Négy könyvet igencsak nehéz összeszedni, mivel elég sokra fenem a fogam, de azért van egy pár, ami igencsak mély nyomot hagyott bennem. Valamikor jövök majd egy érdekesebb poszttal is, mert végre elkészültek az eddig olvasott könyveimről az olvasónaplók. Többnyire olyan könyvekkel, amik a legtöbb könyves blognál nem mindig lelhetőek fel. De témánál maradva:

01. Harry Potter és a Bölcsek köve
Nem tudom nem ide tenni ezt a könyvet. Miatta érzem úgy, hogy minden lehetséges, az én fantáziaföldemen én vagyok a főnök, és igenis le lehet szedni a gyerekkönyv jelzőt Rowlingról. Nagyon elsötétül a vége felé, és igenis látszik, hogy a könyvek is „felnőttek”, ahogy a szereplők, és mi, olvasók. A tökéletes gyerekkort kaptam Rowlingtól, és még ennyi idős fejjel is mindig szívesen veszem kézbe, és repülök vissza oda, amikor először álltam az olvasásának. 

02. A vámpírok hegye
Már nem voltam éppen gyerek, mikor Darren Shan könyvét elkezdtem olvasni, de már a témája miatt is felfigyeltem rá. Akkor még csak gyűjtöttem minden infót a vámpírokról, és a szórakoztató/kortárs irodalom felé csak 2008 környékén kezdtem hozzá. Az első nagy belépőm ez volt a vámpírok közé, és nem is nagyon akarnak elengedni a kis mocskok… :). Így kihasználva a hosszú hétvégét fel fognak kerülni a kicsikéim, mert már majdnem mindenki fotója készen van… 

03. Dracula
Először nekem egy kis kurtított kiadása volt meg ennek a könyvnek, és úgy vigyáztam rá, mintha minimum egy biblia lett volna. Meg is látszódnak rajta az évek, de a könyv még mindig egyben van, egyedül a fedőfólia jött le róla. 
Stoker Anne Rice mellett a másik nagy-nagy mentor és példakép, akiknek a vámpírjaira igencsak figyelni kell. Lestatot és Draculát egyáltalán nem kell bemutatni senkinek. Dracula könyve pont így tökéletes, ahogy meg van írva, a maga felépítésével, és még sok mindenről, amit nem most akarok kirészletezni, hanem nemsokára az Olvasónaplóban.

04. Éjsötét szerető
Az egyik legjobb dolog volt, amit valaha is kölcsönkaptam. Azóta már pontosan tudom, mit jelent félnek lenni, és bár legnagyobb sajnálatomra nem léteznek a testvérek és feleik, úgy olvasom a sorozatot újra és újra, mintha régi barátaimhoz ugranék be. Akárhányszor elkezdem olvasni, mindig másképp teszem. Hol kihagyom az alantasok részeit, hol azokat is elolvasom. Néha egy fejezetet kétszer is elolvasok, mert annyira tetszik, hogy azt szavakkal ki sem tudom fejezni. Addig nem földelhetnek el, amíg Warddal nem találkoztam!