Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal Chat
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2017/09/01
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Donna Brave HOG Reviews Mad Head Games

Megjelenés: 2017. augusztus 25.
Fejlesztők: Mad Head Games
Történet:
Donna Brave, sorozatunk főhősnője éppen a nagybátyát készül meglátogatni Párizsban, csakhogy, nem egy szokványos látogatás ez.

Amanda szemszöge

Már az elején jön egy fickó elénk, és pár pillanat múlva már halott is, rajta pedig különös jelek találhatóak. A rendőrség szerencsére nem gyanúsít, ugyanakkor van valami, ami nem tiszta ezzel a halálesettel kapcsolatban.

A nagybácsit megtalálva végre akadnak válaszok a hirtelen született kérdéseimre. Valaki sorra gyilkolja az Aranykör Klub (angolul Golden Circle Club, ami sokkal jobban hangzik, ugye) tagjait, és immáron két tagjuk halott. A nagybácsi is tag, mert miért ne. Akin megjelennek a titokzatos jelek, egy mutáns szörnyeteg kezdi üldözni, és mivel hatalmas lapátkezei vannak, simán megfojtja áldozatát. Rögtön a kis bájcsevelyünk után rajta is megjelennek a jelek, és persze, hogy a fojtogató is megjelenik.

Csakhogy az öreg nem hal meg, hanem eltűnik, ami felvett egy-két kérdést, hogy ő most miért is nem murdelt meg, de ez a dolgom, hogy kiderítsem, elvégre „szakképzett paranormális detektív” lennék. Ezt így kiraknám munkahelyként, kiröhögnének.
Egy kis tárgyat is kaptunk, ami meg tudja mondani egy tárgyból, mi történt órákkal korábban, így haladhatunk előre. Első ilyen utam a Clubhoz vezetett.
Egy újságíróval is találkoztunk, bár nekem gyanús volt, hogy ennyi mindent akart tudni a Clubról, de hát ki vagyok én, hogy ne segítsek rajta, értitek. A Clubnál kihallgattam egy beszélgetést, ahol hárman beszéltek Donnáról, és felhúztam a szemöldököm, hogy mégis honnan tudhatják, hogy egyáltalán itt vagyok? Mert a nagybácsi volt az! Közben a taxis, aki nem taxis, csak egy felbérelt bérgyilkos megpróbált még egyszer megölni, de most rajta keletkeztek azok a furcsa jelek, és megölte a fojtogató. Egyre zavarosabb ez az úgy, tudom én.
Csakhogy megjelentek Donnán is a jelek, és mire elfuthattunk volna, megjelent a fojtogató, és levitt egy csatornarendszerbe, ami inkább tűnt furcsa szertartások helyszíneként, mint csatornának. Főleg a koponyás, vörös gyertyás labirintus. Azt imádtam speciel.

A labirintusból kijutva Párizs mellett egy elhagyatott házszerűségbe tévedtem, és csakhamar kiderült, hogy ez itt valakinek egy titkos laboratóriuma. A földszinten bőven elég volt látni a régi korok letűnt kínzóeszközét, a nyújtópadot, hogy erre rájöjjek. Valószínű, itt lett létrehozva a fojtogató.
Visszatérve a Clubhoz az egyetlen női túlélő fegyvert szegezett rám, a másik fickó pedig máris ki akart nyíratni, csakhogy a nagybácsi közbelépett, hiszen segíteni jöttem, nem én hoztam a fojtogatót. Amúgy is, sikerült kiderítenem kézíráselemzéssel (amit a legjobban szeretek a játékokban!), hogy bizony az egyik tag van mindezek mögött, és erre bizonyítékot is találtam. A nő megsebesült, a fickó elvitte túszként a nagybácsit. A nőnek hívtam a rendőrséget, hogy vigyék kórházba, én meg a gyilkos után eredtem, mert nem lehet, hogy csak így garázdálkodjon, de még nem tudtam, hogy miért is fordult a tagok ellen.
Elkerültem egy házba, ahol egy idős nénit találtam. Az ő unokája volt az, aki meghalt, és sose találjátok ki, ki volt az: az újságíró! Ő alkotta meg a fojtogatót, és csak akkor kerülhetett volna a Clubba, hogyha átadja a róla szóló jegyzeteket. Mikor ez nem történt meg, a fegyveres fickó, aki elvitte Donna nagybácsikáját, szépen lehajította őt a hídról. Csakhogy nem halt meg, túlélte, ezért bosszúra szomjazik. Szörnyű ez a bosszú, gyerekek.

A laborban rá is leltem a nagybácsira, és miután sikerült kijutnom a tetőre, ahol legyőztem először végleg a fojtogatót, de elkéstem, mert a feltalálója megölte a fegyverest. A rendőrség elkapta a feltalálót, és bebörtönözte.

A bónuszban a nagybácsival együtt ücsörgünk egy kis teadélutánon, mikor is megakad a szeme egy cikken az újságban. A feltalálót okolják egy újabb gyilkossági ügyben. Párizsba utazva egy elmegyógyintézetbe invitál az ottani orvos, hogy beszélhessünk erről az ügyről, de készüljek fel, hogy legyen nálam egy sokkoló, biztonság kedvéért. Hát jó. Alapból nem volt szimpatikus ez a fickó számomra, de hát ki vagyok én, hogy ezen aggódjak.
A feltaláló szobája üres volt, eltűnt, valószínűleg megszökött, hogy továbbra is a bosszúszomját etesse. De hogy tudott megint ölni akkor?
Úgy, hogy sehogy. Az orvosa elzárta egy szobába, közben megölt két embert, bár nem tudtam, pontosan miért tette, ő akart Franciaország leggazdagabb embere lenni, és simán rákent volna mindent a feltalálóra, hogyha lehetőséget hagytam volna rá. Szörnyű vagyok, hogy nem hagytam, tudom.

Szerintem

Sorozatkezdésnek kiváló, mégha három darabban is vittem végig, ami nem szokásom. A történet tetszett, hogy ilyen alapvető emberi tulajdonságokat vesznek alapul, de nem kellett csalódnom Őrültékben, mindig baromi klassz játékokat tesznek le az asztalra.

Grafika: 10/10 – minden olyan klassz volt, még a fojtogató is! *-*
Teljesítmény: 09/10 – alig lehetett észrevenni a gyűjtendő tárgyakat, és szeretnék normális ablakos módot végre
Történet: 10/10 – remélem, hamar jön a folytatás, imádok ilyenekben nyomozni!


Alább tudsz üzenetet hagyni.