Megjelenés: 2013. november 26.
Fejlesztők: Big Fish Studios, Elephant Games
Történet:
Egy karneváli jövendőmondó rejtélyesen meghal, és ezzel együtt elátkozódik az összes ottani dolgozó is.

Amanda szemszöge

Alister, hogy te már megint itt vagy! Annyira próbál visszatérni a földre, hogy most már a negyedik részben megismert Madame Fate életére tört, és az összes karneváli dolgozónak is pokollá változtatja az életét. Ez a hülye ugyanis annyira nem akarja az emberi gyengeséget, hogy bármire képes…

No de. Ízisz cica az én kis mindenem. Olyan kis gyönyörű ezzel az egyiptomi megjelenéssel, hogy jaj. Imádom. Bár a cirkusz világában mozgunk, detektívként egyáltalán nem szólaltam meg, pedig többször volt utalás rá, hogy itt már egyszer jártam. 2007-ben ugyanis a széria Madame Fate néven kiadta a széria negyedik darabját.

Oké, hogy meg kell menteni az életeket, és ehhez be kell járni az egész cirkusz területet – de azt is hosszan. Szeretem a hosszú játékokat, de itt úgy éreztem, hogy ez még az összesnél hosszabb, mint amikkel eddig játszottam, vagy fogok.

Elértem Fate kristálygömbjét, nagy nehezen helyreállítottam a bogyókat rajta, erre összeomlik, és Alister meg szépen tönkreteszi a karnevált. Hey, még volt egy ember, akit meg kellett mentenem! Először Alister révén rátaláltam a Madame sírjára, aki visszavarázsolta a karnevált – csak már sokkal ijesztőbben, mint korábban. És itt már voltak ijesztő bohócok is, nekem pedig a bohócfóbiámnak ez egyáltalán nem tett jót… de meg kell találnom egy könyvet, ami fekete mágiáról szól, és valamit kell csinálnom az ezüsttel is, mert akkor Alister végre eltakarodik a fenébe vissza a helyére.

A vége felé már monoton volt a játékmenet. Főleg, hogy háromszor kellett a hat órát több különböző időpontra állítani, és aztán, mikor azt hittem, hogy Alister győzött, mert elhasználtam az ezüst kardot, hirtelen minden megvilágosult, mert hát az MCF jelvénye is ezüstből volt. A végén összeomlott az óriáskerék, és mire a detektív magához tért, két csillag fel is ragyogott az égen. Gondolom én, hogy Fate örül ennyire, hogy Alister végre megint a helyére került.

A bónuszban Fate szelleme száll alább, hogy Alister ugyan megölte, de a lelke nem tud továbbmenni, még most sem, hogy a karnevált feloldoztam az átok alól. Oké, üsse kő, segítek.

Alistert hála az istennek nem találtam meg, de a fia megfenyegetett a túlvilágról, hogy ne kérjem a segítségét, mert nem felejtette el, mit tettem vele még anno a kúriában. Bocsika, én csak a dolgom végeztem!

De itt is be lehet járni változatos – és rövidebb – helyszíneket. A szemüveges nyúl nagyon vicces volt, a minik kevésbé. Az utolsó tűt is sikerült kivennem a vudubabából, majd a Madame végre nyugovóra térhetett – legnagyobb bánatomra Íziszt is vitte magával, és a szívem szakadt meg.

Szerintem

A játék zenéje kiváló, tényleg rengeteg újítás van benne, de nem dobom magam hanyatt tőle. Monoton volt a vége felé, vagy csak én nem voltam jó passzban hozzá. Az óriásminiket mindig kivártam, mert nem jöttem rá a pontos sorrendre, és amúgy sem szeretem az ilyeneket. Majdnem mindent sikerült összegyűjtenem, és összességében elégedett vagyok a játékkal.

Grafika: 10/10 – Elefánték hozzányúltak, látszik :D
Teljesítmény: 8/10 – picit fagyott néha egy-két játéknál
Történet: 10/10 – Madame Fate és a meghalt cirkuszosok sorsa tragikus, de hátha most már egy kicsit nyugodtak maradnak.

2013. 11. 29.    Amy      Big Fish Studios, Elephant Games, HOG Reviews, Mystery Case Files     0 hozzászólás(ok)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük