Gyerekek, tessék szurkolni nekem, hogy hétfőig búcsút mondjak ennek a fránya betegségnek a hátulütőjének, különben nem mehetek vérvételre, és sosem jutok el egy endokrinológushoz (*lö Amanda, aki úgy lázas, hogy vért akar adni*)!

Mégiscsak jobb lenne tudni, hogy most azért megy-e nehezebben a fogyás, mert valami bennem nem úgy működik, ahogy kéne. Mondjuk, erre már rájöttem, hogy valami nem kóser, de csak most volt csak elég merszem ezzel szembenézni. Még szerencse, hogy tudok kikre számítani ❤.

Viszonylag nem kell sokat leadnom, mert a fele nem zsír, hanem víz. És a vizet nehezebb leadni, higgyétek el, 2012 óta próbálok megszabadulni tőle. Hogy törődjön magával az ember, ha más emberek (vizsgák, meló, tömegközlekedés) befolyásolják? Jól hangzik a citromos víz, de a citrom drága. A zöld tea is, pedig már azt is kipróbáltam párszor, és ha nem öntöm tele cukorral, akkor biztos menne is. Tényleg el kellene járnom úszni a közeli uszodába, ott van szauna is, korlátlan használttal… viszem a finn zászlóm törülközőként.

Hiányzik az edzés, megint ez kell mondanom. Valahogy az a rutin, amit az edzés köré építettem, kiesett, és most látom csak a hiányát. Míg nem voltam beteg, tudtam, mikor kell kelnem, meddig fordíthatok, mikor egyek úgy, hogy megvárjam az egyórás korlátot edzés előtt. Az edzés utáni hideg fürdő a világ legjobb élménye. Remélem, visszaáll ez majd jövő héttől.