Megjelenés: 2017. február 11.
Fejlesztők: Elephant Games
Történet:
Dorfield városában eltűnik egy szobrász, aki családoknak készít szobrot az elhunytak mására. De ezek a szobrok élnek, és most a szobrász felesége betegségből visszatérve felkeresi a detektívet, hogy segítsen megtalálni a férjét.

Amanda szemszöge

Tristan egy zseni. Úgy hozza vissza a holtakat, hogy szobrok, de valahogy mégsem az igazi, ezt mindenki érzi, ugye? Szegény Olivia… mire visszaért, a férjének véres hűlt helye. Valamiért fellázadtak a szobrok, érzem én.

És tök frankón ráéreztem, hogy tényleg. Ismét van egy Robertem, mert hát miért is ne. Neki volt egy fia, aki valamiért elhalálozott, de nem tudta feldolgozni a fia halálát, ezért elment Tristanhoz, hogy készítse el a fia szobor mását. Amint ez megtörtént, egy darabig minden jól is ment, de aztán Robert rájött, hogy valamiért mégsem tudja úgy szeretni ezt a szobrot, mint az igazi fiát. Erre Eric, Robert fia szépen lázadást szított a többi szoborember között, hogy szépen öljék le a szobrászt, mert nekik ez nem élet, hogy érzéketlenül élnek az emberek között. Jó, ezt meg tudom érteni, de ez nem megoldás. Robert adott egy nyomot, hogy keressem fel a többi családot, hátha többet tudok meg. De jó nekem.

Sikerült végigkeresnem három helyszínt, mire megtaláltam Tristant. Ott volt vele a felesége szobra, mert ő abban a hitben élt, hogy a felesége a kómából sosem fog felébredni, erre megcsinálta a szobormását. Addigra elküldtem egy galambot az igazi Oliviának, aki mire odaért, szépen egy késsel tönkretette a szobrot. Én meg ott fogtam a fejem, hogy miért aggódik a hülye férje a szobormásért, mikor ott az igazi. Ha már ott az igazi felesége, minek neki egy szobormás, hm? De mindegy is, inkább foglalkozok azzal, hogy megállítsam Ericet és a többi szobrot, mielőtt túl késő lenne. De igazából nem is voltak annyian. Volt egy kislány, Maya, volt egy Gordon, és Olivia szobormása. Ennyi. Ne várjatok itt tömegverekedést :D. Gordon a testvérével voltak vadászok, de meghalt, mikor egy vadászat alatt széttépte egy medve. A testvére még a halála előtt visszahozatta, de ebbe Gordon nem tudott belenyugodni, és szépen el akarta kárhoztatni Tristant emiatt. De ez nem sikerült. Igaz, hogy a végén kimentettem, nem hagytam a szakadékba zuhanni.

A bónuszban a szobor Olivia és Eric összeházasodtak, ámde hamar kitör egy balhé, mert kezd kimenni az életerő a szobrokból. Egyelőre csak Eric szenved, de ki tudja, mi van a többiekkel. Egyszerűen az egyik hozzávalót kifelejtette Tristan, emiatt a hatás nem hosszú távú. Keresnem kellett egy fehérboszorkányt a tiltott erdő közepén, ő összeszedetett velem három hozzávalót, kaptunk egy kék löttyöt, és az összes szobor szépen meggyógyult.

Szerintem

Kalandos egy game, csak rövid. Olyan, mintha Elefánték nem minden játéka lenne felnőtteknek való. Ez amolyan köztes szerintem, de egy délutánt mindenképpen érdemes rászánni. A történet egész jó, a grafika gyönyörű, bár nem tudom, mi lesz akkor, hogyha valaki ugyanúgy rányomott arra, hogy Gordont felhúzta a szakadékból. Lehet, hogy visszatér.

Grafika: 10/10 – még a csóri kőkislány is tök gyönyörű volt
Teljesítmény: 10/10 – akkor sem kapcsolom ki a speckó effekteket…
Történet: 10/10 – nem újkeletű, de legalább jól szórakoztam