Amióta tagja vagyok a csoportnak, azóta rengeteg klassz blogot és annak bloggerináját ismertem meg, ami részemről nagyon jó dolog. Viszont – ahogy azt ők is felfedezték – egy idő után úgy érezték, hogy a blognak nincs sok értelme visszajelzés nélkül. Erről nemrég panaszkodtam is, hogy szeretem-imádom ezt csinálni, csak szeretnék visszajelzést kapni, hogy mely bejegyzéseimnek van értelme, és melyiknek nincs. Mondhatjuk úgy is, hogy ez egy ilyen isteni segítség volt, úgymond kapóra jött :DDD.

A MIIV lényege röviden annyi, hogy írsz egy kommentet a poszthoz, vagy csak a chatben hagysz egy kis sort, hogy ott jártál. Mindig örülök a hozzászólásoknak vagy a chat-üzeneteknek! ^^ Annyit kell csak tenned, hogy egy hashtagben írsz egy #miisittvagyunk taget, és akár hozzá is szólhatsz a témához. Elég sok témám van azt hiszem :D. Így tudom, hogy olvasod a blogom, és tudom, hogy mi érdekel téged az én életemről.

Ezt az ötletet még Sky Jensen találta ki, innen is szintén köszönöm az ötletet! Az alábbi posztot jobb oldalt meg is fogjátok találni, kivételesen nem dalcím után kapott modulban.

Az alábbi szöveget Eszti oldaláról hoztam, ő pedig Sky oldaláról ^^.

„Szeretsz blogot olvasni, igaz? Ki ne szeretne, hisz ingyen van és akad köztük hihetetlenül jó, szépen megírt, választékos. Nem tudhatom, a te olvasási szokásaid milyenek. Kedveled azt, ha hétről hétre kapsz egy újabb kis morzsát, vagy jobb szereted megvárni, hogy egy történet véget érjen, és egyben elolvashasd, de ez mondhatjuk, hogy nem is fontos momentuma a mondandómnak.
Gondolom azért olvasod a kedvenc történeteidet, mert megszeretted egy részét vagy egészét. Megfogott valami benne. Talán a hangulata, az egyik szereplője, vagy akár az egészet ahogy van imádod, de te azon olvasók táborát gyarapítod, akik elolvassák a friss részt, majd bezárják az ablakot. Nem hagysz nyomot, nem írsz kommentárt, nem lájkolsz, csak jössz és mész. Most játszunk el a gondolattal, hogy egy nap visszanézel az kedvenc oldaladra de nem látsz új részt. Pár nap múlva megint, de még mindig semmi. Eltelik egy hét, majd kettő, de az oldal érintetlen, csupán a legutolsó bejegyzés alatt kezdenek el gyűlni a kommentárok úgy, hogy azelőtt ez egyik alatt sem volt szokás. A kíváncsiságod hajt, ezért megnézed a kommenteket, ahol szomorúan tapasztalod, hogy arról írnak a társaid, hogy a blogot nem írják tovább, mert az írója azt hitte, hogy egy olvasója sincs, az elején nagy kedvel és lelkesedéssel írt, mára viszont úgy vélte, hogy a történet folytatását megtartja magának, nem tölt többet hosszú órákat azzal, hogy többször átnézze a helyesírást, a párbeszédeket, nem tölt több időt egy olyan oldal csinosításával, amire senki rá sem bagózik, hiába tölti ő minden szabad percét azzal, hogy a blogja minden formában szép és igényes legyen. Úgy vélte, hogy a gondolatait megtartja magának, hisz minek is tenné fel, ha az nem érdekel senkit, pedig te ott voltál, csak ezt ő nem tudta.
Tegyél azért, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Hagyj magad után nyomot. Nem muszáj regényt írnod, elég, ha jelzed a jelenléted kommentben egy „#miisittvagyunk<3 ” jeligével. Persze, ha hosszabb véleményt írnál, ezt a jelige után nyugodtan megteheted. A MIIV, (Mi is itt vagyunk) nem kötelez semmire. Nem kérem, hogy oszd meg ezt a bejegyzést, nem kötelezlek, hogy tegyél ki egy plecsnit a blogodra. Semmi sem kötelező, de tudd, hogy az, hogy te le írsz pár betűt néhány másodperc alatt, neked semmi, de a kedvenc íród tudni fogja, hogy ott vagy, nagyobb kedvel és talán hamarabb hozza majd a részt. Tegyünk azért, hogy a tehetségek köztünk maradjanak és ne adják fel!”