Megjelenés: 2015. február 20.
Fejlesztők: ERS Game Studios
Történet:
Jacque boldog házasságban élne Marie-vel közös otthonukban, ám az esküvő óta éjszakánként kísérteties hangok hallatszódnak, és Marie nem hajlandó elárulni, miért lett depressziós.

Amanda szemszöge

Ez az első olyan Poe-s történetre alapuló HOG-om, amit egyáltalán nem olvastam, így számomra meglepetés volt a történet.

Már az elején ránk lőtt egy fickó, akiről már tudtam, hogy a velejéig benne van ebben a sztoriban. És Dupin hangja majdnem megközelítette azt, amit én annyira szeretek benne.

A pékségbe érve egyből összefutott számban a nyál, mert szerettem volna bekukkantani, hogy milyen finomságok vannak, ám az idős néni nem engedett be… és mikor kiderült, hogy titkolt valamit, akkor már tudtam, hogy itt bizony valami nincs rendjén.

Az irodában aztán kezdett feltűnni a szellem, akiről azonnal tudtam, hogy vízbefulladt, és valami még itt tartja. Később kiderült, hogy a csődbe ment színház egykori csillaga, Lola felvette a személyazonosságát, csakhogy a nagynénje ne tudja meg, hogy a szeretett rokona meghalt. Lola pedig úgy élt, mint Marie. Már érthetővé vált a történet, hogy mi történt vele, de még elő kellett keríteni a gyilkost, és nem volt egyszerű elkapni ezt a Gaiust. Ráadásul nem egyszer akart a piszokja megölni minket Dupinnal.

A kikötő számomra rémálom volt, nem tudom, miért. Alapjáraton nincs a helyszínnel gondom, mert annyira egyértelmű volt, minek hol a helye. ERS-ék itt még a régi séma szerint működtek, talán azért is :D.

A bónuszban eltűnik az idős hölgy, és meg kell találni őt. Kiderült, hogy a fűszereinek beszállítója talán tud valami megoldást, és az ő nyomán a kikötőn keresztül sikerült egy kis szigeten levő házban van foglyul tartva. Gaius az, akivel bosszút terveznek. Igazából csak az idős hölgy, akiről kiderült, hogy Lola a lánya, akit még csecsemőkorában kellett az apja miatt egy árvaházba tennie. Lola felnőtt, színésznő lett, és az anyja igencsak büszke volt rá. Csak azt nem tudta, hogy Marie közben meghalt, és Lola vette át a helyét.

Szerintem

Komolyan, ahhoz képest, hogy nem olvastam még ezt a Poe történetet, már sejtem az egész történetet úgy, hogy végigjátszottam. Nagyon pörgős, nem lehet mellette unatkozni. Igaz, hogy az akváriumba nem gyűjtöttem össze mindent, de nem is akarnék nagyon halat tartani :D. Nehéz volt ilyen izgalmas történet mellett arra figyelni, hol vannak morfok.

Grafika: 10/10 – semmi baki, minden szép és jó
Teljesítmény: 10/10 – kiváló
Történet: 10/10 – most már tényleg le kell olvasnom

2015. 02. 20.    Amy      AMAX Interactive, Dark Tales, HOG Reviews     0 hozzászólás(ok)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük