Megjelenés: 2017. augusztus 3.
Fejlesztők: Elephant Games
Történet:
Billy – Brandon Gray fia, aki Anna Gray-Black unokaöccse – és kis barátja, Sarah eltűnnek az Evergreen bentlakásos iskolában, ahol egy fehér ruhás szellem kísért.

Amanda szemszöge

Még jó, hogy Richard velem van. Akármilyen szarkasztikus az öreg, mégiscsak van haszna. Mindig van nála valami, amire szükségem van. Stacy Gray nem tudom, hova lett, de tök jó, hogy tartják a „családi hagyományt”, és egy szakmát űznek.

Az időbe is háromszor kellett visszamennem, hogy egyes eseményeket megakadályozzak.

Mint kiderült, Billy kiváló tanuló, és rendkívül érdekelt a paranormális tudományokban. Nem mindig jó az, lásd Richardot. Valószínűleg lement a pincébe a kis barátnőjével, hogy ott bizonyítsa, szellemek léteznek. Ekkor jelent meg a Fehér Hölgy.

Történet szerint Gabriel és Laura Mansfield voltak az Evergreen-ház tulajdonosai, ám eltűntek egy idő után, és Laura szelleme itt maradt. Mire a lezárt területre értem, megtaláltam ugyan a gyerekeket, ám Richard figyelmeztetett, hogy még egy szellemet érzékel a Hölgyön kívül. Először azt hittem, minket akar távol tartani a szellem, de megfordulva egy zöldszemű szellem is jelen volt, kicsit sem jó szándékkal.

Visszadobva a jelenbe ezzel megakadályoztuk a tüzet, ami leégette az iskolát, de a gyerekek nem kerültek elő. Visszatérve az iskolába Richarddal csapdába ejtettük, ám kiderült, hogy a zöld szellem az igazi ártó itt, nem a fehér.

Laura szelleme elárulta, hogy minden tökéletes volt addig, amíg meg nem tudta, hogy a férje gyógyíthatatlan beteg. Próbálták együtt feldolgozni, nem sikerült, Gabriel egyre inkább a halhatatlanság megszállottja lett; már a fekete mágiához is nyúlt. Talált egy rituálét, miszerint fiatal lelkeket kell ennie, hogy élve maradjon. Emiatt eltávolodott a családjától, és a baj ott tetőzött, mikor az egyik fekete mágiával foglalkozó könyv úgy ígért halhatatlanságot, hogy fel kell áldoznia érte a gyerekeit… és igen, jól sejtitek, a hülyéje megtette. Laura ezért haragból és bosszúból megpróbálta tönkretenni a masinát, amit csinált, Gabriel megtámadta, de végül megölte a férjét, Gabrielt meg elvitte a betegség. Azonban csakhamar visszanyerte az erejét, és visszatérni akar a holtak világából. Ekkor kezdte magát Grófnak hívni, és olyan gyerekeket akar maga mellé állítani, akik érdekeltek és tehetségesek a paranormálisban – mint Billy is.

A harmadik visszautazásban tönkretettem a masinát, volt egy epic battle Gabriel szelleme ellen, előkerültek a gyerekek is, és az iskola is megmaradt.

A bónuszban visszamegyünk abba az időbe, ahol még Richard és Gabriel is mágiát tanultak. Egy ősrégi szellem szabadult ki, amit el kell tüntetni onnan. Lumberwick professzort megtalálva elkéstem, szegény meghalt, de egy merengő-féleségben láthattam a hely történelmét: volt négy varázsló, köztük Alister Dalimar is, akit ismerhetünk már a Mystery Case Files-ból. Ezen felhúztam a szemöldököm, mert emiatt már sejtettem, hogy Dalimar keze van a dologban, mivel ő is igencsak jártas volt a fekete mágiában, és szintén a halhatatlanságot üldözte. Ott volt még Gabriel apja is, idősebb Gabriel, meg Samuel is, Richard apja, de Dalimar érdekesebb részünkről. Évekig jól ment az intézmény, ám lassan Dalimar fekete mágiát akart tanítani, és a végén Lumberwick szépen kitiltotta az épületből. Mikor id. Gabriel felesége elhunyt, Dalimar ígéretet tett neki, hogy feltámassza, és együtt mélyedtek el a fekete mágiában.

Később Richard és ifj. Gabriel szintén az intézménybe kerültek, tanultak, és Gabriel úgy itta a tudást, mint szivacs a vizet. Később Dalimar megkörnyékezte a fiút, és kérte, hogy ezt a szellemet, Obsess-t eressze szabadon, mintegy bosszúból. Tehát Gabriel a hunyó. Úgy bizony. A pincében sikerült utolérnem, ám foglyul ejtette Alessiát, akibe Richard kegyetlenül bele volt esve abban az időben. Gabriel szerint hülyeség volt, ám mégis elvette Laurát, mindegy. Egy véletlen folytán Alessia meghalt, és Richardnak döntenie kellett, hogy visszahozza-e, vagy hagyja holtan. Tippelhettek, mit választott. Elfogadta, hogy Gabriel újjáélesztheti, ámde Richard testébe lassan épülni látszik a fekete mágia (korábban láthattuk, mennyire elhatalmasodott rajta), és mindent elfelejtett addig a napig.

10 év eltelt, Richard ül az asztalnál, rajta vannak a jelek, amiket eddig is láthattunk. A jelek szerint kapunk egy kis játékot, amiben turkálhatunk a múltjában.

Szerintem

Nem hiszem el, hogy senki nem vág már hozzám egy nyamvadt családfát. Annyira érdekes ez a család, hogy ihaj, és ők az egyetlen Gray, akik érdekelnek. Egy időben próbáltam rajzolni családfát, de nem sikerült. A történetet imádtam, szeretek így szellemekre vadászni. Ami meglepő, hogy szépen előszedték Dalimart, pedig Eipixék foglalkoztak vele – bár örülnék, hogyha foglalkoznának még, mégha Elefánték is!

Grafika: 10/10 – ti legalább nem roncsoltok karaktereket…
Teljesítmény: 10/10 – nincs panaszom, minden tökéletes volt.
Történet: 10/10 – mindig van egy új karakter, aki később központi lesz, hogyha a jelenlegi nyugdíjba kerül

2017. 08. 04.    Amy      Elephant Games, Grim Tales, HOG Reviews     0 hozzászólás(ok)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük