Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2017/03/05
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Metal is Religion

Igazából én éreztem, hogy egyszer eljön ez a nap. Már éreztem a 2013-as lemez után, Gas kilépése után. Akkor elnyomtam magamban ezeket a gondolatokat, hogy áh, biztos meglesz a 30 évnyi fennállás. Tévedtem.

„Miután negyed évszázadig a szerelem és a metal összefonódott, őszintén úgy éreztük, hogy a HIM kifutott a természetellenes folyamából, és búcsút kell mondani annak reményében, hogy utat adjunk a látnivalóknak, illatoknak és a hangoknak, amik még feltáratlanok. Elkészítettük a mintát, megoldottuk a puzzle-t, és elfordítottuk a kulcsot. Köszönjük.”

Akik régebb óta olvasnak, tudják, hogy nekem a HIM életemnek talán a legmeghatározóbb zenekara, jelentősen rányomták a kamaszéveimre a bélyegüket. Volt szerencsém háromszor látni őket élőben, a legutóbbiról, a nagy 12 év utáni magyarországi koncertről még írtam is. Rengeteg órát töltöttem azzal, hogy írtam a fanficeimet, miközben háttérben szólt egy-egy album. Túlestem azon is, hogy pár évig idealizáltam Villét, de melyik kamasz vagy tinédzser nem csinálta ezt? Nekem a HIM mindig is egy öttagú zenekar volt, nem csak volt Ville és négy zenész. Volt nekem Ville, Linde, Migé, Burton és Gas.

Gas kilépése után egyetlen egyet bánok: nem fogom hallani már soha többet, Kosmo hogy teljesített volna egy lemezen. Szegény gyakorilatilag bizonyítani nem tudta maradandóan, mit tud, mivel nem voltam ott a legutóbbi magyar bulijukon.

Melyik HIM-lemez életem meghatározó HIM-lemeze? Határozottan a Love Metal.

A legeslegmeghatározóbb HIM-dal az életemben? Határozottan a The Funeral of Hearts.

Először még poénkodtam is, hogy tényleg szeretem, de megértettem ennek a műfajnak – mert az, ezt senki sem tagadhatja – a mondanivalóját, és akkor még nem is tudtam, hogy mennyire meghatározó lesz a metal szeretete az életemben. Sokkolt igen, nagy űrt fognak hagyni, de egyszer mindennek vége szakad. Nem reméltem, hogy ilyen hamar, 26 év után… de az fáj, hogy a búcsúturné nem érinti hazánkat. Illene, ha már Villének magyar gyökerei vannak.

Őszintén, mostanság kezd leülepedni a hír. Nem voltam aktív hallgatójuk az utóbbi években, de mai napig kívülről tudom a dalokat, és mindig is lesz egy heartagramom.
Ha ez a zenekar nincs, nem fedezem fel az összes többit, nem jutok el Finnországba, nem fedezem fel a Lacrimast, nem ismerem meg azokat az embereket, akik közül párral mai napig beszélek, nem nézek utána a nagy öreg zenekaroknak, nem mélyedek el jobban Poe művészetében, nem nyitottam volna a black metal felé, sosem kezdek el weblapot készíteni, nem mélyedek el a html/php világában.

A blogom kezdetben HIM fansite volt, ami később kinőtte magát HIM Times-á. Sokáig is üzemeltettem, azt hiszem, a lehető legjobb HIM-forrás volt, úgy 2014 közepéig… ha jól emlékszem. 

Köszönettel tartozom ennek az öt embernek, hogy a zenéjükkel olyanná formáltak, amilyen vagyok. Sok nehéz órán átsegítettek, és kár, hogy sosem tudtam személyesen elmondani. Online nem az igazi. 

Igazából még mindig nem találom a szavakat, mert nagyon meglepett ez a hír. Az első sokkon már túl vagyok. Nézzétek el Ville mondanivalójának gyors fordítását.


Comment below