Hadd kezdjem a legszomorúbb hírrel, ami csak történhetett. Még anno Papával rengeteg filmjét láttuk, mindig is ő volt a kedvencünk, és voltak belsős poénjaink a filmjeikből. Esküszöm, szabadnapomkor leülök nosztalgiázni egy kicsit… túl sok számomra kedves ember ment el már idén, és még csak az év fele ment le!

Egyébként mostanában minden rendben. Kicsit fáradt vagyok nap végére, de az nyugtat, hogy a fiaim aktívak, és előléptettem magam sajnos független Lacrimas Profundere promóterré. Kb. mindenkinek én szoktam őket ajánlani, 10-ből 9 másnap mondta is, hogy igazam van. Szóval ja. Igaz, hogy sokat gürizek, de van célom, mert tudom, hogy ezt nem fogom örökké csinálni. És el fogom érni a célom. Még ha sokáig is fog tartani xD.

A focival egyébként direkt nem akartam eddig foglalkozni. Igen, büszkeség meg minden, de a foci miatt amúgy baromira elfeledkeztünk arról, hogy sokkal több aranyat hoztunk a vízisportokban, mint amúgy bármiben, de mindegy. Mindig is a vízisportokban voltunk erősek, és ehhez tartom magam. Jó, azért egy kicsit büszke vagyok arra, hogy meddig jutottunk, tényleg, sosem gondoltam volna. Ezért emelem a kalapom, mert még én sem számítottam erre, aki amúgy annyi közös nevezőt emleget a focival, mint Alaszka Kongóval.