Megjelenés: 2015. május 21.
Fejlesztők: Blue Tea Games + Eipix Entertainment
Történet:
Montafleur városában rejtélyes sötét szörnyek bukkannak fel, és egy oroszlán szörny is garázdálkodik.

Amanda szemszöge

Kezdeném azzal, hogy már megint leestem a lóról. Mármint a detektív. És itt vannak a negyedik részből ismert Piroska nővérek. Most nem tudom, az a jó, ha aggódok még valaki miatt, vagy van segítségem. Jhap, 2 in 1.

Vicces volt, mikor aranyporral csillapítottam egy vérfarkast, aki amúgy Piroskáék kutyája. És az oroszlánember elvitte az egyik tagjukat. Később kiderült, hogy egy boszorkány régóta be volt zárva egy kis üvegbe, ahonnan aztán kiszabadult. Bosszút akar állni, amiért odakerült, pedig eredetileg kapcsolata volt egy herceggel, és elvileg ezt a herceget átkozta meg a Montafleur-család címerállatával, az oroszlánnal. Így már világos a kép.

Az eleinte segítőkész boszorkány pedig az ellenség. De akkor meg miért mutatta meg, hogyan űzhetem el a farkast? Nem értem…

De az legalább már világos, hogy a herceg apja zárta be, és most a fián akart bosszút állni. Kicsit sem rendes dolog, de hát a mesék földjén nem lehet ez másképp.

Aztán az egyik piros kabátos lány azt mondta, hogy ennek a boszorkánynak nem teljes a homokórája, és ha még két prizmát talál, mindenkinek valóra válik a rémálma. Mondom, na, azt már nem. Sajnos sikerült mindkettőt megszereznie, mert hát egy álommanótól (hogy fordítsuk helyesen a Sandmant? Itt egy női karakterről van szó, és leirigyeltem a sminkjét!) ne várjuk azt, hogy nem talál meg. Már támadt volna rám a gólemjével, mikor hirtelen felbukkant a hetedik részből ismert Rapunzel, és megállította az énekével a gólemet. De jó, hogy itt mindenki ismer mindenkit!

Végül aztán az egyik Piros megmentett a gólemtől még egyszer, mert hát Rapunzel átka nem tart sokáig. És találtam utalást a következő játékra, amit már most nagyon várok :D. Végül sikerült valami csillagászati dologgal legyőzni a gonosz királynőt, akiről kiderült, hogy nem is gonosz, csak elvette az egész bosszú az eszét, a herceg is visszanyerte emberi formáját, szóval most minden tök jó.

A bónuszban egy új, kisebb történetbe vághatunk bele, méghozzá a Holló fiúkéba. Ez annyival kapcsolódik a főjátékhoz, hogy a főszereplő boszorkány gyerekkoráról szól, akinek azonnal vissza kellett térnie a családjához, amint rémálmok kezdik gyötörni. Addig a nagybácsikájánál élt. Aztán kiderült, hogy az apja halott, a testvérei (mind a hét fiú) hollókká lettek változtatva, az apjuk a tündérek segítségét kérte, de meghalt, a gonosz boszorkány pedig már engem (vagyis a leendő gonosz álommanót) is meg akarja ölni. Na, szépen vagyunk.

Aztán az összegyűjtött kis mesékből kiderült, hogy az apát egy nagy pók ölte meg (a pók is meghalt), erre átkozta el a hét fiát hollókká. Milyen szemtelen egy nőszemély! De persze, egy elfeledett kishúg azonnal mindent megold, és beállt az álommanók közé. A többi történetet ismerjük.

Szerintem

A grafikával szokás szerint nincs hibám, ez a csapat sosem adott ki rossz dolgot a kezei közül, ezért is vagyok ilyen boldog, hogy megint egy ilyen minőségi játékot tettek le az asztalra. Igaz, nem mostanában, de én csak most értem ide.

Grafika: 10/10 – elállt a szavam tőle, nem is egyszer, hihetetlenül gyönyörű!
Teljesítmény: 10/10 – miért is lenne rossz jó géppel?
Történet: 10/10 – ha jól vettem ki egy utalásból, Aranyfürt és a három medve lesz a következő mesés sztorink :)

2015. 05. 22.    Amy      Blue Tea Games, Dark Parables, Eipix Entertainment, HOG Reviews     0 comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük