Főleg ezt így péntek hajnali fél egykor. De igazából egész jól vagyok, azt leszámítva, hogy drága testvéremet szívem szerint egy kiskanál vízben meg tudtam volna fojtani, csak mert olyat csinált ^^”. De végül csak lemostam az agyát, bár nem hiszem, hogy sikerült elérnem valamit…

Nevezzetek nyugodtan maradinak, de azt hiszem, a mai fiatal generáció, főleg a fiatal felnőttek, már nem olyanok, mint amilyenek az én korosztályom volt annak idején. Akiket ismerek a koromból, azok általában hazaszólnak, hogy nagyjából ekkor érkezem. Vagy keresnek egy wifi-elérhetőséget, és írnak annyit, hogy életben vannak. Én még a mai napig is megkérdezem, hogy XY átjöhet-e, vagy elmehetek-e, pedig közelebb vagyok a harmadik X-hez, mint a másodikhoz!

Vagy tényleg az van, hogy az öcsém ennyire tojik a családra? Mikor pont most kellene a legeslegjobban összetartanunk?

Egy hét múlva költözünk. Találtunk valami átmeneti jellegű kecót, ahova vihetjük a cicákat. Komolyan, tükörbe nem tudnék nézni, ha arra vetemednék, hogy elengedjem akármelyiket is. Még szembe is köpném magam. Még az Enci is, családtagnak számít, gyakran Huginak hívom, pedig csak egy macska. De nem ez most a lényeg. Megfordult a fejemben, hogy kitessékelem öcsémet a fenébe, hogy menjen, tartsa fent önmagát, ha már annyira azt hangoztatja, hogy ő a családban a gyerek, és ő csak bérletet kér. De az, hogy elmegy diákmunkára, és azt a pénzt zsebrerakja… kicsit nem érződik az egyenlőség. Én tudom, mennyi volt itt az én részem, azt rendre le is adtam. Az meg szerintem nem fair, hogy egynek három összedobja. Most vagy én nem értem a generációját, vagy tényleg az van, hogy valaki orbitálisan félreneveli ezt a gyereket. Nem elég az, hogy olyan elérhetetlen testképet akar, amit csak káros szerekkel érhet el, edzéssel nem, akkor kötelező jelleggel kell neki húst és tojást venni. Az előbbi ugye drága, ezért ha disznót veszünk, néhanapján eszik. Bármi hús, vagy fehérjetartalmú étel van a házban, mindig ő az első. Az, hogy mások is keményen dolgoznak, az mellékes. Tudom is, ki a hunyó, de nem lehet rá hatni. Ha eddig nem sikerült, most sem fog. Hátha nemsokára változnak az albérlet keresési körülmények, aztán találunk anyával valamit, mert ez így nem állapot. Akkor is, hogyha évekig egyikükkel sem fogok beszélni, öcsémmel még Facebookon sem. Így is már idiótának hívom.

Mondjuk tegnap én is az voltam. Először is, két csomagolás között kitaláltuk, hogy akkor együnk utoljára itt gyrost. Oké. Amanda elment pénz nélkül. Rendelem a menüt, és mikor fizetnék, a pénz a másik pénztárcában… képzelhetitek, hogy rohantam vissza. Aztán, vettem mamámnak két szelet pizzát, mert nem szereti a gyrost. Azt hittem, ezrest adtam a csajnak. Úgy szólt utánam, hogy az ötezrest váltottam fel! o.o Egyszer vége lesz ennek az egész mizériának…