Ahogy néhány történetes blogot láttam a napokban, komolyan elkezdtem azon gondolkodni, hogy lenne-e igény rá, hogy bemutassam, kik szólnak hozzám, kik akarnak szerepelni a történeteimben. Biztos akadnának, de gondoltam előbb még elmazsolázok ezen a témán.

A stáblistát mai napig szedem össze, már van néhány fotó, akik tökéletesek a fejemben megalkotott karakternek.

Bővebb infók

A karaktereim vagy vámpírok, vagy leendő vámpírok. Lehet fújni, meg károgni, hogy már leáldozott az idejük, de az enyéim tök mások. Konkrétan mindenki egy család tagja. Itt van a monitorom fölött, ki hányadik generációs.

Az alaptörténetet a Dorian Gray c. film adta, és az volt az alaptervem, hogy a főszereplő vámpíromat megátkozza egy boszorkány, aki emiatt egy képben kell, hogy éljen, csak aztán egy látogatója – történetesen egy lány – felkelti az érdeklődését. Hét oldalas novellaként kész is lett a története, még úgy olyan 2008 tájékán, ámde ahogy bétáztam a saját történetem, egyszerűen hiányérzetem támadt, és az alábbi kérdések fogalmazódtak meg a fejemben:

• Miért átkozta meg a boszorkány Damient? (akkor hívták úgy, azóta más neve van)
• Milyen élete volt az átokig Damiennek?
• Milyen az a múzeum, ahova került egy olyan portré, amin egy olyan férfi szerepel, aki semmit sem tett le az asztalra?
• Van-e Damiennek családja?

A negyedik kérdésre kapásból rávágtam, hogy van, de nem a szülőanyja családja számít, mivel azok meghaltak egy szerencsétlen balesetben, és csak a vértestvérei maradtak életben. Ekkor költözött a fejembe Areh, akit már többször is említettem posztokban. Areh a fejemben olyan rangilag, mint Wrath, de nem teljesen. Egyeznek vonások, de ez a mezopotámiai isten vámpír konkrétan bármikor szól hozzám, egyszerűen Mamának hív xD. Egyszer napokra „eltűnt”, mert az egyik jelenetet utólag nem éreztem tökéletesnek, és megsértődött. Utána visszajött, és a teljes történetet átírtam. Már olyan, amilyet ő is akart.

A gyermekeim

Damien és Areh után persze a többiek is feltűntek. Ha már egyet kitaláltam, akkor építettem hátteret és családot köré, így észre sem vettem, hogy szám szerint 66 karakterem van. Illetve 67, csak az egyiknek nem szántam akkora sorsot, hogy életben maradjon, és végül egy pajtában lelte halálát.

Az a történetem, amelyik a legközelebb áll a kész-állapothoz, Before the Dawn névre hallgat. Később tudtam meg, hogy volt egy ilyen zenekar is, úgyhogy kénytelen leszek végül valami új cím után kutatni, ha odajutok, hogy a könyv nyomtatásba kerül, mert nem akarok a jogdíjak miatt pereskedni. A tördelés, szerkesztés, lektorálás stb. részét én akarom megcsinálni, ha már értek hozzá. Már van pár borítókép skiccem, lehet meg is csinálom őket lassan, és közzéteszem a blogon.

Vámpírok? De hát miért?

Az egész vámpíros dolog ebben a történetben bontakozott ki, és E/1-ben írtam a karakter nevében. Az ő szemével fedeztem fel én is a fantáziám bugyrait, és a messzemenőkig olyan dolgokat találtam ki, amiket eddig sehol sem olvastam, és persze, ezekről nem is akarok most szót említeni. Egy picit félek, hogy valami Oravecz Nórika féle mainstream-sztár ellopja, és az én ötletemből gazdagszik meg. Az ötleteimről idáig egyetlen ember tud, és benne megbízom annyira, hogy ezeket nem is adja tovább, sőt, tiszteletben tartja.

A vámpírok meg számomra maga az éjszaka misztikumai, az én Nox Arcanám. Ha arra gondolok, hogy romantikus vámpír, nem egy 24 karátos gyémántgyűrű ugrik be róla, akinek Drakula meg Csingiling a szülei, hanem egy erős, védelmező, titokzatos, szarkasztikus, ördögien jóképű, hatalommal és vagyonnal rendelkező egyénre, aki saját maga érte el a státuszát, vagy beleszületett. Persze, ezt nem játszhatom el 33 alkalommal, de a férfikaraktereim többsége rendelkezik valamelyik tulajdonsággal. A lányok széles skálán terjednek. Jelenleg pont a BtD-ben élő mellékszereplőmet nem szeretem, mert nem az a lány lett, akit elképzeltem. Egy olyan jellemet adtam neki, ami nem ő. Egyszerűen nem.

66 karakternek jelenleg 15 könyve lenne, és ebből az első háromnak tudom a történetvázát. Kíváncsi vagyok, hogy vajon közületek kinek tetszene az ötlet? Mert arra gondoltam, megszerkesztem a borítót, és írok egy fülszöveget hozzájuk.