Megjelenés: 2017. február 15.
Fejlesztők: 4 Friends Games
Történet:
Bréma városában furcsa lila köd ütötte fel a fejét, ami négy utcazenészt szörnyeteggé változtatott. Az egyik tagja Emily testvére, Rosabella, akivel együtt kell megmenteni Brémát.

Amanda szemszöge

A brémai muzsikosok egy elég hálás téma, azt kell, hogy mondjam. Kevés jó feldolgozás van belőle, eddig azonban ez kiemelkedően a legjobb, amit láttam.

Egy idősebb fickónak volt négy babája (egy kakas, egy szamár, egy macska és egy kutya), ezeket megérintve a muzsikosokból szörnyek lettek, pont mikor elkezdődött a fesztivál, ezért van a város fullra lezárva. De mi ez a köd akkor?

Lassan adagolják a sztorit. Van itt egy Rapunzel féle-nő, akit bezártak a toronyba. Négy muzsikus viselte a négy jellegzetes állat maszkját, és az életüket áldozták, hogy ott is maradjon a toronyban. Évente rendeznek ezért fesztivált, és eljátsszák azt az egy dallamot, amivel távol tartják a ködöt. Itt sejtettem, hogy valószínű rossz kezekbe került.

Először megmentettem a fuvolást, szegény a macskabábot kapta. A bábok készítőjét egyébként Waldemarnak hívják. Tudom, melléktelen infó, de nekem valamiért a Dalimar rögzült be XD. Később egy házban megtaláltam Rosabellát, akin már fogott az átok, és félig-meddig már kutyaszerű lény lett belőle. Az egyik falon túl találtam a szamár-átokkal sújtott fickóval is, utána a toronynál a dobossal, és csak a legvégén Rosabellával.

Addigra valóban Rapunzelt találtam meg a toronyba zárva. Később, egy romos kastély előtti házban találtam egy könyvet, amiben kiderült, hogy az első muzsikosok eredetileg Rapunzel családja voltak, és azért játszottak egy dalt, hogyha azt hallja az akkor még gyerekkorban levő kislány, hazatér hozzájuk. A városi tanács azért zárta a gyereket a toronyba, mert féltek a mágiájától… oh, és a bábkészítő vagy családtag, vagy jó barát, mert Rapunzel oldalán áll. Aki amúgy egy kétlábon járó hulla. Tiszta Walking Dead, csak itt nem akarnak megenni.

A romoknál odaért mindenki, felszabadítottam őket, de Waldemar, Rapunzel bátyja kapott az átkot, így most egy kis helyes madár lett belőle. A lányon meg segített az a nóta, amit elhúztunk neki. Bréma megmenekült, juhé.

A bónuszban megkapjuk az előzményt, egy William nevű herceg segít a lányon azzal, hogy elviszi a babáit a romokban levő tóhoz. Én már tudtam, hogy ott kezdődtek a bajok, mikor vízbe kerültek. Még a herceg fel is ajánlotta, hogy elviszi onnan a toronyból, de a bosszú annyira elvakította a lányt, hogy nemet mondott. Pedig akkor is lett volna egy érdekes játék, én azt mondom. Lehet, hogy találkozunk még a herceggel, mert valami port rászórt, gyanítom, emléktörlőt, vagy mi az istent.

Szerintem

Szerelmes vagyok a grafikába. Olyan gyönyörű volt a torony és környéke, hogy néha megálltam nézelődni 1-2 percig a tájakban. A gyűjthető babák is cukik, és a papírbábukból is csak egyet nem találtam meg a főjáték végére. Ez valami rekord már, nem? Az is tetszett, hogy Rapunzelt beleszőtték a brémai muzsikosokba. Nekem eszem ágába se jutott volna vegyíteni a két történetet.

Grafika: 10/10 – szeretnék a tájképeikből egyszer egy fotósorozatot valahova a lakásban
Teljesítmény: 10/10 – szokott színvonal, így nem panaszkodom 😀
Történet: 10/10 – szerintem ez az eddigi legjobb feldolgozása a témának, így csak ajánlani tudom