Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2014/08/30
Írta: Amy | Hozzászólások: 13 | Kategóriák: Cikkeim Metal is Religion

Megpróbálom a lehetetlent, amit idáig egyetlenegy blogon sem láttam. Hátha sikerül kifejtenem, miért is annyira élvezetes egy-egy metal koncert. Milyen az az érzés, amikor tudod, hogy tartozol valahova, ahonnan nem néznek ki, nem számít, ki vagy, honnan jöttél, mit tudsz, mert összeköt titeket a zene, az a zene, ami már egy közös pont XY-nal, és ki tudtok indulni egy ponttól a beszélgetésben.

Mielőtt belemerülnénk, ez egy hosszú poszt lesz, lehet, hogy összefüggéstelen, unalmas, de nekem egyfajta életutam van a metalheadség felé, így nézzétek el, ha az elején nem kimondottan a témáról van szó. Úgy érzem, ezek is hozzátartoznak ehhez, és hozzám is.

A legelső rock koncertem egy Zanzibar koncert volt, és még csak a harmadik albumuk volt kint. Arra még azt mondom, közeledik a metalhoz így ennyi idős fejjel, és olyan az ezredforduló után lehettünk. Az első igazi album, ami miatt én fémvérű vagyok, az a Love Metal volt a HIM-től, mellette a Meteora a Linkin Parktól. Öcsém anno KoRn-nal és System of a Dawnnal kezdett, és mai napig hiszek abban, hogy mindenkor az első zene az, ami meghatározza később a stílusunkat.

A hosszúhajú pasi imádomat anyukám ültette belém, ugyanis négy évesen szenttül hittem, hogy én Jon Bon Jovi felesége leszek (lássuk be, akkor sem nézett ki rosszul az öreg, nemhogy most =D), hosszú hajú, menő rocker stb. Egyszer történt egy olyan, hogy metróval utaztunk valahova, és előttem volt egy magas csávó, akinek hátközépig ért a haja, én meg így megszólaltam: „milyen jó segge van!”. Ezt így négy évesen. Részben ezt neki köszönhetem, aki képes volt Bécsbe Alice Cooper koncertre menni.

Nem azt mondom, hogy fémvérűnek születni kell. A családomban a néhai nagybátyám volt még nagy fémvérű, az akkori nagy zenekarokat imádta (Black Sabbath, Kiss, Deep Purple, Iron Maiden, Led Zeppelin stb.), szóval egyáltalán nem egy újkeletű dolog.

Kezdetben nagyon kilógtam ezzel a két akkori mainstream bandával (HIM, LP). Anno az általános sulimban egyáltalán senki sem hordott zenekaros pólót. Én 2004 vége felé bementem a HIM-es pólómban, farmernadrágban és tornacipőben. Kaptam érte hideget-meleget, de akkor azt mondtam magamban: ti még nem tudjátok azt, amit én, hogy én ezzel egy igen népes család tagja lettem. Mondjuk úgy, én vittem divatba a zenekaros pólókat a suliban, egy pár évig ez jellemző is volt, sajnos a mostani generációra ez nem jellemző.

Az általános iskola után következett nekem ötévnyi hell on earth, vagyis a szakközépiskola. Ha akkoriban én nem a Slipknot, és nem a Rammstein zenéje miatt vészeltem át az első három évet, akkor hazudok. Később persze megérkezett a többi zenekar, az összes finn zenekar, akiket innen is imádok szüntelenül (*vészesen előkaparja a Catamenia, az Uniklubi és a 51koodia lemezeit*).

Emlékszem, mikor még az a fajta depresszió volt mindennapos, akkoriban szerettem bele igazából a gothic metalba, tehát Deathstars, Poisonblack, Sentenced az élen. Hozzákezdtem az első regényemhez, a Vampires of Edenhez, ahol segítséget kaptam a HIM-től, a The 69 Eyestől, és akkor már megismertem az igazi Depressziót, így nagyon lassan, a metalt használtam gyógyulásként, és így 2008 környékére ki is gyógyultam belőle, és már csak a magyar Depi maradt meg nekem, és csak a név emlékeztett azokra a szörnyű időkre.

Az aktív „koncertekre kell járnom” korszakom 2008-ban indult el, mikor is március 11-én nyolcadmagammal kimentünk a Gasometerben tartott HIM koncertre. Akkor nem csak a HIM- és a Paradise Lost-koncertszüzességem vesztettem el, de átjárt valami varázs, ami miatt én ma itt vagyok, és az iTunesom javarésze metal címkével működik. 

Rengeteg bulira óhajtok eljárni. Elkezdtem kiépíteni a Büszkeség falam, ahol azóta ott van elmentve a Jyrkivel közös fotóm, a dedikált jegyeim, Negative Antti pengetője, és még két jegy, amiket öcsém adott nekem, mert szerinte kurva jól fog kinézni a falam, ha kész lesz.

Ezekre emlékszem, amiken ott voltam:

  • 2006.08.13. Tankcsapda, The Rasmus @ Sziget Fesztivál
  • 2008.03.11. Paradise Lost, HIM @ Gasometer, Vienna
  • 2009.02.17. The 69 Eyes @ PeCsa
  • 2009.02.18. The Rasmus @ Dürer
  • 2009.03.19. Gyöngyvér, Negative @ Diesel
  • 2009.04.16. White Flame, Deep Insight @ Dürer
  • 2009.07.23. The Rasmus @ Campus Fesztivál, Debrecen
  • 2010.06.26. HIM @ Donauinselfest, Vienna
  • 2010.08.08. Depresszió @ Maglód
  • 2012.04.14. Depresszió, Road, Alvin és a Mókusok @ PeCsa
  • 2012.11.16. Depresszió, Road, Alvin és a Mókusok @ PeCsa
  • 2013.08.22. Depresszió @ Zöld Pardon
  • 2014.05.10. Rómeó Vérzik, Depresszió @ Barba Negra Track
  • 2014.08.08. HIM @ Budapest Park

Várományosok, de esélyesek, hogy ott leszek (főleg az első kettő):

  • 2014.10.20. Deathstars @ A38
  • 2014.11.12. Lacrimas Profundere @ Dürer
  • 2014.12.10. Eluveitie @ Club 202
  • 2015.01.24. Epica, DragonForce @ PeCsa
  • 2015.01.25. Sabaton, Delain@ PeCsa
  • 2015.04.11. Apocalyptica @ PeCsa

És akkor a poszt igazi lényege (igen, most lehet felébredni).

Mikor közeledek egy-egy helyszínhez, egyszerűen felszabadultnak érzem magam. Magam mögött tudom hagyni az összes bajom, minden bánatom, és csak arra tudok gondolni, hogy jól érzem magam alkohol nélkül is. Az italfogyasztásom nálam kimerül mindig egy kólában vagy egy energiaitalban, de nem vetem meg a finom pezsgőt vagy a bort. A sört sose szerettem, a legutolsó sörözésem Papával volt, így csak akkor iszok, ha esetleg körbeadás van, de akkor is maximum két kortyot.
Az a típus vagyok, akinek nem kell alkohol ahhoz, hogy jól érezze magát. Szeretek beszélgetni a körülöttem levőkkel, tök mindegy, mi a téma, mindenhez hozzá tudok szólni.

A kapunyitási rajt mindig egy izgalmas menet, mert gyakorlatilag ott derül ki, hogy akkor honnan fogom élvezni a bulit. Mindig az első három sorban vagyok, nagy ritkán a kordonnál, az a helyszíntől és a gyorsaságomtól függ, meg hogy van-e nálam táska. Ruhatárra nem mindig költök, de ha igen, én vagyok a nagy sprintes. Bakancsban igenis lehet futni, próbáld ki, ha nem hiszel nekem!

Az előzenekarok ritkán ismertek, de idáig ritkán okoztak csalódást. Ahol okoztak, azok nincsenek a listán megemlítve. Aztán jönnek a még feszültebb várakozások, hiszen nem mindennap láthatod azt a bandát a színpadon, akinek betéve tudod az összes dalát kívülről. Ezek azok az idegtépő másodpercek, mikor mindenki idegei pattanásig feszültek, fényképezők az egekben. Őszinte leszek, gyűlölöm, ha valaki mellettem úgy visít, mintha éppen egy fából próbálnák kiszakítani a lábát egy baltával. Oké, értem én, extázis, de azt lehet másképp is. Ilyenkor én befogom a fülem. Nem egy zenekar kérte már a jelenlétemben, hogy ne sikítson, ez nem a Sikoly.

Aztán mikor feljön a hőn imádott bandád a színpadra, és úgy nézel fel rájuk, mintha egy istent látnál, akkor már tudod, hogy otthon vagy, hiszen a körülötted levők is ugyanott vannak, nem álmodsz, sőt, az álmod akkor vált valóra, ott vagytok egy légtérben, 1,5-2 óráig egy levegőt szívtok.

Nem érdekel, hogy nem lesz hangod utána, megizzadsz a tömegben, nem fogsz tudni megmozdulni, izomlázas leszel mindenhol, ha nekivágódsz a kordonnak, nagyívben tojsz a kék-zöld foltokra, mert tudod, hogy megérte. Minden egyes pillanat megérte, mert szabad voltál arra a kis időre, amikre talán hónapokat vártál. Ezeket a foltokat sem ok nélkül kapod, mindenhol vannak, voltak és lesznek is hülyék, akik mindig tönkreteszik EGYETLEN EGY pillanatra az estédet, de ne ezek árnyékolják be, hanem figyelj a színpadra, akkor is, ha elvakítanak azok a kurva fények. Egy idő után megszokod, legalábbis én mindig megszoktam, ha Depin elindultak azok a kurva vakuk.

Koncert után két lehetőséged van: megvárod, míg lepakolnak a roadie-k, és megszerzed a számlistát, vagy rohansz kifelé, hátha el tudod a tagokat csípni. Ha vannak jófej ismerőseid, akik nem annyira elvakultak, akkor megkérheted, hogy szerezzenek neked egy listát, míg te kint vagy, és vársz. Na már most, 1-2 órát lehet várni, de utána halott ügy. Sajnos tapasztalatból mondom, mert anno Jussira hiába vártam. Az lenne az igazi 2015-ös bomba az Apocalyptica után, egy The 69 Eyes buli (Lacrimast meg előzenekarnak mi, Amci? *röhög a saját poénján*).

Ha esetleg kaptál el pengetőt és/vagy dobverőt, számlistád is van, netalántán közös fotód a tagokkal és dedikált jegyed, megkapod az istencsászárkirály érzést, ami hozzámegy ahhoz a megérte érzéshez, amiről fentebb beszéltem.

Hazakerülsz vagy taxival, vagy kocsival, vagy éjszakai buszozással. A füled addigra már nem cseng annyira, és nem kell kiabálva beszélned másokkal, ha többedmagaddal terveztek aludni egyet. Mindenképpen ajánlott a lehető legforróbb vízzel átzuhanyozni a tested fájó részeit, mert kevesebb ideig leszel izomlázas, és nem vagy olyan hosszú ideig járkáló, de Nicotero biztos felfigyelne rád. Aludni sem érdemes 3-4 óránál többet, mert ha dolgozol nappal, igencsak nehéz visszaállni. Egy napot legalábbis érdemesnek tartok kivenni, ha lehetséges, hogy elkezdje a tested a regenerálódást.

Egy-egy ilyen koncert utáni estén vagy hajnalon lehet még jókat beszélgetni, vagy aludni, utána a vidékieket útba kell igazítani, a pesti kollégák meg hazatalálnak, igaz, lassan, de olyan vigyorral az arcukon, amiket sosem lehet elfelejteni.

Ez az a közösség, ahol otthon érzem magam. Tudom, kit milyen bulira lehet elhívni, kivel érdemes előbb találkozni, hogy jó helyet szerezzek, kivel érdemes megpróbálni egy találkozót szervezni, kivel érdemes összefogni, ha távolabbi városba akarunk menni legalább egy osztálynyi emberrel, kit kell keresnem, ha külföldre akarok menni koncertre.

Mindig van valaki, akivel lehet beszélgetni. Mindig kisegítenek, ha éppen szomjazol, vagy éhes vagy. Valaki mindig elmegy veled koncert után mosdóba, vagy a ruhatárba. Ez egy hatalmas család, ahol mindenki egyenlő. Összeköt titeket a zene. És ez a lényeg.


Hagyj kommentet!
április 26 2021

Érdekes poszt volt. Szerintem egy nő lehet sokrétű. Imádok nőisen öltözni, de ha zenéről van szó csak retro, vagy rock, metál. Zanzibár, Linkin Park, Jon Bon Jovi,, Iron Maiden, Led Zeppelin nálam is nagy kedvencek. Sajnos szeretem a trágár zenéket. Én nagy Alvin és a mókusuk, Rózsaszín Pitbull, Aljas kúszóbab, és Disco Expressz fan is vagyok.

május 06 2021

Néha egy-két olyan nőies nőről se lehet megmondani, hogy odavan a metalért. Pl. Lady Gaga a Metallicával.

A punkos vonal nekem nem annyira kedvenc, de meghallgatom, voltam úgy Alvinon első soros, hogy nem is miattuk mentem, de jó volt :D.

Örülök, hogy írtál! Puszi :*

április 27 2021

Én is Bon Jovi felesége akartam lenni! 🙂 Voltam is a budapesti koncertjükön. Nagy élmény volt!!!
Szeretem még Alice Coopert, Aerosmith-t, Guns ‘n’ Rosest és még sorolhatnám…

május 06 2021

Akkor gondolom ha minden jól megy, a budapesti Aerosmith-re mész? 🙂

Bon Jovi akkor is legendás volt már ;D

Puszi :*

április 28 2021

A koncertérzéssel teljes mértékben tudok azonosulni. Bár a legutolsó buli elég kellemetlen volt, de mire a kiskedvencem színpadra állt minden bajom elszállt és élveztem, csillogó szemekkel néztem, hallgattam és üvöltöttem MISSH-t. Persze, elég meredek megemlíteni ezalatt a poszt alatt az ő nevét, dehát na.. ízlések és pofonok 😀

System of a Down és Linkin Park nálam is nagy kedvenc, de azt hiszem ennyiben kimerült az ismerettségem. :’D

Nagyon szerettem ezt a posztot olvasni, örülök, hogy megírtad ki is vagy Te ♥ Örülök, hogy ismerhetlek. ♥

május 06 2021

Te? SoaD meg Linkin Park? 😀 jó, a LP 2003 után már kezdett ellágyulni, de akkor is, volt hatásuk a világra. RIP Chester 🙁

Van/volt/lesz ilyesmi még a tarsolyomban, ne aggódj 🙂

Puszi :* <3

április 28 2021

A rock nem az én asztalom annyira, de ha találok egy-egy jó számot, azokat rongyosra tudom hallgatni. Leander dalait imádom, de Depressziótól, a Road-tól, Tankcsapdától, Linkin Parktól is akadnak olyan dalok, amiket kedvelek. Ezek még a férjem felbukkanása előtt is így voltak, de utána azért jócskán meg”kellett” ismernem ezt a világot is. 🙂 Metallica, ACDC és társai 🙂

Nagyon át tudom érezni azt, amikor az ember ilyen élményeket kap. Remélem hamarosan lehetőséged lesz újra ilyen klassz élményekhez, mint amiket leírtál 🙂 Minden jót kívánok! 🙂

május 06 2021

A férjed jó ember, de ezt már azt hiszem, mondtam már 🙂

Nagyon azon vagyok, hogy minél előbb lehessek már valahova, de majd idővel az is meglesz 🙂

Puszi :*

április 28 2021

Húh…Azt kell mondjam, nem csalódtam. 😀 Jó hosszú posztot kaptam és kellett is elolvassam. Nos, nem voltam egyik koncerten sem, mivel engem ez nem vonz. De emlékszem, hogy a sulimba voltak azért egy páran akik hordtak zenekaros pólókat, felsőket és őszintén nem ítéltem el őket sose, mert nem volt miért. Én mindent meghallgatok, aztán berakom a kedvenceim közé vagy sem. 😀 A tankcsapda, a depresszió, Aljas kúszóbab és sorolhatnám. De a magyar zenéket sem felejtettem el, szeretem a Hooligans, a Nox-ot legalábbis a régi számaikat. 😀 Akkor van még egy pár amiket szerettem, hallgattam anno, ja és persze az anime op-ed. is és az anime alatti zenéket is nagyon szerettem/szeretem mai napig is hallgatni. Szóval nem vagyok válógatos az fix. 😀

Örülök, hogy erről is írtál jó volt olvasni. 🙂

május 06 2021

Köszönöm azért, hogy elolvastad 🙂

Nekem a Depresszió elég nagy kedvencem, kb. a leghallgatottabb magyar előadóm, de ezt lehet látni majd egy későbbi posztban.

Néhány animét én is néztem, és pár opening nekem is tetszett, de sajnos már nem emlékszem, melyik volt. Esetleg, tudnál ajánlani majd egy párat? :))

Puszi :*

május 03 2021

hűha, kicsit megkésve, de igazából sokadjára futottam neki hogy végig tudjam olvasni a bejegyzésedet, valahogy sosem volt rá időm. De most sikerült. 😀 Valamellyest teljesen áttudom érezni az érzést amúgy. Én is metálos vagyok, mondhatni, habár ilyen nagyobb koncerteken eddig metálban csak J-rock, visual kei koncerteken voltam. DE 69 Eyes nagy vágyam, meg a the cure is az volt. Na de voltam Emilie Autumn koncerten is pár éve és bár az másabb stílus de csodás volt! 😀 Fesztiválon nem igazán voltam, egyébként én ötödikben a the beatles-el kezdtem a rock zenével való megimserkedést, hatalmas fan vagyok. és 8.ban lettem rocker/metálos szintén system of a down és kornnal kezdve 😀 azóta meg gót irányba mentem jóval, és inkább ezeket hallgatom, de zenei téren nagyon vegyes vagyok 😀

május 06 2021

Jaj, hogy én mennyire szerelmes vagyok a gót világba! Igaz, hogy nem tartom magam olyan csinosnak, de egyszer nagyon szeretnék egy olyan fotósorozatot, amiben végre felhasználhatom azt a rahedli ékszert, amit az évek alatt szereztem… hátha egyszer eljön az idő 🙂
Ha legközelebb jön a 69 Eyes, szívesen elmegyek veled, mert koncertes barátnőm nem nagyon hallgat ilyen stílusú zenét sajnos… de ő is metalos, csak más irányban.
A vegyes zenei ízléssel sincs baj, meg néha jó is a változatosság.

Köszi, hogy írtál! Puszi :*

május 30 2021

Nekem még nem volt szerencsém így direktbe akármilyen koncertre menni (legközelebbi élmény az egy egyetemi fesztivál volt xd), de örülök hogy te egy ilyen nagy élményt találtál benne. Viszont mivel én zenei mindenevő vagyok (csak a jazz az, amit kevésbé szeretek), ezért természetesen rockot-metált is szoktam hallgatni. Régebben, amikor először volt egy nagyobb érzelmi mélypontom, akkor szerettem meg a Linkin Parkot és amikor volt hogy konkrétan alig éreztem (pozitív) érzelmet, akkor a Numb számukat hallgattam on loop. Illetve pont ebben az időszakban kezdtem nagyon sok Eluveitie-t hallgatni, főleg amikor feszültebb voltam, akkor bőgettem a Thousandfoldot és az Inis Monát (a környezetemmel való kiabálás/veszekedés helyett xd). Ezen kívül például az Amaranthe, Arch Enemy, Semblant és még pár hasonló előadó/zene (amiknek most nem jut most eszembe a neve) is kedvenc volt ilyenkor.
Magyart úgy általánosságban alig hallgatok, így magyar rock-metal bandákat se nagyon szoktam. Viszont még 2019-ben a most már exem által – aki főleg magyarokat hallgat – ismertem meg a Depressziót, akiktől a Teérted volt az első szám, amit megszerettem, de például az Embernek maradni vagy A kés hegye is tetszik (exem a Csak a zene számot mutatta meg így kiemelten, hogy az az, amit mindenképpen meg kell hallgatnom :D). Ezen kívül tavaly mutatta meg egy ismerősöm a Roadtól a Világcsavargót és az is nagyon tetszik.

Alább tudsz üzenetet hagyni.