Még hétfőn a kicsi agyam kitalálta, hogy mivel lusta dög vagyok, nem ártana, ha nem csak magamat és titeket is mozgásra inspirálnálak a képekkel, hanem halál komolyan meg is fogadnám, ezért kitaláltam, hogy ezt a hetet végigedzem.

Ma volt az ötödik nap, és észrevettem, hogy egyre jobban mennek olyan mozdulatok, amiknél még hétfőn kifulladtam, például a fekve biciklizés, vagy a kitörés. A kaja az nem változott idáig, talán csak annyi, hogy sikerült beállítanom, hogy minden reggel igyak egy bögre vizet kávé előtt (igen, ez nekem a kávémániásnak érvágás volt XD, de megcsináltam ^^), és hat után csak sima müzlit egyek vagy natúr joghurttal, vagy csak magában.

Nem mondom, hogy nem fáradok ki, vagy nem tör fel bennem egy érzés, hogy „hagyd a fenébe”, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy miért küzdök. Mondom, rám sem jó, miért maradjon (2012-ben még ezt mondtam), erre most már komolyan elhatároztam, hogy nyáron ebben fogok mászkálni. Anya szerint lábam van már hozzá, már csak karra kell edzeni, meg a nehezebb területekről. Nyárra nem hiszem, hogy látszódni fog, mert ez a nyamvadt víz nehezen megy le. Lúgosítani meg nem szabad.

Mindig a Five Finger hozza meg a kedvem az edzéshez, és ez tök jó. Múltkor is hallgatott öcsém, és előbbre hoztam két órával.

Tudom, hogy csak arra kell várni, míg megindul a víz, ezért kellene vízhajtó. Kávét és teát iszom a víz mellé, és bár nem számolom a kalóriákat, mint ahogy az ostoba csajlapok mondják. Hetente egyszer mérem a súlyom, és akkor kerül elő a szabómérő is.Tény, hogy elsőre nem látszik semmi, de amit a kreatív naplómba írtam, azok a kis sorok segíteni fognak.