Megjelenés: 2012. július 13.
Fejlesztők: Elephant Games
Történet:
Egy boszorkány manipulálni kezdi Brandon elméjét, amitől öregebb is lesz, nemcsak elhidegül a szüleitől. 

Amanda szemszöge

Kezdjük ott, hogy mi az, hogy az erdő szélére költöztetek, aminek a közelében van egy mocsár, és ott él egy boszorkány? Nem vagytok normálisak Lujzi, ezt én mindig is tudtam.

De még mennyire, hogy nem! (ne csodálkozzak, Lujzi olyan szőke, mint a Nap) a Boszorkány eredetileg egy varázsló, akit még jó sok száz évvel ezelőtt az egész világon féltek, de valaki vagy valami bezárta a mocsárba. Drága kis unokaöcsémet, Brandont pedig felhasználta céljai elérésére, méghozzá úgy, hogy teljesítette minden kívánságát, cserébe viszont elszívta a fiatalságát, és Brandon emlékein keresztül kell a hibáját helyrehoznom. Legalább te nem vagy szőke, öcsi.

Az első emlékben Lujzit megmarta egy kígyó, és ez a démon meg megakadályozta a dokikat, hogy időben odaérjenek, és így Brandon tud segítséget kérni tőle. Szeretnéd ezt, te. Eleinte picit nehezen haladtam, mert voltak szavak, amiket csak most tanultam meg belőle, de annyi baj legyen, ez így remek :D.

Utána, miután megmentettem Brandont, és ágyba dugtam, hogy aludjál már egy kicsit, három totemet kellett keresnem, amik távol tartják a démont a háztól. Az, hogy Lujzi ott van velem egy hógömbben, tök mindegy végül is. Ahhoz, hogy kiszedjem, szerintem még öt kristályra lesz szükségem, mert a démon házában van egy asztal, amin már van egy, csak a maradék öt nincs meg, de hát azért játék ez a játék, hogy megtaláljam. Miután kinyitottam a postaládát, kiderült, hogy Lujzi férje elment Szibériába valami ősi társaság rejtélye után nyomozni, ám a levéllel együtt érkezett egy levél a rendőrségtől is, hogy hirtelen eltűnt. Hogy ti sosem tudtok egy helyben maradni, szörnyű.

Aztán Szibériába mentem, hogy kimentsem a fickót egy gleccser aljából, ahova azért esett, mert megijedt egy jegesmedvétől. Itt is van valami furcsaság, de hát ki kellett menteni. A zavaró hóesés mellett viszont hamar megtaláltam mindent, hogy hazajutathassam Grayt, és mehettem is tovább. Gray már utána segít, hogy a barlangba mehessünk, ahol a fény erejét használva ki tudjuk szedni Lujzit a gömbből. Az, hogy a fiad meg alszik, az nem érdekes? De végül is, a fény erejével le kell győzni a démont, és akkor megnyugodhatnak a kedélyek. Bár javaslom, hogy költözzetek arrébb, Lujzi.

Lujzi tényleg idióta. Berohan Brandonhoz, miután kiszabadítottam, felrúgja az egyik totemet, és a védelmi kör megtörik, és a démon meg fogja magát, és beköltözik a gyerekbe.
Ennyire szőke nem lehetsz, Lujzi! >.< Most aztán csináltál nekem egy plusz munkát.

Az utolsó képbeli utazásban Brandon köti az alkut a boszorkánnyal, de én megtaláltam a kristálygömbjét, és foglyul ejtettem a démont. Egy könnyűnek látszó logikaival szépen elintéztem a démont, és egyelőre mindenki békességben van.

A bónuszban jön egy levél, hogy a démon lelke örökre a mocsár foglya, és akkor már én is, és gyönyörűen elsüllyed a ház a mocsárba. Na persze, alábecsülsz, te démon. Kijutok én innen.

Sorra sikerült megmentenem a családtagokat, bár Brandont a mocsár nem nagyon akarta elengedni. Ezt majd azért én eldöntöm, ki hova megy, rendben? Egyelőre a mocsári szörny elhagyva, Lujzi meg a családja meg keres magának valami nyugodtabb környéken egy házat.

Szerintem

Jó látni, hogy van valami ezzel a családdal még, és kíváncsi vagyok, hogy most mi fog következni, hogy egyelőre mindhárom családtaggal történt valami. Bár ez még a jövő zenéje. Brandon biztos egy cuki kölyök lesz, ha majd felnő.

Grafika: 10/10 – még mindig nem tudnak Elefánték hibázni
Teljesítmény: 10/10 – minden van, amit szeretek
Történet: 10/10 – egyelőre maximális pontszám, de meglátom még, Lujzi mennyit szerencsétlenkedik össze :D.