Megjelenés: 2011. november 29.
Fejlesztők: Blue Tea Games
Történet:
1971. május 14-én Mr. Wilson meghívja unokáját egy előadásra a Nightingale Színházba. Csakhogy az még 1960-ban leégett egy balesetben, és a hatóságok Wilsont gyanúsították.
Amanda szemszöge
Oh, az a parafaktor. El is felejtettem, hogy van benne egy őrült bohóc, és már akkor is féltem tőle. Most azonban, mikor újra elővettem, nem akartam szó nélkül hagyni, és úgy döntöttem, most megküzdök a bohóccal, mert az első találkozás után nem mertem folytatni.
Megérkezett főhősünk, és máris egy zöld szellem próbál távol tartani, de nem azért jöttünk. Közben kiderült, hogy Mr. Wilson látta a múltat, és ezt örököltük, így tárgyakon megtudtuk a történetet. Volt itt egy csodás előadás, ahol Rose lépett volna fel, ámde tűz ütött ki. Plusz, az előkertben valaki a földben feküdt, letakarva a mozaikpadlóval. Plusz, valami hatalmas őrült is van a színház körül, amitől én nem egyszer szívbajt kaptam. Igen, az az őrült bohóc, akivel csak bent találkozunk először.
A benti helyszínek sem voltak barátságosak éppen, néhány folyosót a romos kinézetével simán bele lehetett volna rakni egy horror játékba. Bár azon felnevettem, hogy létezett náluk egy HOG-Dini, aki arról volt híres, hogy csukott szemekkel megtalált minden elrejtett tárgyat egy hidden object alatt.
Aki nekem elsőre gyanúsnak tűnt, az Abigail volt, szintén balett táncos. Amint a portréját egyberaktuk, megnyílt egy átjáró, és találkoztam rémálmaim szereplőjével: egy őrült bohóccal. Mikor meg akadt támadni, Abigail parfümje miatt egyszerűen elmenekült.
Vagyis biztos, hogy kapcsolatban voltak. Az erőember neve Andreas volt egyébként.
Közben volt egy kis háttér történt is: Wilson Rose számára írt egy darabot, amiért Abigail hihetetlenül pipa lett, ezért megmérgezte a lányt, majd úgy szaladt szerelméhez, Andreashoz, hogy Wilson mérgezte meg Rose-t.
Ahhoz, hogy megismerjük a tragédia minden részletét, jegyeket kellett összeszedni, ebből az arany volt az első, amit igazából csak a végén használtunk fel.
Második volt a pekingi zöld jegy, ami a Peking Opera színpadára vezetett. Az időközben megmentett Rebeccát, a riportert elvitte Andreas, valakinek az utasítására.
Harmadik volt a vörös jegy, ahova Andreas színpadára jutottunk, vagyis ahol egykoron tartotta a bemutatóit. A híres erős ember azonban forrófejű egyén hírében állt, nagyon hamar felkapta a vizet – ez megmagyarázza a dühkitöréseit, amivel szembesültem. Sőt, mivel ő az őrült is, és megbánta a tüzet, megesküdött, hogy nem hagyja el a színházat.
A negyedik volt a kék jegy, a The Velvet Diva Show-ra. A képeken eléggé egyértelműen Abigail volt az a díva, és úgy is viselkedett, mint egy díva. Minden okom őt tenni elsőszámú gyanúsítottnak. A tűz úgy keletkezett viszont, hogy Andreas bepancsolt egy nagyot Wilson papának, és közben leborított egy gyertyát. Meg se hallgatta, hogy az igazat akarta elmondani…
Az ötödik a lila jegy volt, ami már HOG-Dini termébe szólt, és a végén, mikor már csak az arany jegy maradt, a főbejárat alatti terembe mentünk, mert ott volt a lényeg igazából.
A 3. jegy után találkoztunk Linden polgármesterasszonnyal, aki nekem egy kicsit gyanús volt, kapásból a 2. fő gyanúsítottam lett. Azért jött, hogy méltón elbúcsúzzon az épülettől, amit jövő héten le fognak rombolni, mert a városi tanács így döntött.
Ahha… és hogy jutottál be, mikor a vaskaput tönkretette Andreas?
A Diva teremben volt egy naplórészlet, miszerint Andreas és Rose nagyon szerették az állatokat, emiatt sok időt töltöttek együtt. Lehet, hogy Abigail meg féltékeny volt, mint állat.
Rose meg még a halála előtt megkérte Andreast, menekítse ki.
Wilson nagypapa irodájában megtaláltam Linden asszonyt, amint valami zárat babrált, amin kicsit kiakadtam. Még ő akadt ki, hogy nagyapa gyújtotta fel a színházat, és elmenekült. Sőt, meg is fenyegetett minket, hogyha hátráltatjuk a nyomozást, lecsukat.
Sőt, már azért is gyanús a nő, hogy Rebeccát megtaláltam a Velvet Diva terem előtt, egy üvegkalitkában. Vagy valami olyanra bukkant, amit nem akart az asszony, hogy tudja. Rebecca viszont megerősítette a gyanúmat, hogy az óriás az Andreas, és azóta a hely veszélyes. Na ne mondd!
Míg Rose szobájában minden rózsaszín volt, Abigailében minden fekete – és a tükrére azt írta fel, hogy mivel mindenki elárulta, bosszút akar állni. A tükre mögött ott volt az egyértelmű bizonyíték, mérgek meg mindenféle útmutató. Koponya is, ha pontos akarok lenni.
A vége felé volt nálam az aranyjegy, egy üveg méreg, és a nagy balett terem előtt szereztem még egy elemet. A teremben megmutattuk Andreasnak a mérges üveget, de nehezen tudta elhinni, hogy valóban Abigail ölte meg Rose-t. Egy emelvény alatt még az is szerepelt, hogy valaki bosszút áll Wilsonon, a gyerekén, és az unokáin is.
Mi meg pont az unokája szerepében voltunk, úgyhogy már vártam Abigailt/Linden asszonyt, hogy szembenézzek velük. Sztori szerint a gyilkos írt levelet, nem Wilson.
Egy ajtó választott csak attól, hogy végre igazságot kapjak, de előtte még három helyen kellett három lámpát szereznem, meg kettő kőkönyvet. Fent Wilson papa kérte, hogy a színpadokon szerezzem meg a víziók darabkáit, amiket egybegyűjtve Andreas megtudhatja végre az igazat. Mire meglett a négy vízió darab, Linden asszony fel akarta gyújtani egy gázrobbanással az egész kúriát (ijesztő is volt a szerencsétlen, de hogy honnan nyitotta meg a gázt, nem tudom), és mint kiderült – vagyis, sejtettem – Linden asszony igazából Abigail, csak álruhában!
A tetőn Abigail valóban be akarta teljesíteni a bosszút, a tűzbe akart hajítani Andreasszal, de nálunk volt a vízió, ami miatt a férfi nemes egyszerűséggel a mélybe ugrott a nővel.
Az utószóban megtudtuk, hogy a földet érésben haltak meg, öngyilkosság volt. Az összegyűjtött bizonyítékok alapján Wilson nagyapa neve tisztázódott, mert Andreas gyújtotta a tüzet 40 évvel ezelőtt. A rendőrségi dosszié azonban nem tartalmazta azt a tényt, hogy Abigail halála feloldozta Rose-t, aki szintúgy tovább léphetett.
A bónuszban – mert az is volt – be tudtam jutni abba a szobába, ami Wilson papa lezárt ajtaja mögött rejtőzött, mert ott vannak nyomok, hol lehet az öreg. Még figyelmeztetést is kaptam, hogy legyek óvatos, mert ha tovább megyek a színház romjai között, még gonoszabb átkot szabadít fel. Parafaktor is on!
Egy lezárt színpadnak véltem, egy újsággal a földön, miszerint egy műsor alatt öten haltak meg álmukban. Egy levélben pedig Abigail bevallotta, hogy beleszeretett Wilson papába, mikor látta a képességét egy előadás során. Viszont, Wilson a figyelmét inkább Rose-ra összpontosította, lassan elválaszthatatlanokká váltak, így fordult Andreas felé inkább. Viszont Andreas fejét a mérgeivel átmosta annyira, hogy irányítani tudja.
Egy lezárt ajtó mögött találtam egy csodaszép lila ágyat, de mögötte voltak festmények, amik kicsit zavarba ejtők voltak. A legjobban kiemelve egy Darcy nevű nőé, aki mintha nem is az lenne, aki volt valójában. De hogy a portrék kik voltak, nem tudom.
A titkos szobában volt egy levél, amiben Wilson elmondta, hogy amikor Abigail találkozott a fiatal Velvet Dívával, vagyis Darcyval, megváltozott, és utána kereste Andreast. Sőt, Darcy tanította meg, hogy kell mérgeket keverni a sima kotyvaléktól kezdve a halálos kimenetelűig.
Sinister Curse, ha? Ez nem az. Ez szimpla kémia, rossz célokra használva.
Viszont Wilson papa úgy hitte, hogy Darcy okozta a tüzet az erejével, és maradt, hogy vizsgálódjon. De amint összeraktam a gramofont, a kép ráfókuszált a képre, ami valóban elváltozott valami valóban gonosszá… és vége.
Szerintem
Ami idegesített, hogy sok volt az ismétlődő mini, némelyiket már a vége felé rettenetesen untam, pedig a történethez semmit sem adtak. Néhány animáció ijesztő volt, ami egy 2011-es játéknál nem volt újkeletű, de nem egy olyanban, ami előrébb helyezi a meseszerű elemeket.
Az is idegesített, hogy kiderült, hogy Darcy gonosz volt, de mik voltak az indítékai, arról senki sem tudott semmit. Nekem már az is megfordult a fejemben, hogy Darcy meg Abigail ugyanaz.
Grafika: 10/10 – tökéletes, bár néha a tárgyak aprók voltak
Teljesítmény: 10/10 – minden szép és jó
Történet: 09/10 – mert nem érzem úgy, hogy ez le van zárva, de örülök, hogy ennyi hónap után végül befejeztem