Megjelenés: 2017. augusztus 11.
Fejlesztők: Mad Head Games
Történet:
Timmy egy ideje kómaszerű állapotban alszik, és Stephen kétségbeesetten hívja testvérét, Christine-t, hogy segítsen, mert úgyis ért az ilyen rémálmokhoz. 

Amanda szemszöge

Az első rész magasra tette a mércét. A második annyira nem nyűgözött le, de elég csak ránézni erre a sötét kezdőlapra, hogy akaratlanul is borzongás fusson végig rajtad, de végig akarod vinni, tudni akarod, mi történt Timmyvel, így nyomsz is egyből a Play-re.

Stephen Timmy apja, és számtalanszor próbált valahogy a fia álmába jutni, de nem sikerült. Christine úgyis ért hozzá, tudjuk, álomcsapda, idegesítő szőke kislánybőrbe bújt démon, ismerjük. Most is bemerültünk a rémálmokba. Már az első rémséget sikerült megtalálnom, egy szekrénybe rejtőzött, ahol ez a hülyegyerek is ment, mert egy kék szellem küldte rám a dobermann kinézetű szörnyét, nehogy elérjem a kissrácot. Hát köszi. Így is olyan a környezet, mintha itt lenne az apokalipszis, ami végül is, felér egy rémálommal.
Imádom, hogy a kis döntések kihatnak a játék egy adott részére. Számtalanszor álltam le rimánkodni, hogy mi a jobb, pl.: gyorsan kilesni egy sarkon, vagy épphogy csak bekukkantani.

Timmyt sikerült utolérnem. Addig nem hajlandó felébredni, míg nem teljesíteni a Felelsz vagy mersz nevű játék feladatát. Most ráadásul mernie kell, de hogy mit, azt ennyire előre nem lehet megmondani. Közben Timmy naplójából megtudtuk, hogy a suliban akartak valamit csinálni a harangtoronyban a barátaival, és a suli őre figyelte őket, hogy ne randalírozzanak. Nekem itt lett gyanús az őr. De hát a gyermeki fantázia még nagyobb, mint néhány felnőtté. Először Tommy az igazgatói irodába lógott be, és vigyáznia kellett, hogy „ne ébressze fel a szörnyeket”, ott lehetnek, ahol senki sem számít rájuk, és éjszaka még rosszabbak. Nem mondod?!

A tévében jött a jól ismert labirintus, aminek sötét a vége, és minden ijesztő. Főleg, hogy alig van fény, repedésesek a falak, és úristen, mi van a sötétben. De legalább itt nem rohangáltak pókok. Voltam olyan idióta, hogy mindenhová bementem, csakhogy lássam, mi van ott. Lázadó Amy, menj csak, nem baj, hogy egekbe megy a vérnyomásod!

A padláson keresnem kellett egy égőt, amivel távol lehet tartani a szörnyeket, mert hát azok félnek tőle. Ezt jó tudni. Csakhogy a nagy, Cerberus-féle szörny, a fény hatására három részre osztódott, és megjelent a kék alak, és ledobott a tetőről. Valamiért itt éreztem, hogy a suli biztonsági őrét látja Timmy ennyire, és a lények valójában a kutyái, csak horrorisztikusabb formában. American McGee imádná.

Visszatérve az erdőben találtam két ilyen álomban rekedt foglyot, így együtt terveztük el, hogy felkeltjük a kölyköt, és elmegyünk innen, mert ez így nem állapot. Sikeresen kilyukadtunk az erdőből, majd egy nyílászáró nélküli helységben találtam egy könyvet, ahol Timmyt az őr kutyái felkergették a toronyba, és ott rekedt. Ezért sem tud felébredni. Egyhamar nem lesz kutyája, az biztos. Úgy megijedt tőlük, hogy leesett, és kómába zuhant. End of story, na, keltsük fel, hadd menjek innen, mert porallergiásként ez a sok kosz nem egészséges. Sikerült legyőznöm az őrt, Timmy is felébredt, és minden királyság.

A bónuszban Christine szenved megint: megjelent az idegesítő kiscsaj, hogy ő most bosszút fog állni rajtunk. Tipikusan az a szemtelen gyerek formáját vette fel a démon, hogy jó lenne szétcsapni a fejét, de hát nem bántom a monitorom. Meg kellett találnom az álomcsapdát, amivel elvileg legyőztem a démont, de nem olyan biztos ez, a készítőktől kitelik, hogy visszahozzák megint egy új formában.

Szerintem

Nem volt az a nagy katarzisos élmény, mint az első részben, de majdnem megközelítette. Jó is volt látni ezt a kis Szörnyellát, meg nem is. A történet sajnos nem újkeletű, de legalább jól szórakoztam :D.

Grafika: 10/10 – minden annyira élethű, mintha valóban egy romos házban lennék
Teljesítmény: 09/10 – normális ablakos módot, pls.
Történet: 09/10 – kár, hogy nem újdonság volt, de legalább ihletett meríthettem néhány sztorihoz.