Megjelenés: 2016. október 6.
Fejlesztők: Eipix Entertainment
Történet:
Dr. Corvine egész életét annak szentelte, hogy megtudja, mi rejtőzik a sötétségben, a főhősnő pedig a húgához megy az Arcadia rehabilitációs wellnessközpontba. Állítólag, ott segítenek kezelni a rémálmok okozta stresszt.

Amanda szemszöge

Kezdjük ott, hogy ez a széria legeslegijesztőbb darabja. Gyakran volt a sötétben valami ijesztő figura, váratlanul felbukkanva, így bevallom nőiesen, jó párszor megijedtem. A váratlan dolgok ijesztően csomagolva nem valami jó párosítás.

Azt én értem, hogy a főhősnő, akinek elfelejtettem a nevét, elmegy a húgához, hogy odaadja az apjuk végrendeletét, de Valerie a kutatásra figyel, amihez Dr. Corvine hívta segítségül, hogy ez sem érdekli. A doki már kiskorától kezdve imádta a szörnyeket, amik ott voltak a könyvekben, így mérget vennék rá, hogy talált rá egy módot, hogy ezeket kihozza a sötétségbe.

Közben, ahogy jártam a központot, észrevettem, hogy egy csomó mindenkit kirúgott a doktor, egy nővért kivéve – akire még figyelmeztetett is a másik ottélő fickó, hogy csak vigyázzak vele. Mikor felkapcsoltunk hárman valami generátor félét, beomlott alattam a padló, és erre rögtön a nővér elé kerültem. Silent Hill óta tudjuk, hogy a nővérek tudnak borzasztóan ijesztőek lenni, itt sem volt másképp. Ráadásul fogorvosi székhez kötve figyelni ezt az elmeháborodottat, a világ legrosszabb dolga!

Annyi biztos, hogy a doki az alkalmazottain gyakorolt, és sorra meghaltak ilyen-olyan módon. Képes volt zárójelentésbe írni, hogyan, és hogy nem sikerült megvalósítania a tervét. A fickó, aki ott van, szintén rémálmok gyötörték, de olyannyira, hogy felgyújtotta az egész házat érte. Szerintem kizárt, de majd meglátjuk, hogy ő volt-e vagy sem.

Utána a doktor szépen elrabolta a főhősnő húgát, és sietni kell a generátort helyrehozni, különben hajnalig sötétségben lesznek, és akkor a „kiskedvence” szépen felzabálja a lányt. A Walking Dead ehhez képest semmi, gyerekek.

Tanuljunk némi fóbiát gyerekek, hátha kevés volt az, amit eddig tudtunk. Ki tudja, ez a tudás valamikor még hasznos lehet ;). Mindegyik jelentkezett a dokihoz asszisztensnek, de a végén páciensek lettek.

• Az első páciens félelme (agrizoophobia) a hatalmas vadállatok volt, mint pl. a medvék. De még holtan is.
• A második félelme (agoraphobia) az volt, hogy rettegett kimenni a szabadba.
• A harmadik (panophobia) kb. mindentől félt, de még az ételtől is, amit megkapott.

A játékszobában kicsit kiakadtam. A fickó – nevezzük már nevén: Jordan – ott feküdt tiszta vérben a kanapén, úgy kifehéredve, mintha Halloweenre sminkelte volna magát. Eddig végig a szelleme irányított. Sokkot kaptam. Utána telefonált az őrült, hogy bizony tényleg én vagyok az egyedüli, aki kimehet a házból, és figyelmeztetett, hogy a szörnyek ott vannak a sötétben. Nem voltam Jordan holttestének látványára felkészülve… ugyanis leesik az állam a TWD-ben is egy-egy fekvő hulla láttán, nehogy azt higgyétek, hogy nem!

De igazából később nem akadtam ki, mikor megtaláltam a főhősnő lánytestvérének hulláját a kinti medence vastag jege alatt. Szegényt annyira üldözte egy kép, hogy látott megfulladni egy a testvérével egykorú lányt, hogy azzal rémálmodott, és később elszökött a bántalmazó apja miatt. Korán haltál meg :(.

De mégis valahogy meg kell ezt az őrületet akadályozni. Ahogy átverekedtem magam a szellőzőn, máris felakasztott a nővér, akit elkapott a szörny. Később a doki még le is cseszett, hogy miért hagytam, hogy a kedvenc nővérkéje meghaljon. Mert mondjuk itt mindenki elmebeteg? No de. A dokit megette a szörnye, miután erőt adtam neki én idióta. De szerencsére a két ott levő szelleme segítségével visszazártuk ezt a lényt a szekrénybe, amit felgyújtottunk. Most már tényleg semmi sincs a sötétben, legalábbis itt Arcadiában már tényleg semmi.

A bónuszban egy tévétársaság szeretne interjút készíteni Valerie testvérével, ám az interjú előtt valami szörnyeteg elrabolta a riportert, a kamerás pedig bemenekült az üvegházba. A szörny mellesleg szerintem a Walking Deadből szabadult. Elvitte a stábot, és a központ melletti ház pincéjébe vitte őket, ami egy barlang volt. De legyőztem a szerkentyűvel, amit még Corvine csinált, aztán mindenki mehetett a dolgára. Ennyit arról, hogy a főhős kiheverheti, hogy elvesztette a testvérét is…

Szerintem

Már a kezdőképernyő alatt olyan ijesztő az a zene, hogy a hideg futkosott a hátamon. Nem is értem, hogy a másik HOG-lelőhelyes oldalamon a főszerkesztő hölgy miért húzta le ennyire. Maga a történet zseniális, még ha nem is mutatott újat. Nekem legalábbis a parafaktor magas volt, így Halloweenhoz közeledvén pedig még inkább. Lenne egy Riddles of Fate 4 aznap, és én lennék a világ legboldogabb lánya.

Grafika: 10/10 – biztonságosabb, ha nappal játszol… de akkor is zseniális minden!
Teljesítmény: 10/10 – úgy ment minden, mint az álom
Történet: 10/10 – eleinte boszorkányságra gyanakodtam, de a bónusz/epilógus után rájöttem, hogy nincs itt többről, mint szellemekről, akik itt ragadtak, és feloldozni kellett őket.