Megjelenés: 2016. október 8.
Fejlesztők: Mad Head Games
Történet:
Liz és Ted egy sima, egy éve használaton kívüli toronyház lebontásához mentek felmérés végezni, ámde a felmérés helyett veszélyes játékba kerültek.

Amanda szemszöge

Sci-fi kezdőkép ide vagy oda, kicsit hajaz az előző részre. Itt is tökre akaratod kívül kerülsz valami elmebeteg idióta játékának főszereplőjének posztjára, itt is figyelnek egy rendszerrel, és itt is megvan az esélye, hogy a rossz döntés az életedbe kerül. Én kapásból elrontottam a liftnél, hogy felfelé akartam ugrani, erre lezuhant a lift a 10. emeletről…

Plusz, az a karkötő is, amit fel kell tornázni zöld állapotba, mert akkor élve maradsz. Kommunikálhatsz a géppel, de vigyázz, mert ha negatív választ érzékel, akkor szépen leviszi vörösbe a karperecen a sávokat, de úgy, hogy vérzik. Részemről legalábbis a parafaktor már itt maximális, pedig itt nincs is egy csúszka a képernyő felső sarkán.

De sikerült felidegesítenem ezt a nyamvadt gépet, ami elég szadista. Annyi biztos, hogy valami vasfüggönyön túli doktor akart úgy kísérletezni az embereken, hogy a „jelöltek” erről ne tudjanak, mert az önkénteseknek mások az eredményei. Hát köszi. Ted (akit én Tyreese-nek hívtam) csapdába esett az 50. emeleten, és persze, hogy nem lövök le egy ismerőst, így szépen kilőttem a monitorokat. Így kaptam egy gyönyörű sötét folyosót. Méghogy nem pszichothriller. Dehogynem! Akik félnek a sötét folyosókon, nappal tegyék, mert utána este nem mernek majd kimenni a mosdóba! A gépet meg a S.A.R.A. néven ismerhetjük ebből a játékból, de remélem, hamar csinálhatok egy rebootot az őrült agyán, mert nem vagyok én kísérleti nyúl!

Aztán kiderült, hogy a tudósnak volt két gyereke, ebből az egyik, a kislány meghalt. Őt hívták Sara-nak. Az apjuk Németország egyik erdejében végezte őrült kísérleteit, és a gyerekei voltak a 0. és az 1. páciensek. Persze, hogy az első elhunyt, és a nulladik meg a szérum használata miatt annyira vágyott még belőle, hogy álnéven Amerikába utazott, megalapította a céget, és tovább folytatta apja kísérleteit. A gépet a húgáról nevezte el, aminek túl intelligens agya lett, és később mindenkit teljesen a saját irányítása alá vett. Még Ted is az egyik befektető volt, aki szépen tőrbecsalta Lizt, csakhogy ő is egy „rezidens” legyen a többi közül, akiken mindenféle szadista kísérletet végeztek. Az épület szívében azonban sikerült közös erővel legyőznünk a gépet, de a bátyjának elég komoly pszichiátriai kezelésre lesz szüksége, mire elfogadja, hogyha nem csinált meg valamit, az nem rossz,és nem jár érte büntetés… mondjuk, kíváncsi lennék, hogy tényleg meghalt-e a húga, vagy csak ezt hitették el velük.

Két héttel később Sara és az új főnöke végleg lerombolták a Gehenna-tornyot, és ezzel elvileg vége a szadista kísérleteknek… de akkor meg miért világítottak a fejdísz szemei, nem tudom.

A bónuszban visszatérünk még a kísérleti fázisban levő szérumhoz, és egy nővért küldenek ki a helyszínre. Határozottan katonai létesítményről van szó. Itt már kiderült, hogy a szérumnak olyan mellékhatásai vannak, amik erősen befolyásolják az agy mentális stabilitását. Végül aztán sikerült az ápolónak kijutnia a bázisról, amint rájött, hogy itt illegális kísérleteket folytatnak, mert szegény fickót a dózissal véletlen megölte. De hát persze, hogy nem ő a hibás, hanem az orvos, akit bilincsbe verve vittek el. A gyerekeivel nem tudom, mi lesz, de ha ez egy visszatekintés volt, akkor sajnos tudjuk a végkifejletet.

Szerintem

Kevésbé volt olyan ijesztő, mint vártam, de azért így is volt egy-két dolog, amiért mégiscsak lámpafényt kapcsoltam. Kevés jelet kellett most találni, a mérföldkövekre most nem nagyon mentem rá. Az ilyen kísérletes dolgokkal alapból úgy vagyok, hogy nem szeretem, és minél hamarabb a dolgok végére akarok járni. Itt ez sikerült úgy cirka négy óra alatt, néhány mini meg keresős sok időt elvittek. De legalább van okunk a harmadik részt várni.

Grafika: 10/10 – amilyen sci-finek tűnik, annyira nem. a stílusa miatt inkább art deco
Teljesítmény: 07/10 – a térkép olyan posztmodern, hogy nem tetszett
Történet: 10/10 – legalább egy őrült tudóssal kevesebb…