Szóval, van az, hogy a hollandoknál nem ritka, hogy egy zenekar úgy létezik, hogy a tagjainak több projektje van. Mark Jansen egyike az ilyen csodabogaraknak, és a MaYan a másik formációja, ahonnan ismerhetjük a gyönyörű hajkoronáját a hangját.
Már az első lemeznél felfigyeltem erre, mert a melodeath egy olyan műfaj, amit nagyon érdekes megfigyelni, mert sok van, de nem mindegyik tetszik a fülemnek. Ez a zenekar pont ilyen. Az alábbi dal a kedvencem, az új lemezzel (Antagonise, bár már az sem annyira új) még barátkozom. De azért a műfajt kedvelőknek ajánlom.