk Máltára vezetett, ahol úgy védték a kis erődítményt, mint a Fehér Házat, de azért bejutottunk. Egy Aurochs szarv kellett, ami igazából nem egy kihalt állaté, mert a fordítás pontatlan volt.

Megtalálni megtaláltuk ezt a szarvat – játékban kürt, valami bogáré lehet(ett) – és indulhattunk is tovább a Déli-Sandwich-szigetekre.

Nevével ellentétben semmi jó dologra ne számítsunk, mivel közelebb vannak ezek a szigetek az Antarktiszhoz és a Tűzföldhöz, mint mondjuk Hawaii-hoz. Sok a hó és a jég. Egy három főből álló társaság él itt, egy férfi, és egy anya a lányával. A nő egyébként Shipsey leszármazottja, és boldog, hogy a néhai fivérek legalább ilyen formában újra találkozhattak. Amint segítettem rajtuk, ők is rajtam. Közben megtudtuk, hogy az első időkben, miután letelepedtek itt, minden jó volt, de 200 év után már nem volt minden jó. A legtöbb nő, akiknek a férjeik elutaztak, maguk vették az irányítást a kezükbe, de ez sokáig nem maradt így. Az utolsó telepesek pedig úgy döntöttek, ideje elköltözni onnan, nincs miért ott maradniuk. Teljesen érthető, ki akarna sokáig a mínusz nagyon sokban élni?

Az utolsó hozzávalóért Indiába kellett vonulnom, ami egy ottélő ritka gepárd szőrméje. Az ügynökség megpróbálta az iráni rokona szőrét felhasználni, de nem egyeztek kémiailag, így kudarcot vallottak. Indiába érve már küzd a karakterünk a kialvatlansággal, egy helyi gyógyító a frászt is hozza ránk, és kiderült, veszítettünk egy teljes napot, mert karamboloztunk egyet. Szuper.
Meg kellett mentenem egy prémvadásztól a helyi törzsfőnököt a lányával együtt, hogy bejuthassak a templomba, ahol feltehetően a legutolsó indiai gepárd élt. Ritka szép példányként volt rajzolva. Óvatosan csapdába csaltam, hogy ne sérüljön, és akkor tudtam némi szőrt szerezni tőle. amint ez megtörtént, visszarepültünk Törökországba, megcsináltuk az ellenszert, és mindhárom beteg felgyógyult.

A bónuszban az ügynökség visszaküld a Sandwich-szigetekre, ahol egy dolgom volt: kiköltöztetni az ottélőket, mivel betegeskednek, és nem tudják már fenntartani a létesítményt. Odaérve szembesültem azzal, hogy valaki szabotálja a mentőakciót. Egy Henry nevű fickó volt, aki haragudott az ottélőkre, mert kint hagyták. Két hónapja tűnt el, mire a karakterünk odaért. Most is azért bosszús, mert „nélküle” akartak elmenekülni. Nem nélküled, csak senki sem szólt rólad, de mindegy. Végül sikerült meggyőzni, hogy nem hagyták hátra, és mindenki otthagyhatta azt a vidéket.

Szerintem

Talán ez volt a sorozat egyik legjobb része, legalábbis számomra. Nem volt unalmas, mégha kicsit rövidnek is éreztem. A történet is jó, ad némi történelmi hátteret, bár szívesebben kihagytam volna a fagyos időt.

Grafika: 10/10 – annyira szeretem, mikor egy kép érzéseket tud kelteni bennem; konkrétan fáztam
Teljesítmény: 10/10 – sose panaszkodtam etéren náluk, most se fogok
Történet: 09/10 – csak mert rövid volt, és a hozzávalókról kb. semmit se tudtunk meg

2017. 11. 03.    Amy      Big Fish Studios, Eipix Entertainment, Hidden Expedition, HOG Reviews     0 comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük