Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2017/07/08
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Rólam azt tudni kell, hogy a beauty téma nálam igencsak későn kezdett érlelődni. Meg sokáig úgy voltam vele, hogy ez engem igazából nem érdekel. Sosem tudtam annyi sminket elviselni magamon, sosem éreztem szükségét, hogy bármit is az arcomra vigyek. No, nem azért, mintha tökéletes, hibátlan bőröm lenne, csak egyszerűen tényleg nem érdekelt.

Úgy érettségim évében már elkezdtem próbálkozni a spirállal, csak szemüveges lévén nem látszódott semmi, szemceruzával szintúgy ugyanez volt a problémám. Meg ha volt is, délutánra lepislogtam mind a szemceruzát, mint a szemhéjfestéket, szóval itt már tudtam, hogy nekem a kínai produktumok nem fognak megfelelni. Ugyancsak így voltam sokáig a körömlakkokkal is. Évekig a S-He tökéletes volt, aztán mikor új üvegcsével vettem, bizony szépen feldagadtak tőle az ujjaim, így váltottam a kicsivel drágább árkategóriájú Essence-re, amivel viszont tökéletesen meg vagyok elégedve.

Abban az időben úgy voltam vele, hogy a kozmetikus meg a fodrász olyan dolog, ami felesleges, mondván, én is meg tudom a felét csinálni, minek adjak ki ezért plusz pénzt? Nos igen, ez addig tökéletes is volt, míg egyszer sikerült túlritkítanom a szemöldököm… és ha nincs éppen ricinusom, akkor nagy bajban lettem volna. Viszont már akkor is mondta Anyu, hogy nem ártana legalább egyszer tiszteletem tennem egynél, csakhogy valami alaptól ki tudjak indulni, hogy ember fejem legyen, és ne találjon meg Nicotero egy gyönyörű ajánlattal a Walking Deadbe.

Úgyhogy tegnap este megtudtam, hogy be vagyok írva kozmetikushoz, szemöldök-karbantartásra. Úgy voltam este, hogy most nekem komolyan át kell mennem Újpalotára? Este úgy voltam vele, jó, menjünk, elvesztem a kozmetikus-szüzességem. Annyi jó a dologban, hogy a lányzót ismerem is személyesen (nevezzük most Szilvinek), és bár évek óta nem láttam, azt kell mondjam, hogy kellemesen csalódtam. Olyan laza 5-10 percen belül rendbe tette Szilvi a szemöldököm, hogy azóta nem győzöm nézni. Tényleg csodát művelt, és mivel gyantázta, egyhamar nem is kell ezzel foglalkoznom.
Egyedül egyszer könnyezett egy picit a szemem, mondjuk, nem valami összenőtt szemöldökkel mentem :D, mert karban szoktam tartani a végét és a közepét.

Szerdára meg is beszéltünk egy újabb találkozót, hátha tud kezdeni valamit a csodálatosan kevert bőrömmel. Nem kenhetem örökké sima Niveával, de legalább problémával kevesebb. Ennek nagyon örülök. Viszonylag olcsón dolgozik, és meg vagyok elégedve a munkájával. Biztos, hogy időnként tiszteletem teszem. Sőt, lehet, hogy megtaláltam a tetoválóművészemet is, mert neki is van jó pár gyönyörűsége, és ha végre megszabadultam a feleslegemtől, akkor annak tiszteletére simán varratok magamra valamit. Így is azon kaptam magam hazafelé jövet, hogy bámulom a tetkós embereket, ami amúgy szokásom… szóval, ha esetleg azt látnád, hogy bámullak, akkor ne vedd zokon, a galériádat lesem :D.


Comment below