Megjelenés: 2015. január 16.
Fejlesztők: Five-BN Games
Történet:
Évszázados béke után előkerül a Négy Lovas, akik a világ pusztulását hozzák el, amint a földre érnek. Maaron, a remete egy Megváltóért könyörög, így kerül Susan ismét a képbe, akit békés esti vásárlásából ragadtak el.

Amanda szemszöge

Tiszta jön a világvége feeling kapott el, ahogy haladtam előre a történetben. A sellők vezetője kijelentette, hogy nem vehetek egy csepp vizet sem a tóból, amiben élnek, így is sokan meghaltak már, amióta hirtelen kiszáradni kezdett az óceán. Az egyszerű parasztok kénytelenek voltak otthonukat elhagyni, mert bizony ott is terméketlen lett a talaj a váratlan hőségtől. Meg egy tűzben égő lovastól.

Tudtam, hogy a Négy Lovas az Apokalipszis lovasait jelenti, csak azt nem tudtam, mikor melyikkel kell Susannak felvennie a kesztyűt, hogy legyőzhesse.
Elsőként a Tűz lovasa volt ellenfelünk, aki egy sivatagi környezetben levő város körül ólálkodott, így Susan abba a városba ment, ahol találkozott Folnurral (azzal a nagy kalapáccsal beszakította alatta a földet, de mindegy), aki megmentette a lovastól. A lovasnak egy iránytű kellett volna, amivel az öt világban tudott volna tevékenykedni, és ekkor nem tudtuk pontosan, megszerezte-e, vagy sem. Folnur elvitt egy helyre, ami egy helyi istenség temploma közelében volt, és szerinte az isten akár segíthetne is a problémán, ha felkeresik. Az istenségnek egy virág kellett, amit a hegyi óriások őriztek, majd készített egy hamis iránytűt, ami miatt a Tűz és a Jég lovasa összecsaptak, és elpusztították egymást. Hurrá, már csak kettő van a négyből.

Visszatérve Maaron kunyhójába, az öreg kiakadt, hogy elvesztettük az iránytűt, de azért mégis elégedett volt a teljesítményünkkel, mert elhoztuk a két lovas kőszívét. A harmadik Lovas, a Halál a mocsárban tanyázik, és ha nála van az iránytű, akkor azonnal vegyük el tőle. De hogy a mocsáron belül hol van, azt nem tudja, ahogy azt sem, a negyedik Lovas merre van a környéken.
A mocsár szélén egy férfiba botlottunk, Falgonba, aki direkt zárta be magát, mert vérfarkas, és telihold van. Viszont, eddig mindig csinált egy löttyöt, amivel nem változott át, csak most nem volt rá valamiért ideje. Segíteni segít, ha mi is segítünk neki. Férfiak… megkapta, amit akart, felengedett a padlásra, hogy egy lámpást találjunk, amivel nem fulladhatunk meg a mocsárban. A végén még egy kentaur segítségét is kértük, mert messze jó nyíllövők, és az hasznunkra válhat. A Halál ellenszere egyébként az Élet vize volt.

Utoljára maradt a Sötétség lovasa, aki a Torony felé haladt, kezében az iránytűvel, ami lelassítja lépteit, így van idő felkészülni ellene. El kellett menni megint a hegyi istenséghez, akitől egy hatásos varázsigére volt szükség, ami megállította a Lovas szívét.
Viszont megállítani csak úgy lehetett, hogyha az összes szív egy helyen volt, és a varázslatot úgy mondják el, hogyha közben Susan hazajut. Csakhogy közben Maaron és Folnur ott voltak a torony aljában, miközben a Sötétség lovasa elpusztult.

A bónuszban Folnur levelet kap Maarontól, hogy azonnal találkozniuk kell, és a dolgok nem várhatnak. Maaron arra kéri, hogy találkozzon Susannal úgy, hogy nem megy fel a felszínre érte, de meg is menti, miközben az iránytűt keresi. Ehhez azonban előbb meg kellett keresnie azt a böhöm nagy kalapácsot, amivel a főjátékban betörte a talajt a főjáték alatt.

Szerintem

Amiért én nagyon szeretem ezt a szériát, hogy úgy maradt fantasy keretek között, hogy nem ment a játék rovására. A történet érthető, minden meg van magyarázva, nincsenek elvarratlan szálak, amikre nem kapsz választ – jó, mondjuk mikor Susan hazament, és a két férfi ott maradt a toronyban, akadtak kérdéseim, de biztos, hogy kapunk rá választ a későbbiekben.

Grafika: 10/10 – úgy tökéletes, ahogy van
Teljesítmény: 10/10 – azért Susan beszélhetne többet, de nem leszek telhetetlen
Történet: 10/10 – annyi területe nincs még felfedezve ennek a világnak, hogy remélem, azért sokáig fogjuk még élvezni az Elveszett földeket.