Megjelenés: 2015. július 11.
Fejlesztők: Boolat Games
Történet:
Albertnek mindene megvolt, amit álomnak is nevezhetnénk: sikeres üzlet szerető családdal a háttérben. Azonban az elmúlt hónapokban rémálmok gyötörték, és egy viharos estén a Solitude-ra keresztelt rémisztő nőalakja elrabolta a családját.

Amanda szemszöge

Nekem semmi bajom se volt a sötétebb elemekkel, egyedül ezzel a Szörnyella De Frász nevű utánzattal, hadd éljen a Szörnyella kifejezéssel inkább.

Ami először álomnak tűnt, az nem volt igazából álom. Mert először Albert csak azt hitte, hogy Solitude elrabolta Elizabeth-et és Irist. Egy szárnyas kutyaszerű lény volt a segítünk, Smudge, aki kijelentette, hogy Albert rossz szokása nem befejezni a képeket, de segít neki megtalálni a többi színes ecsetet, mert mostanában túl sok hűvös színnel dolgozik.

Smudge elárulta, hogy az álmai megfertőzték az emlékeit is, így ne legyünk meglepődve.
Ahogy egyre több ecset került elő, annál inkább haladtunk tovább a történetben, de Solitude még nem jelent meg egyáltalán.
Solitude megelégelte, hogy nincs befejezve – kicsit emlékeztetett Helre – ezért kijelentette, hogy ő is olyan szép és élő akar lenni, mint Elizabeth és Iris, és csak akkor adja őket vissza, ha Albert befejezi a portréját. De hogy hogy kelt életre, arra nem jöttem rá.
Mondjuk, mikor ez a repülő kutya mondta, hogy a családja sem élő, kicsit felhúztam a szemöldököm. Hogy ne lennének élők?

A végén, mire túljutottam a nagy színkavalkádon, a csontkastély maradt hátra, amit egy túlméretezett keselyű védett.
Miután meglett a hét ecset, a lilával tüzet festettünk a festmény alá, így Solitude megégett, s visszatértek a valóságba, bár az nekem furcsa volt, hogy Smudge átjött, a többiek meg csak vázlatokká váltak.

A bónuszban úgy tűnik, fogy Albert inspirációja, ezért elmegy a mentora nyári házához, mert egy levélben azt az utasítást kapta, hogy ott meg fogja lelni.
Ott a leírás szerint a mentora négy múzsától kért segítséget, akik végül adtak is neki ihletet, így remélhetőleg Alberten is segíteni fognak, mert hasonló dolgokon ment keresztül ő is.
Miután ez megtörtént, egy tengerparti képet festett a családja társaságában, látszólag visszakapott ihletet, inspirációt mindent, de miért tűnt úgy akkor úgy, hogy a családja csak kitaláció?

Szerintem

Ami tetszett, hogy lehetett össze-vissza járni a festett és a valódi világ között, viszont azon egy picit kiakadtam, mikor Iris szobájáról kiderült, hogy festett.
Jó, Albert félt a magánytól, de hogy ennyire?
A festmények színei élénkebbek voltak, mint a világ, amiben mászkáltunk, tökéletesen mutatva, milyen Albert élete: a magánya rányomta a bélyegét az életére, emiatt minden elszürkült.
Egy helyen mondjuk én egy kicsit szívbajt kaptam: a garázsban tisztára úgy ábrázolták Solitude-ot, mint az Átkos csajt.

Grafika: 10/10 – nem tudok mibe belekötni
Teljesítmény: 10/10 – szerencsére volt ablakos mód, és a térkép is nagy barátom volt
Történet: 08/10 – csak az nem tetszett, hogy állandóan azt akarták elhinteni, hogy Elizabeth és Iris nem valódi