Megjelenés: 2014. november 9.
Fejlesztők: Mad Head Games
Történet:
Alice felnőtt nő, és immáron egy cég vezetője. Minden jól ment addig, amíg Gears, a fémbagoly levelet nem hoz arról, hogy Pierre-t, az apját letartóztatta a Szívkirálynő, és ki fogja végezni.

Amanda szemszöge

Végül mégis megkapom a Csodaországos történetem? Ha már a múltkori nem sikerült… 😀

Alice – nem Liddell – pedig teljesíti a kérést, azonnal visszamegy abba a világba, ahol a szülei is vannak – Taleworldbe. Belle megpróbált embereket toborozni, hogy a kastélyba jussanak, de a királynő addigra minden átjárót lezárt a könyveken keresztül.
Azt nem tudta, hogy Alice képes a tükrökön utazni.

A háttérsztori szerint a királynő mindent jól csinált, szószerint szívvel és lélekkel, emiatt pedig csakhamar hordani kezdték a szívet, mint jelet. Ámde egyik nap eltűnt szó nélkül, és nemsokára egy új tanácsadó volt az egyetlen, aki beléphetett hozzá.
Mindenhova érzéketlen kártyakatonákat küldött, és bezáratott mindenkit az otthonukba.
Egyszer azonban egy ember kiállt az emberek elé, és bátorítóan buzdította őket arra, hogy higgyenek magukban. Ő volt Pierre. Sokáig azonban nem aludhatott nyugodtan, mert csakhamar a katonák elvitték őt fogolynak.

Megmentettünk egy idős lakóst, Malt, aki szintén nem tudta, hogy mitől kattant be a királynő. Viszont nekem egy kicsit gyanúsnak tűnt a fickó. Egy olyan világból jött, ahol nem volt ismert a modern technológia, erre úgy kente-vágta a kontrollteremben a gépeket, mint ide Lacháza. Viszont végre elárulta, miért szükséges a toll. A szerző tolla ugyanis egy extrém erős tárgy, és aki használja, Könyvvilágokat tud létrehozni, vagy megváltoztatni bármit bennük. Viszont rossz kezekben a teljes pusztulás forrása lehet.
Ezt hívják írói szabadságnak, nem kell hozzá lúdtoll vagy akármi.
A királynőtől megszerezve adott a lehetőség, hogy nemcsak Pierre, hanem Taleworld is megmenekül.

Viszont ez a mentőakció nem éppen zökkenőmentes, mert a királynő látszólag tud Alice utazgatásairól, és mindenáron meg akarja akadályozni, hogy megszerezze a tollat. Többször ugráltam a modern és a szerzői világok között, míg végül a királynő palotájától nem messze kellett megkeresni a lázadók táborát. Amint ott megtaláltuk Belle-t, semmi ölelkezés meg ilyesmi nem történt anya és lánya között, azonnal a tervet tudatta velünk is: hajnalban támadnak, mindent hátrahagynak a táborban. A felkelők a fák közül várakoznak, míg Alice és Gears pedig a tó környékén, de vigyázni kell, mert ott él a Jabberwocky. Itt felnyerítettem, mert már megint egy más lény az a szörnyszülött, na mindegy. A támadás miatt minden őr és a királynő ki fog jönni a csatára, és Alice-en lesz akkor a sor, hogy a valódi világban megszerezze a tollat az irodából.
A támadás során még a Jabberwocky is az oldalunkra került, miután megszelídítettük, majd ideje volt nekünk akcióba lépni. A valós életben még a királynő is utánunk jött, megpróbált minket megállítani, majd megjött Mal… aki igazából Mallek. Mégsem halt meg, pedig azt hittük. És ugye, hogy mondtam, hogy gyanús a fickó?
Mallek készített egy álkirálynőt, és gyakorlatilag ő uralkodott a királyságában, mindenki félni kezdett tőle. Az igazi királynő persze magával vitte a tollat a valódi világba, és nem is térhetne vissza… de Alice oldalán már van esélye.

Egy rövid csata után az álkirálynővel Mallek kezdett el kérdéseket dobálni, mintha meg tudnánk állítani azzal, hogy ő éppen egy negatív történelmet ír. Az én válaszaim azok voltak, hogy inkább a kevesebb embert menteném meg, a valódi világot választanám, és inkább magamat áldoznám fel a szüleim helyett. De az akaraterőnk erősebb volt, úgyhogy nem lettünk kiírva a létezésből, inkább Mallek került végre ki a képből.
Utószóként a királynő mindenkit kitüntetett, és Alice is lemondott a vezetői posztjáról.

A bónuszban a ceremónia után megjelent egy troll, és megátkozta a mestere parancsára a kastélyt, ami így azonnal a föld alá süllyedt. Alice még épp időben ki tudott ugrani az ablakon, de a szülei a kastélyban rekedtek.
Miközben Alice a süllyedő kastély fölött elmélkedett, hogy törhetné meg az átkot, megjelent egy kisebb koboldszerű lény, aki azt mondta, hogy Jotun mester küldte, és segíteni tud. Jotun egy ritka virágért – pontosan gyopárért – cserébe még segített is valóban. Csak annyit kellett tennem, hogy egy griffmadár kicsinyét meggyógyítottam, ezért segített eljutni a gyopárért, majd utána Jotun is segített – valamit mókolt a virággal – majd eljött az átoktörés ideje. Csakhogy lent a kastély ajtajában a gyopár látszólag segített felemelkedni a kastélynak, de utána rögtön kővé dermedt. Megjelent a troll, legyőztük egy rövid csatában, majd megjött a csuklyás lény is, hogy ne bántsunk senkit, annak idején még Jotun parancsainak engedelmeskedett, és most is csak a királynőn akart bosszút állni, mert anno legyőzte őt egy csatában. Mily meglepő, hogy Jotun gonosz, csak csapdába akart minket csalni, de aztán volt vele is egy epic battle, amiben legyőztük. Még egy pókszerű lény sem állíthat meg!
Persze, utána minden a helyére állt, úgyhogy befejezettnek érzem Alice történetét.

Szerintem

Lenyűgözött, hogy az írói szabadságot, az írás körüli dolgokat, mint a fantáziát, a következményeket mind-mind szereplőkre tagolták, mert itt is úgy tekintettünk Alice-re, mint félig karakterre, félig élő emberre. Bár van egy olyan érzésem, hogy most láttuk ezt a családot utoljára.

Grafika: 10/10 – a tájakat úgy imádom ebben a szériában * – *
Teljesítmény: 10/10 – a keskeny képernyővel ki tudnak kergetni…
Történet: 10/10 – bár egy trilógia – szerintem – hiányozni fognak Alice kalandjai