Csakis én lehetek akkora állat, hogy a -1 fokban elindulok koncertre, de megérte. A világ legjobb érzése az, ha egy koncert megérte, erről már egy múltkori posztomban beszéltem. Odaérek három óra előtt két perccel, és jött mögöttem még négy srác is. Mondtam, oké, ez nem probléma, így is stabil első soros leszek, mert az úgy a legkirályabb. Kijön egy szőke csaj, hogy menjünk már a szabadtéri kapuhoz, mert ott lesz a beengedés, itt viszont majd kijönni lehet.

Elindultam körbe, erre kb. a felénél láttam, hogy ott jön az a négy srác velem szemben. Hátra arc, és irány a bolhapiac bejárata. Leszobroztam a kapu előtt, és örömködtem, hogy igen, első sor, ez az. Később hátrébb tolták az addigra max. 15 főre duzzadt tömeget, beállították négy-öt között a kordonokat, ahova beállítottak minket. Addigra már kezdte a hideg mindenkinek lefagyasztani a lábujjait, és ugye az acélbetét csak jobban rásegít, így a végén azon imádkoztunk, hogy érjünk be hamar. Néhány emberkével lespanoltam, aztán poénkodtunk, hogy Sabatonig biztos kiolvadunk.

A kedves szervezők 18:20-kor úgy gondolták, engedjük be az audienciát, mert akik képesek 3,5 órát fagyni egy koncertért, azok megérdemlik az első sort. Szóval, jegy elő, táska kinyit, aztán perforáció letép, és sprint. Kiderült, hogy még nem nyitották ki a termet, de elnéztem, a PeCsát olyan szinten felújították, hogy felüdülés volt az a sok fehér-vörös. Sűrűn akarom látni, szóval… :D. Odafutottunk a bejárathoz, ami a főbejárat mellett volt egyből, de már állt ott egy kordon, és két-három szekus, akik valamiért képesek voltak megvárni a fél hetet. Addigra összegyűlt egy tömeg, én meg ki akartam verekedni magam közülük úgy kb. mikrofonnal szemben… kordon elvesz, szalag levesz, sprint. És megint mikrofonnal szemben voltam kb. Úgy mentem Sabaton & Co-ra, hogy első sorba kerültem a legelső alkalommal.

Mi a titok? Hinni kell benne, időben kell érkezni (kapunyitás előtt 3-4 órával), és türelmesen ki kell várni a kapunyitást, akár fagyhalál, akár bőrolvasztó hőség van.

Szóval, ott állok az első sorban, és lassan megtelt a terem, bár hátrafelé nem nagyon láttam. Hétkor pontban kezdett a Tales of Evening, és örömmel tudattam magammal, hogy ez a csapat koncerten is akkorát tud szólni, mint a dalokban, így bárhol legyenek, én vevő vagyok a zenéjükre. Értelmes szövegek, csodálatos hang, ami nagyon ritka a magyar női előadók között, és nem mellesleg metal. Megvettettek hízóra.
Sajnos 25 percet játszottak csak, pedig hosszabban el tudtam volna viselni.

2015 » 2015.01.25. Tales of Evening

Amennyire azt mondtam a Battle Beastre, hogy kár, élőben erre rendesen rácáfoltak. Ott minden úgy alakult, mint ahogy akartam, és Noora hangja sem zaklatta úgy a fülem, mint egy lemezváltozatban. Csak ahhoz, hogy ismerjem a dalokat, nem ártana hallgatni is, úgyhogy muszáj leszek hozzászoktatni magam. Ahhoz képest, hogy nem ismertem annyira a dalokat a leghíresebbet kivéve, egész jó bulit nyomtak, és itt is kevés volt az adott 30 perc, de annyi baj legyen. Legközelebb hátha hosszabb műsorral jönnek, és megbarátkozom a hanggal is.

2015 » 2015.01.25. Battle Beast

Szombaton még úgy gondoltam, hogy kevés rá az esély, hogy láthassam a Delaint valaha is, aztán ránéztem a jegyemre, és kiderült, hogy erre az esély tkp. 100%. Így aztán felváltva szólt Sabaton és Delain. Sokaknak sajnos nem tetszett, mivel eltérő műfajban utaznak, de én legalább tudtam, kik ők, és bár nem nagyon nézek live videókat (csak koncert után szokásom), így nem tudtam, mire számítsak, de elégedetten mondhatom, hogy ha jönnek negyedjére hozzánk, holtziher, hogy én ott leszek. Mindenki annyira cuki volt, főleg a merch asztalnál. Charlotte még meg is jegyezte, hogy ott voltam az első sorban. Naná, jövök legközelebb is :D. Számlistát sajnos nem írtam, a három kedvencem volt, szóval én már ott elégedett voltam, de nem volt ezzel vége az estének. (javítva: imádlak setlist.fm!)

1. Mother Machine
2. Get the Devil Out of Me
3. Army of Dolls
4. Go Away
5. Pristine
6. Sleepwalkers Dream
7. The Gathering
8. Not Enough
9. We Are the Others

Remélem, jönnek még, mert ezek annyira aranyosak élőben… ja, bónusz meglepiként még sikerült elkapnom Markot is az Epicából? Na, ki a királynő, ki a királynő?

Mire elindult a két Sabatont felvonultató dal, kezdett a tömeg jönni, és még mindig fáj a könyököm meg a hátam, mikor nekünk jöttek. Mellettem hárman fogták a kordont, mikor megindult a tömeg, úgyhogy nem csak a könyököm fáj, hanem az oldalam is. De megérte. Számlistát írtam, bár nem kellett volna, reggelre fent volt setlist.fm-en. Csak kettőt nem ismertem fel címről, a szöveget is tudtam. Egyedül az nem tetszett, hogy Joakimot úgy itatták pálinkával… jó, hogy nem kezdett el Pálinka dalt énekelni… és ez az ember előttem született két nappal! De aaanyira jó buli volt, és annyira istencsászárkirály érzés volt, hogy az első (de nem az utolsó!) bulimon az első sorba jutottam. Az egyik fotós a To Hell and Back alatt elkezdett engem fotózni, mondom anyád. Ha viszontlátom magam a Hammerworldben, akkor mindenkit csókoltatok. Here is a setlist:

Kezdés:
The Final Countdown | The March to War

1. Ghost Division
2. To Hell and Back
3. Carolus Rex (már nem emlékszem, hogy svédül volt-e, vagy angolul)
4. Soldier of 3 Armies
5. Gott Mit Uns (svédül)
6. The Art of War
7. 7734
8. Swedish Pagans (közönség kérésére)
9. Resist and Bite
10. 40:1
11. En Livstid i Krig
12. Far from the Fame
13. Uprising (a White Death-et leszavazva)
14. Night Witches
15. Primo Victoria
16. Metal Crüe

Koncert legvége:
Masters of the World

Amanda legnagyobb boldogsága későbbre, hogy elkaptam mindenkit a Delainből, Markot az Epicából, aztán Chriséket a Sabatonból. Gyönyörű szép dedikált ticket látható alább.