Megjelenés: 2014. május 18.
Fejlesztők: Deep Shadows
Történet:
Három hónappal ezelőtt egy fura kastély jelent meg a hegy tetején, és egy turistacsoport indul oda főszereplőnk és a lány tesója társaságában. Csakhogy, arról egyetlen brossúra sem tájékoztatott, hogy a kísértetek valódiak.

Amanda szemszöge

Meg engem sem tájékoztattak, hogy tartják a jó hagyományt, és itt is élőszereplőket alkalmaznak rajzoltak helyett. Valahogy nem tűnik okos megoldásnak, meg a színészi játék egy csöppet erőltetett, akárhogy is nézem. Pár mondatban nem lehet sztorit csinálni, punktum.

Na de, inkább a sztori a lényeg, a hőbörgésemmel nem kell foglalkozni.
A lányokat Sophiának és Hope-nak hívják, és mi Sophia bőrében kalandozunk. A ház csak egy rövid látogatásnak lett szentelve, ám a dolgok nem úgy tűntek, mintha díszletek lettek volna. Persze, hogy nem. A ház az emberek félelmeiből táplálkozik, ebből nő az ereje, és minél több áldozatot szed, annál jobban bővül. Ezt is onnan tudom, hogy egy fickót megmentettem, a túravezető szerint az a fickó gyanús, de lehet alapja. De kérdeztem magamban, kinek kell ekkora hatalom, hogy egy házba öljön minden erőt?
Egy 1908-as feljegyzés szerint a ház valódi kísértetház, és nincs kiút belőle. Turisták, érdeklődők, mindenki odaveszett, aki egyszer belépett a kapukon. A napló tulajdonosát ráadásul mintha üldözte volna egy vérvörös szemű férfi. Talán az első tulajdonos lehetett, aki így akart életben maradni, mert kapzsi volt, és hataloméhes.

A hunyó igazából a túravezető, aki egy felsőbb hatalmat szolgált, de mivel minden élőlénynek van szíve, azt a szívet kellett megtalálni. Sikerült kiszabadítani Hope-ot, a vár ugyan egy csöppet tönkrement, de legalább a lányok kiszabadultak, a többi turistával együtt.

A bónuszban Sam keresi a kiutat, mégha még mindig az eltűnt feleség után bánkódik. Még látta is, ahogy Hope és Sophia elmenekültek, mert végül is, a ház szívét ők tették tönkre. Sajnos a pókká vált túravezető terrorban tartotta a srácokat, és képletesen egy pókhálóba szorultak, várva a halált, de nincs az a pénz, amiért én hagytam volna magam.
A végén persze mindenki jutott. Mert mikor nem.

Szerintem

A grafika oké, a zene oké, a hanghatások oké, de könyörgöm… már az MCF-nál se szerettem, ha valódi személyek bújnak fiktívek bőrében HOG-ok terén, nemhogy így. Nem erre találták ki a színészetet. Plusz, amilyen befejezéseket produkáltak… atyaúristen… olyan egynek elment a játék, remélem, nemsokára rájönnek, hogy tudnak karaktereket is rajzolni.

Grafika: 05/10 – mondtam, hogy az élőszereplős játékoktól a falra mászom, ugye?
Teljesítmény: 10/10 – ezzel legalább nem volt probléma
Történet: 08/10 – láttam már jobbat is, maga a sztori jó, csak az előadás mód nem.