Még jó múltkorában írtam az End of Green frontemberének szólójáról, és már akkor is ígértem, hogy írni fogok erről a nagy zenekarról, ami méltán lehet a Lacrimas Profundere testvére is, mert legalább annyira megkerülhetetlenek a német gothic metal piacon, mint Robék.
Egy ideje a legutóbb megjelent, The Painstream c. lemezüket nyúzom, de ez is annyira tökéletes, mint az elődjei. A De(ad)generation pedig egy olyan tökéletes tükör a társadalmunkra, hogy nem tudok elmenni mellettük, muszáj meghallgatni.