Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2016/12/31
Zene – Lacrimas Profundere: The Path of Broken Homes
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Jól eltűntem költözés után, mi? Sajnos a dolgok egyáltalán nem úgy alakultak, ahogy terveztem. A költözés egy rémálom volt, és ami még utána jött… nem véletlen 2016 a káosz éve. Meg úgy néz ki, hogy a nagy bejegyzésem 2016 utolsó bejegyzése is lesz. Épp ezért, hozzatok valami meleg italt, meg pokrócot, meg valami nasit, mert ez egy baromi hosszú történet lesz. Lehet, hogy két részre is fogom tagolni! O.o Nos akkor, ha mindenki nyugodtan ül, akkor csak figyeljetek. Az elejétől kezdem:

Ez volt életem legrosszabb költözése. Mama jó barátjának egy jó barátja volt a sofőr, a rakodók öcsém haverjai. Olcsón akartuk megúszni, de ezt a hibát többször nem követjük el, annyi fix. A manust képzeljétek el egy 60+-os bácsinak, annak is a taperolós fajtájából. Konkrétan hol engem, hol anyámat zaklatta. Hol a kezem, hol az arcom simogatta, néha még azon kaptam, hogy simogatja a ruháinkat… köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől, nemhogy ráordítani, hogy takarodjon már el onnan. Sőt, költözés felénél, mikor a három szobából másfelet már lehordtak a fiúk, ő kitalálta, hogy ő most elmegy egy kicsit, mert a közelben élt egy volt munkatársa, és be akart hozzá ülni beszélgetni. Ha ez még nem lett volna elég gyanús, akkor közölte a lázas anyámmal, az idős nagyanyámmal, meg velem, akinek éppen egyetlen gondja volt, hogy vágjuk a hónunk alá a majdnem 0 fokos hidegben a macskákat, és metrózzunk el szépen a házig, merthogy ő nem enged a kocsijába embert öcsémen kívül, az biztos.

Nem volt mit tenni, eljöttünk. A házról nem mesélnék részletesebben, mert ezt is csak átmenetileg kaptuk meg, de nekem külön helyem van, így tényleg a magam ura vagyok. Ha valami nagyon kell, átcsöngetek a szomszédba :DDD. Egyedüli hátrány az volt, hogy nem volt itt semmilyen szolgáltató, és a munka miatt nem is tehettem volna, hogy fogom magam, és bemegyek intézkedni. Így igencsak lemaradtam TWD-ügyileg, amiről tudott a webmester. Igen, olvastam minden bejegyzést a Histórián, és elfogadtam a pontlevonásokat, mert jogosak voltak. Nem is fogok hisztizni érte. Így is köszönöm az elért eredményt, mert egyszer hol a legjobb 10-be vártam magam, hol a legjobb 5-be. De ezt nem most akarom kivesézni.

A melóhelyem meg egyébként olyan, hogy a karácsonyi szezonban gyakran túlóráztam, 16-18 órákat. Egy neves kozmetikai cégi magyar elosztójában vagyok csomagoló, nem lehet csak úgy leülni, rohangálni kell a futószalag és a polcok között, és ha nincs meg egy napi limit, kevesebbet kapok teljesítménybérre. Mondjuk, ez úgy 11 óra után nem izgatott annyira, így igazából nem érdekel a teljesítménybér. Kétóránként van szünet, az is 10 perces, de még az ebédidő is az!!! 10 perc alatt lehetetlen eldönteni, hogy most eszek, mosdóba megyek, csak csekkolom, mi a helyzet online. Pluszban, hajnali 2-kor keltem, mert a busz, ami elvitt oda, messze volt, és éjszakaival kellett mennem, ami meg félóránként jár. Ha meg lekésem a csatlakozásokat, ugrott a napi bérem, és kevesebbet kapok… így is rettegek, mert van pletyka, hogy még többet akarnak felvenni, és szortírozni akarnak a meglévők között, ki az, aki nem bírja annyira. Nekem meg többször volt, hogy elevenre sebesedett a talpam a rohangálásban, így kínomban már napot cseréltem, hogy egyáltalán talpra tudjak állni, ez meg egyesek fejében elég ok lehet ahhoz, hogy repüljek… de akkor sem pihentem igazából, mert szépen fogtam magam, becammogtam a legközelebbi szolgáltatóhoz, és kötöttem egy szerződést, hogy kell internet meg miegymás. A házba behúztak mindent szerencsére, de az is jó 2 óráig tartott. És csak a két ünnep között került erre sor.

A karácsonyom egyébként lábadozással telt. Kiolvastam négy könyvet, és aludtam. Néha Simseztem is egy kicsit, és szerintem jó darabig nem is akarom látni, mert ráuntam. Ajándék az nem volt (agyvérzésen kívül), mert még tavaly Mama jól megátkozta a karácsonyt, így igazából nem is volt ünnep. 27-én le is bontottam, mielőtt elindultam volna dolgozni.

A jövő évtől rengeteg jót várok. Ennyi rossz után most már ideje felemelkedni azon a hullámhegyen, ami előttem áll. Így, hogy egy részben csak magamra számíthatok, nagyon jó löketet adott.

Nemsokára megyek vendégségbe az új szomszédokhoz. Van itt egy kedves néni az unokájával, akik már első nap finom levessel fogadtak minket, így azóta beszélőviszonyban vagyunk. Sőt, mikor megtudták, hogy vannak cicáink, még jobban megörültek nekünk, mert nekik is van öt. Kár, hogy az enyém olyan antiszociális, hogy nem visel el másokat maga körül… de én meg kiélhetem a „macskát-akarok-babázni” hajlamomat. Utána viszont vár a kedvenc munkám, a szerkesztés.


Comment below