Megjelenés: 2015. február 13.
Fejlesztők: Deep Shadows
Történet:
A Heart kúria már 1904 óta üresen áll, de állítólag szellemek lakják. Mi sem kellett Margie-nek, az apjának Arthurnak, és a fotós Jesse-nek, hogy belevágjanak egy kalandba.

Amanda szemszöge

Fellélegezhettem, a készítők végre elhagyták az élőszereplőket, animáltakkal kell végigvinni a játékot. Kicsivel nagyobb a szimpátiám a rajzolt karakterekért, na.

Sztori szerint Bertram és Luisa boldogan éltek volna ebben a kúriában, de a komornyik John bele volt esve a nőbe, és elkönyvelte, hogy elteszi „ellenfelét” láb alól. Gondoltam én, az előzetest látván, hogy Luisa itta meg azt a mérget, nem Bertram, a férfi meg mindent elkövetett, hogy meggyógyítsa szerelmét.
Csakhogy, mivel valami ijesztő szerkezetet is mutattak, elképzeltem, hogy sok ártatlan turista, vagy csak átutazó tűnt el itt, mert Bertram mindent elkövetett volna, hogy a feleségét megmentse.

Jesse a sövénylabirintusból került elő, Margie elválasztódott az apjától, így mindenki külön-külön volt addig, amíg valamit nem fedeztünk fel. A labirintus végén volt egy toronyház, ami egy csöppet gyanús volt nekem. A kúriában való bolyongás egy idő után unalmassá vált nekem, és a legtöbb játék is inkább volt sok, mint jó. Valahogy az egymásra pakolt minik nem tudnak lenyűgözni, és itt a csapat egy csöppet mellényúlt. A kevesebb néha több.

Végül megtaláltuk Arthurt, de bekerült egy gépbe, ami látszólag elszívta az életerejét. De ki működtette a gépet, ha Luisa már szellem volt – mint valószínűleg mindenki a házban. Az is kiderült, hogy Luisa rájött, Bertram mire készült, de elrohant, és a magas sarkú cipője miatt leesett egy erkélyről.
Kiszabadítva Arthurt egy hőlégballonnal lejutottunk a toronyból, de utána a szigetről is el kellett volna valahogy jutni, ha már szinte mindenünk megvan. Csakhogy Bertram „szelleme” meg akadályozta ebben a kis csapatot, és akkor derült ki, hogy mi történt valójában: a fickó beleőrült felesége elvesztésébe, és minden áron vissza akarta őt hozni az életbe. A szerkezetével számtalan életet követelt, aztán egy nap Bertram eltűnt. A titkos szobájába bement, és elvileg rázáródott az ajtó, és senki se tudja, hogy ki tudott-e onnan jutni, vagy sem.
A gépek átvették felette az irányítást, és a végén valóban ő is meghalt. Mondhatni, megváltás volt neki, hogy kimentettük.

A bónuszban 1910-et írunk, vendégként Bertram bálján. Valaki túléli a fémszörnyek támadását, és talán jut lehetősége arra, hogy kijuthasson élve a kúriából. Elég sok minin kellett átrágnom magam, mire kijutottunk, több szellem is segítséget kért, vagy éppen könyörgött Bertramnak, hogy engedje el, de a férfi ugye meg sem hallotta. A végén mégis sikerült kijutni, mikor a szellemek összefogtak ellene, majd a felkelő nap fényénél mind áttértek a túlvilágra – a főhősünkkel együtt.

Szerintem

Jelentős javulást tapasztaltam a rajzolt karakterek miatt, de valahogy az a sok mini elvette a kedvem, és a közepénél már úgy éreztem, hogy a játék hosszú. A történet viszont tetszett, hiába a klasszikus „mindent a szerelmemért” szálat követi. Csak nem éreztem úgy, hogy ennyire túl kellett volna bonyolítani.

Grafika: 09/10 – jelentős javulás, végre rajzolt szereplőkkel
Teljesítmény: 08/10 – azért néha lelassult, mikor ugráltak benne a tárgyak
Történet: 10/10 – klasszikus szerelmi történet, ami tragédiával végződött.