Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2017/07/14
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Dark Realm HOG Reviews Mad Head Games

Megjelenés: 2017. július 9.
Fejlesztők: Mad Head Games
Történet:
Valera birodalmát egyik legnagyobb ellensége veszélyezteti – Azomond, az alvilág ura lehetőséget talált, hogy visszatérhessen a földre, és elfoglalhassa azt.

Amanda szemszöge

Azt hiszem, elérkeztünk arra a pontra, hogy ez a sorozat legjobb része. Izgalmakban nincs hiány, Őrülték még nagyobb ötletekkel rukkoltak elő, mondhatni, a legjobb fantasy sorozatban, amit eddig csak láttam.

Történet szerint valóban jön Azomond. Valera tűzmedálja nyitja azt az átjárót, amit még sok évszázaddal ezelőtt Erasmus készített egy elhagyatott város tornyában, elárasztotta vízzel, majd még gátat is emeltetett köré, nehogy bárkinek is eszébe jusson kiszabadítani őt. Csakhogy a démon erősödött elzárása alatt, és most találta alkalmasnak, hogy visszatérjen.

Erasmus neve hallatán felvontam a szemöldököm, mert itt a játék őt teszi meg az első Tűzhordozónak, és egyben az első legnagyobb mágusnak is. Visszatérőként itt van Lassa, a Tűz királyság előző királynője, és egyben Valera nagynénje is. Csak utunkra indít, miután elmesélte, hogy zárta be Erasmus Azomond-ot a mélybe.

Útközben találtam egy kalapácsot – ami igazából egy elátkozott női kovács, ami ritka. Egy titkos átjárón jutottam fel a gátra, majd onnan le a toronyba. Elkéstem, meg az a démon is, tőrbe csalt, mert szüksége volt az utolsó Tűzhordozó érintésére, hogy a kapu megnyíljon. Bizony, itt ez a tízemeletnyi magas démon, Valera meg a pokolba kerül sárkány formájában. Lent kimentettem egy légelementált, aminek később nagy-nagy hasznát vesszük kétszer is. Kijutva a pokolból Mr. Handsome, akarom mondani Harlon, a Szél királyság urát láttam meg elsőként egy lebegő állomáson, Lassával, Nathaniellel és Marissával egyetemben. Utóbbi a Jégbirodalom legjobb íjásza. Először be kellett bizonyítanom Erasmus találmányával, hogy még van napfény, szél és folyóvíz, innen kerültem Melpazarhoz, egy erdei trollhoz, akinek két feladatot kellett teljesítenem, mielőtt bármit is segített volna nekem.

Először egy sivatagi helyre kellett mennem valami kék üvegből készült virágot megszerezni – ez volt a bátorságpróba, majd másodjára visszakerültem a legelső rész elejére, ahol Valera elviekben még csak egy gyerek – de bizonyítania kellett, hogy rátermett a feladatra, és nem hagyta, hogy a múlt ártatlansága visszatartsa. Így már másképp is szóba állt velünk Melpazar, aki valójában Erasmus! Elmesélte, hogy ő és Azomond korábban jó barátok voltak, de az ő lelkét megfertőzte a sötét mágia, és csakhamar szembekerültek egymással, miután Azomond fogta a Sötét urat, és felhozta a földre. Szegény csak az ereje árán tudta visszalökni őt oda, ahova való, cserébe viszont feláldozta emberi külsejét, ezért lett belőle erdei troll.

A városunknál trükkösen kellett bejutni, de az is sikerült. Az összes szövetséges egy jelre várt, hogy bevonulhasson, és megküzdhessünk a sötétség erőivel. Talán ez volt a kedvenc epic battle vég, amit láttam: kicsit a Heartstone játékra emlékeztetett, de pont ez volt benne a poén. Addig-addig kellett az embereimet az ellenség felé fordítanom, míg Valerában a sárkány dühe elég nagyra nem nőtt ahhoz, hogy legyőzhesse Azomondot, és visszakerülhessen oda, ahova való. Fejben én már elkezdtem kinézni, Valera kivel is lehetne jó parti, de hátha pár résszel később lehet ilyen opció. Csak ne legyen az, hogy Einar meg Harlon között kell döntenie, mert falnak megyek.

A bónuszban Valera gyűrűje, amit Erasmus is még feltuningolt az érintésével felégeti az ágyát, de nem lehet pihenni, nagy baj lehet itt még. A könyvéből megtudtuk, hogy Erasmus az Égő fa köré építtetett egy templomot. Az a fa felel ugyanis a világuk mágikus lényeiért. Még az első Tűzhordozó elkapta a Fekete sárkányt, és egy tojásba zárva pont a fa alá rejtette, hogy onnan ne szabadulhasson ki soha többé. Bárki is szabadítja ki, nemcsak a sárkányt uralhatja, hanem világrengető erőre is szert tesz.

A hegyen nem másba botlottam, mint Azomondba, csak éppen a szolgája testében. Fogalmam sincs, hogy élte túl, de meg akarja szerezni a sárkányt. Még jó, hogy most nem vagy egy Góliát bakker. Erasmus csinált egy mágiát, hogyan lehet legyőzni a sárkányt, meg is tettük, ámde ott jött a kérdés, hogy Valera emberként vagy sárkányt folytassa-e az életét, mert az ereje a varázslatnak köszönhetően olyannyira kiteljesedett, hogy valamelyik életéről le kellett mondania. Kapásból rányomtam, hogy maradjon ember. Nem mintha nem lenne szép lila sárkányként… de akkor is.

Szerintem

Ódákat tudok zengeni erről a sorozatról. Szinte már hiányzik, hogy sorozat legyen belőle. Akkor legalább statiszta lennék, ha nem egy főhős, értitek. Sajnos a kártyákat nem tudtam kimenteni, de nagyon tudnék örülni, ha ez a fajta kártyajáték visszaköszönne később is, ami nálam az epic battle címszó alatt futott. Vagy egy külön alkalmazás telefonra. Nagyon adnám.

Grafika: 10/10 – sok darab csillagocskával
Teljesítmény: 09/10 – csak a széles képernyő nem megfelelő felbontása okoz gondot
Történet: 10/10 – ne legyen itt még vége lééécciii! Annyi potenciál van ebben a sorozatban!


Comment below