Megjelenés: 2017. január 29.
Fejlesztők: EleFun Games
Történet:
Valaki használni kezd egy tárgyat, amivel mitikus lények jelennek meg szerte a világban. Most Alexandrán a sor, hogy fellelje ezt a tárgyat, mielőtt annyi a világnak.

Amanda szemszöge

Sosem késő újra ellátogatni egy antikváriumba. A mostani ráadásul sokat fejlődött, nekem legalábbis tetszett, hogy Alexandra nem csak régiségeket árul, hanem ritkaságokat őriz, egy sokkal nagyobb helyen. De persze, megint baj van.

Mivel kiszabadultak a mitikus lények, először egy mantikór szabadult el. Wikipédia szerint is ez egy kiméra-faj, csak az emberevő fajtából. Mi, a HP-n felnőtt generáció is ismerheti Rowling egyik könyvéből. De nem ez a lényeg. Az introban egy Gregory Williams nevű fickó beköltözik egy házba, és megtalálja ezt a tárgyat. Mivel a manus egy illuzionista, persze, hogy egyből hasznot akart húzni belőle. Csakhogy ezzel szépen tönkretette a fél várost, de végül is, mindegy.

Most is akad egy segítőnk Bob személyében, akinek a családja ment el megnézni Williams előadását. De mikor kitört a balhé, persze, hogy a színházban maradtak. Bejutva azonban már teljesen felemésztette az egészet a képzeletbeli világ, és mire odajutottunk, hogy visszakérjük, Alexandra és Bob is csapdába esett. As always. Ilyenkor elgondolkozom, hogy a készítők mit isznak, vagy szívnak, hogy ennyire elmennek nekik otthonról.

Utána viszont kiderült, hogy Williamst könnyebb likvidálni, mint Bobot. Bob az annyira jobbá akarta tenni a családja életét, hogy képes lett volna tönkretenni a miénket. Ez így nem valami biztonságos, de hát Alexandra Anderson itt volt, és megint megmentettem a világot.

A bónuszban bejön egy Ingrid nevezetű nő, hogy van neki egy értékes tárgya, és hogy Alexandra nézze meg. De persze, átverés, mert szépen ellopta tőle ezt az izét, aztán mire odalyukadtam, hogy megmentsem mindkettőt, a csajt beszippantotta teljesen, és el kellett mennem a jeges vidékre, hogy megtaláljam a tárgy készítőjét, aki nem volt más, mint az a maszk, aki segített már egyszer. De még jó tanácsként hozzátette, miután visszaadtam az emlékeit, és kiszabadítottam Ingridet, hogy az álmokat inkább valósítsam meg. Ne aggódj, nyomon vagyok :D.

Szerintem

Hosszabbnak éreztem ezt a részt, pedig nem tűnt olyan hosszúnak. A történet is jó, csak gondolkodok, miért éreztem úgy, hogy ez nekem most sok. A történettel nincs bajom, de valahogy nem az igazi. Nem is szedtem most össze minden extrát, amit adott a játék, csak simán haladtam a végére, mert kíváncsi voltam, mit tud ez a tárgy. A végén tetszett a csillagrendszeres megoldás.

Grafika: 07/10 – eszméletlen kicsikre sikerültek most a keresősök, úgyhogy megint a mahjong volt a barátom, és kivételesen nem ablakos módban játszottam
Teljesítmény: 08/10 – uncsi ez a nagyon széles képernyő
Történet: 09/10 – valamiért hosszúnak éreztem, de nem volt baj