Megjelenés: 2017. szeptember 13.
Fejlesztők: Eipix Entertainment
Történet:
Történetünk főhősnője, Ashley balesetet szenved, amitől amnéziás lesz. Még jó, hogy ott a férje, aki mindenben támogatja – de miért olyan ijesztően ronda az a farm, ahol élnek? 

Amanda szemszöge

Azt hittem, letörlöm a játékot, mikor megláttam, hogy élőszereplőkkel dolgoztak Eipixék. Amilyen sok munkát ölnek a játékokba, és úgy öntik magukból, elképzelhetetlennek tartottam, hogy visszatérjenek ehhez az ósdi módszerhez.

Játék elején láttuk, hogy hat kisgyerek közül az egyik kissrác leesik a szikláról. A kicsik azt hiszik, hogy meghalt, itt vágás, megtörténik a baleset, és máris láttuk a tipikus gyilkosképű fazont, hogy kiront bedeszkázni az ablakokat, mert hatalmas vihar közeleg. Kapásból láttam, hogy ez nem lehet a férj, túlságosan gonosz képe van hozzá.
Szóval, elkezdünk nyomozni. Ashley csakhamar rájön, a házassági kép hamisított, Stan testvérével, történt valami, csak semmire se emlékszünk. Közben több szellem is megy a házban (mert ugye, pocsék grafikai megoldások az élőszereplősök), akik mind elmesélik, hogy Ashleynek kell megmentenie őket,  mielőtt túl késő lesz. Valami kacsafejű emberszerű lény szedi őket, mert valamiért szüksége van rájuk.
Szépen sorban találtam meg a holttesteket, és a végén a kukoricásban kötöttem ki. Alapból nem jó ómen. A végén volt egy tábor, ahol megtaláltam a kincseket, amit még a testvérek temettek el. Ezek kellenek, hogy Stan visszatérjen az eszéhez. Kevin amúgy életben van, valószínűleg kómában. A többiek mind elmondták, hogy nem akarták soha bántani Kevint, miért is tették volna, mikor barátok voltak. Egyikük hívta a mentőt, másikuk hozott elsősegélyt. A dokik is mondták, hogy a fickó csak így élte túl, hogy időben cselekedtek. San összeomlott, hogy ártatlanokat ölt meg, de ennyivel még nem volt vége. A végén odaadtam a plüsselefántját meg valami illatot, a kedvenc zenéjével, ami segített a srácnak felébredni a kómából. 

A bónuszban a híradóban értesülünk, hogy Kevin felébredt a kómából majdnem 20 év után, de mankóval jár, a testvérét Stant pedig lecsukták életfogytiglanra gyilkosságért. Négy ember halála után mit várt mégis, hogy megpuszilják a fenekét? Aztán telefonál Kevin, hogy oké, hogy sok volt ez a kiruccanás neki, de jó lenne, hogyha odamenne a farmra, el kéne pusztítani a Stant kínzó démon világának átjáróját, vagy megint kimászhat onnan ide. Ez a bolond nő meg rohant is egyből. Valami könyvet kellett találnunk, amivel hipnotikus állapotba kerültünk, mintha anyagoztunk volna, minden színjátékos volt. Három csodás helyszínen kellett végighaladni, miközben beszélt hozzánk a lény, de ügyet se vetettem rá. Csakhogy a farm kigyulladt, és úgy kellett mankós barátunkkal együtt kocsiba szállnom. Végül is, az ügy megoldódott.

Szerintem

Az élőszereplősök ideje lejárt, üzenem Eipixnek. Még egy ilyet nem akarok meglátni. Néhány karakter sokkal szebb volt rajzolva, mint élőben, egyedül Kevin nézett ki úgy, hogy nem volt élő megszemélyesítője. A történet egyébként klassz lett volna, hogyha a démoni világba kicsit beleolvashattunk volna.

Grafika: 04/10 – élőszereplősök miatt; igen, miattuk húzom le ennyire.
Teljesítmény: 10/10 – jó sötét, nem kellett sok faktor a jumpscare-hez
Történet: 08/10 – hiányoltam a lény mivoltát, de annyi baj legyen. Hátha a 10. részre magukhoz térnek.

2017. 09. 15.    Amy      Eipix Entertainment, HOG Reviews, Phantasmat     0 comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük