Megjelenés: 2015. november 8.
Fejlesztők: Five-BN Games
Történet:
Susant újabb útra hívják a Lost Lands-ra, jelenleg egy kobold átkozott aranya okozott galibát. 

Amanda szemszöge

Mire a főjáték végére értem, csak akkor ülepedett le bennem magában az egész történet, különben nem születhetett volna meg ez a leírás :D.

Láthattuk, ahogy egy tudós ember bemegy a kobold sírjába, és kiveszi a kincsesládájához tartozó kulcsot. Igen ám, de ez a tudós nem tudta, hogy a láda, és benne az összes arany átkozott, ezért rögtön kőszoborrá vált. Ekkor szabadult ki egy arénából a Hárpia, egyik nagyhatalmú parancsnoka annak a gonosz törpének, akit az előző részben győztünk le, de itt csak képeken, szobrokon és említésképpen szerepel. De van itt egy Gólem, egy Minotaurusz meg egy Naga is, csakhogy teljes legyen a természetfeletti osztály ritkábban szereplő karakterei. Ezek hárman szintén kiszabadultak, mikor három gyerek jutott be a sírba, és elemeltek tárgyakat. Bezzeg ilyenkor nem hat a szép szó, hogy anyátok megmondta, ne nyúljatok semmihez, nem de?

Ez a Hárpia megtámadott egy druidák lakta falut, és annak a remetének az ükunokáját kellett kétszer is megmentenem, aki mostanra ideért ebbe a faluba, és elég nemesi rangra emelkedett. De legalább jó helyre került. Ő jelentette ki, hogy hozzá ne érjünk az aranyhoz, mert szobrok leszünk, aztán megnézhetjük magunkat. De utána ismét lecsapott a Hárpia, elvitte a kislányt, akit kimentettem a kútból, és akkor kaptam egy antimágikus kesztyűt, amivel nem fogott az átok többet rajtam. Simán hozzáérhettem az arany tárgyakhoz. Sőt, a Hárpiát is ezzel az aranytárggyal likvidáltam, így már csak három lény kószált szabadon, és ezt nem engedhettük meg.

Ahogy lejutottam a földalatti barlangba, rögtön kiderült, hogy a Nagát is lehet likvidálni, csak olyan hálóval kell megdobni, amibe beleszőttük az aranyát. Ehhez kellett egy háló, amihez kellett valamilyen fának a kérge, meg lósörényből készült háló. Soha jobból. De mit várunk egy ilyen másik világtól? Amint ez megtörtént, beléphettem az Őrület kastélyába, ahol rögtön meg is született a terv, hogyan likvidáljuk a Minotauruszt.

Van egy fogságban élő kovács, akinek aranytárgyakat kellett készítenie, mert elkapta a bikafejűt az aranyláz. Ekkor jött a kislánynak az ötlete, hogy legyen egy olyan tárgy is, ami tartalmazza az átkozott aranyat, ezzel ő is szoborrá lesz végleg, és mehetünk is Gólemet üldözni.

De azt nem nekem kellett, mert össze kellett szednem az átkozott arany tárgyakat, amik szétszóródtak a szigeten. Az arénában már ott harcolt a remete a gólemmel, a feltámasztott kobolddal, és ahogy megszereztem az aranykupát, és a kincsesládába helyeztem, megnyílt a gólem alatt a föld, elnyelte, és az egész aréna tele lett lávával. A remete elküldte Susant haza, ők meg majd meglesznek. A kobold sírjában ért véget a főjáték, a tudós és a gyerekek pedig felébredtek mély álmukból.

A bónuszban visszatérünk oda, ahol Sandra, a halászkunyhóban élő lány élete elkezdődött a szigeteken. Láthattuk, ahogy a szülei hajóját elnyeli a tenger, és mire felébredt, minden tiszta roncs. Az anyját elvitte egy kobold, hogy majd feláldozza, de aztán valami óriás-mutáns pók bebábozta, az apja olyan bogyót evett, amitől rosszul lett, így aztán a 8 éves Sandra rohangálhatott a téli fagyban, hogy kimentse, és felgyógyítsa a szüleit. Még szerencse, hogy a remete segített neki, különben nem tudtuk volna meg sosem, hogy került a szigetre.

Szerintem

Ha összegyűjtöttél 20 tárgyat, amik el voltak rejtve a szigeten, akkor kapsz egy 24 pályából álló bónuszt. Én csak azért vittem végig, hogy a mérföldköveim legyenek meg, de igazából nem kapsz érte semmit. A történet nagyon jó azonban. Nem csak a szokásos természetfeletti lények garázdálkodnak ebben a világban, amiért én nagy pontot adok, ugyanis kevés olyan játék foglalkozik velük, ahol elsődlegesen őket lehet legyőzni. Ez mindenképpen plusz pont.

Grafika: 10/10 – a karakterek még mindig kezdetlegesek, de legalább a tájképek gyönyörűek
Teljesítmény: 10/10 – ablakos mód, interaktív térkép, inventory lakaton pipa.
Történet: 10/10 – Susan lassan olyan híres lesz, hogy nem csodálnám, ha egyszer őt kéne megkeresni a szigeten.