Megjelenés: 2017. szeptember 16.
Fejlesztők: Mad Head Games
Történet:
Kate nagyapja egyik napról a másikra eltűnt, majd 20 évvel később egy Harold nevű férfi küldött neki sms-t, hogy pontosan tudja, mi történt a nagyapjával.

Amanda szemszöge

Amiért mindig is szerettem ezt a csapatot, azok a szörnyeik megjelenítése. Az itteniek neve Nightcaller, és konkrétan az éjszaka világából érkeztek ide. A feketeségük ezt amúgy is elárulta, de mindegy. És nem akarnám lefordítani, de Éjhívónak lehetne őket hívni.

Harold sajnos hátra maradt az állomáson, bár nekem furcsa volt, hogy mennyire elhagyatott volt az állomás (mégha este fél 11 is volt), a metró állapotáról meg inkább nem nyilatkoznék. Kate lassan eljutott egy helyre, ahol találkozhatott a nagyapjával. Sok idő nem volt az örömködése, ugyanis volt az erdei kis háztól nem messze egy kapu, amit be kellett zárni, hogy az Éjhívók ne tudjanak bejutni ebbe a világba.
Csakhogy, mielőtt bezárhattuk volna, Harold kiütötte mindkettőt, majd elrabolta a nagyapát, és Kate-nek nem volt más választása, mint a beszélő kardjával átkerülni az Éjvilágba.

Az Éjvilágban tudtuk meg, hogy Harold igazából Mordecai, és ellopta az igazi Harold személyazonosságát, így megtévesztve mindenkit. Igazából négyen voltak felfedezők, akik rájöttek, hogy tudnak világok között utazni, de Mordecai megőrült valamiért. A negyedik tagot Jaycennek hívták. Mordecai szerette volna az Éjvilágot a Férfiak világával egyesíteni, de ez csöppet sem volt veszélytelen.

Amin nagyon kiakadtam személyszerint, hogy Jaycent egy bazi nagy pók őrizte, ami konkrétan beszélni is tudott, és semmi másra sem vágyott, csak arra, hogy az ivadékai biztonságban kikelhessenek. Oké, ez oké, csak maradjon is ott abban a világban.
Megtaláltuk Jaycent, megpróbáltuk Mordecait utolérni, de nem volt egyszerű. A beszélő kard beszélt még Cyrilről is, akivel megalkottak egy nagy gömböt, és szétosztották a világokat.
Cyril ugyan halott, de holtában is tud segíteni.

A gömböt sértetlenül kellett visszavinni a helyére, semmi esetre sem szabad elpusztítani. Ha az összetörik, semmi sem tartja külön a világokat.
Sajnos, Mordecai összetörte a gömböt, így a világok elkezdtek összezuhanni, de a kard meg közölte, hogy össze lehet rakni azt a gömböt, csak nem ott. Egy nagy kohászatban raktuk össze, addig különböző létesítmények jelentek meg innen-onnan. A kardba zárt lélek igazából az Éjhívók királya, és segíteni kellett neki kitörni onnan, mert csak úgy tudtunk győzni, hogy az egyességet is újra kötöttük.
A világ is a helyére állt, mert a király és Kate együtt kötötték meg ezt az egyességet.

A bónuszban visszatértünk arra az időpontra, ahol a négy felfedező egy világból készült elmenni, de Mordecai egy ereklye nélkül egyáltalán nem volt hajlandó távozni. Mire megszerezte, a többiek otthagyták őt. Plusz, valami gonosz kis lény is ott volt, ami meg elvitte azt az ereklyét.
Mint kiderült, az az ereklye igazából Mordecai szerelmének gyógyulásához kellett, és csak ezért vállalta ezt a küldetést. A kis gonosz lény azt sugallta, hogy le kell győznie az Éjhívók királyát, hogy kiszabadulhasson a börtönéből.
A nagy csata előtt megtudtuk, hogy az a gonosz lény igazából Jakkar, és senkinek sem volt haszna a létezéséből. Mordecai legyőzte a királyt azzal a karddal, ami csak az ő gyengéje volt.
Visszatérni azonban már nem volt egyszerű, mert Nagyapáék el akarták pusztítani az átjárót, ami 20 évig nem fog kinyílni újra. És mivel 20 évvel később történt a főjáték, Mordecai kivárta ezt az időt.

Szerintem

Maga a történet jó volt, bár én többet is meg akartam tudni az Éjhívókról, nem csak azt, hogy ott lézengenek a saját világukban, bár ez csak az én hülyeségem. Meg mi történt akkor Mordecai szerelmével? Szegény, meghalt, mert nem jutott gyógyírhez? Meg mi volt végül is Nagyapa neve?

Grafika: 10/10 – még mindig le tud nyűgözni
Teljesítmény: 10/10 – ha nagyobb lenne a képernyő, jobban tudnám élvezni, de ez így sem rossz
Történet: 08/10 – akadtak kérdéseim, úgyhogy csak azért maradt le két pont