Megjelenés: 2015. december 18.
Fejlesztők: Eipix Entertainment
Történet:
Egy régen látott kuzin nagy családi banzájra invitálja a főhőst, ámde nem minden rokon megy a régi Ward házba.

Amanda szemszöge

Oké, családi banzáj, egyetlen normálisnak tűnő rokonnal, az is odaragadt a zongorához. Az idős nyanya szerintem a teával nem kedveskedni akart, de lehet, hogy csak üldözési mániám van. Erre, hiába vagyunk hatan a házban, kitör valami istentelenül nagy vihar, a bejárati ajtó eltűnik, és akkor most találjam ki, mit akarnak csinálni. Őrizzük a pánikot, először egy vaskapun kellett túljutnom, hogy hozzáláthassak a „régen nem látott családom” után nyomozni.

És valóban, a zongoristának hiába volt a nővére/húga a múzsája, aznap tűnt el, mikorra ez az összejövetel szólt. Tehát vagy a háznak van titka, vagy ez az őrült, aki magát kuzinnak adta ki, összeszedte az összes Wardot, mert lehet, hogy keres valakit. Annyi kérdésem volt azután, hogy láttam, hogy a zongorista ostorozza a testvérét, ez meg önfeledten zenél mindenféle hangszeren.

Aztán, az öreg nénivel hamar leesett, hogy ebben a házban mindenki egy gyilkos. Ja, és hogy egy kicsit még izgalmasabb is legyen, a főhőst is rátették a kinyírandók listájára. So creepy, people! Vagyis, nem emberek, mindegyik valami ijesztő lény, és van valami kiskölyök, aki egy az egyben most szabadult az Átok c. filmből, aki azt akarja, hogy én szépen mindegyiket győzzem le. Hát jó. Amíg az anyád nem jön a leszakadt állkapcsával hörögni, hogy megint ne aludjak 51 órát, addig bármit, csak maradj a szoba másik felében, köszönöm. De haladjunk sorjában, melyik gyilkos hogyan kerülhetett nyugalomra: az öreglány a saját gyerekét ölte meg, mert úgy vélte, hogy a halállal a növényei sokkal élénkebbek és gyorsabban nőnek. A zongorista a testvérét, és több szerelmét tette el láb alól, csakhogy ihletet kaphasson a sikolyaikból. A vadásznak nagyon bökte a csőrét az apja, és egy vadászaton rendezte úgy a halálát, mintha baleset lett volna. A festőnő az udvarlóját égette el, és a hamvait használta fel a festékekhez. A házigazdánk, egy jó kis hamis kuzin pedig annyira irigyelte a testvére vagyonát, hogy képes volt megölni. Gratulálok. Tényleg.

Az összes maszkot le kellett dobnom egy kútba, ahol a kiskölyök közölte, hogy tök véletlenül esett a kútba, és azért csinálta mindezt, mert az apja elvett egy másik nőt, az anyja meghalt, és annyira felidegesítette magát, hogy a vérvonala megszakadt, hogy ezért kellett meghalnia minden ál-Wardnak. Hát jó. De legalább mindenki fel van szabadítva, és reménykedem, hogy így is marad.

A bónuszban nem sikerült úgy semmi, ahogy terveztem. A kiskölyköt a dadája szelleme fogta, és szépen elvitte, nekem meg sietnem kellett, vagy a kút rám omlik. Hát omoljon, úgyis kijutnék onnan. Aztán kiderült, hogy a szolgálólány mérgezte meg a kissrác anyját, elvetette magát a ház urával, és a gyerekük lett az örökös. A kissrác kihallgatta a viszonyukat, ekkor esett a kútba, és a cseléd még rá is zárta a kút tetejét. A többit meg már ismerjük.

Szerintem

Talán az első olyan HOG-om volt, ahol sikerült az összes morfot megtalálnom, és csak a végén hagytam el egyetlen hintalovat, de ez részemről jó arány. A történet zseniális, és kíváncsi lettem volna, vajon hány Ward van még ezen a világon. Jó, hogy Warden anyám nem ment el :D. De legalább a ház most már végleg tiszta, és lakatlan.

Grafika: 10/10 – szokott színvonal.
Teljesítmény: 10/10 – nem tapasztaltam semmi hibát.
Történet: 10/10 – most akkor a főhősé lehet egy egész kúria? Költözök be oda rögtön! 😀