Öcsém ballagása és a rá való felkészülés után, valamint kétnapos újságosztás után eldöntöttem végre, hogy ezt a szörnyű négynapos kényszerpihenőnek fityiszt intek, és csak azért is végig tornázom a hétvégét.

Komolyan, hiányzott a mozgás. Sokkal frissebb voltam utána, és bár picit megfájdult a hasam, nem bánom. Szenvednek azok a kis mocskos zsírpárnák :).

Lassan a negyedik hétre érek, és már nagyon várom, lecsúszok-e a következő tízes-rendszerbe. A kilók lassan csúsznak sajnos, nem úgy, mint a centik!

Kitaláltam egy olyan mozgástervet, amibe igénybe vettem a taposót is: van két Sabaton dal (Panzerkampf, Primo Victoria), amiknek olyan üteme van, amire simán lehet „menetelést” imitálni, és kitesznek egy jó tíz percet pihenővel. Próbálom közben a felsőtestem is forgatni, ezzel a derekamról és a csípőmről is leszedni a felesleget. Nem egy egyszerű menet, bevallom, el is fáradok benne rendesen, de tudom, hogy ennek meglesz nemsokára az eredménye. Ez a kis mocskos idő úgyis ideális mozgásra, és ha visszakapjuk a szobabiciklinket, akkor azt is betervezem a „menetelés” utánra. Nincs is jobb az edzést összekötni egy kis sorozatnézéssel 😉 (vagyis inkább a hasznost a kellemessel).

De most komolyan, elég csak belehallgatni, nem olyan, mintha tudnál rá menetelni? o.O