Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2013/08/24
Zene – Depresszió: Néha
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Concerts

Bizony, Amy már megint tiszteletét adta az egyik legjobb magyar metalcsapatnak, a Depressziónak csütörtökön. Igaz, anyumnak volt születésnapja, de most én tehetek róla, hogy Feriék így szervezték?

Szóval, csütörtökön melóból már úgy mentem, mint ahogy koncertre szoktam járni: bakancs, a szaggatott nadrágom, fekete cucc stb. Siettem is, mivel nem akartam „nagyon feltűnősködni”. Öt körül indultunk ismerősökkel, és akkor még nem is sejtettem, mekkora kalandunk lesz.

Ült a buszon velünk szemben egy pár, akik nagyon úgy néztek ki, mintha Depire mennének, de úgy látszott, nem, mert nem láttam őket a tömegben. Elkezdődött a gyalogtúra. A 6-os végállomásánál végül megkérdeztünk egy boltost, hogy a francba kell ZP-be menni. Ő mondta, hogy villamossal két megálló, majd kérdezősködjünk. Szupi. Leszálltunk a parknál, aztán elkezdtünk sétálni. Igen, nem tudtuk akkor még, hogy busszal is lehet menni, de hát a Google Maps mutatott két parkot, szóval nem voltunk nagyon elveszve.

Nagy nehezen odalyukadtunk negyed 7 körül a ZP-hez. Pech, egyikünknél sem volt 3 db fém 200-as. A váltó bedöglött, előttünk két srácnak is bekapta a pénzét. Sz’al indulás keresni pénzváltót. Három megállót mentünk a 103-assal, mire odalyukadtunk egy Burger King-Meki kombóhoz. Vettünk fagyit, és nagy-nagy szerencsémre én tudtam szerválni 3 db fém 200-ast.

Nagy nehezen hét és nyolc között visszataláltunk a ZP-hez. Közben hívott Zombie, hogy merre járunk, mert látott már kétszer, de nem volt benne biztos, hogy minket. Végig mögöttük jöttünk! X”D. Az Insane-ből nem értettünk semmit, a többség úgysem miattuk jött. Amit hallottam, tetszett, de nem hinném, hogy Gézára beköltözne a lemeztáruk.

Bevonultunk, elmentünk Zombie-val mosdóba, majd befurakodtunk a tömegbe. Most nem Feri-Ádám közt álltunk, hanem a másik oldalon, és a második sorig jutottam. Zombie Zoknival előrekerült – szegényem párszor jócskán nekicsapódott a kordonnak. Valahogy mindig a 3. sor után kezdődik a pogó… amúgy Zokni egy nagyon édes plüss zsiráf! És igazi metalarc. Jó zenére van nevelve ^-^. Legközelebb elviszem Gomezt. Gomez egy kb. 10 centis csontváz, akinek le van szakadva az állkapcsa, és ő is nagy arc, mert instant Lumos, ha sokáig van fénynél.

Szóval lassan jubilálok, mert ez volt a 6. Depresszió koncertem. Elkezdtem írni a számlistát, de aztán kb. a Te vagy a szerem környékén sikerült kitörölnöm ; – ;. És még nincs fent setlist.fm-en, fákje -.-“. Arra emlékszem, hogy VÉGRE VOLT NÉHA! *-* Imádom azt a dalt, és hallhattam megint élőben! És szokás szerint ott volt a Mindenki ugrik ^-^.

Azt tudom, hogy a 17. volt a Te vagy a szerem, az utolsó pedig a Hagyjatok bízni. Nyolcadik volt a Néha, és ezt csak azért tudom, mert raktam mögé egy <3-t (igen, tényleg imádom azt a dalt). A koncert után még Zsibi fotóssal készíttettünk pár képet – Zombie meg állandóan lenyúlja a gépét, hehe x). De tényleg, az a gép egy gyönyörű gép, és ezt szerkesztő szemmel is megmondom. Végre van közös képünk a csajokkal.

Viszont ami gyanús volt nekem az elején, hogy volt hangom, nem volt már koncert után 5 perccel izomlázam. Nem is értettem miért. Később, mikor már a Mekiből jöttünk el, akkor felálltam az asztaltól, és bumm! Belém nyilalt a szokásos fájdalom, és Joker-vigyort váltottam. A hátam le akart szakadni, a nyakam ismerősen bizsergett, a lábaim már nem csak a bakancs miatt voltak nehezek. De imádom ezt az érzést. Megérte, teljes mértékben megérte. A jó koncert az, ha izomlázasan mész haza. De annyi nyugtat, hogy nem csak én voltam így ezzel. Még most is fáj a nyakam, a lábaim már kevésbé, és a catamenia is cuki volt, mert megvárta, hogy kiDepizem magam.

2,5-3 óra alvás után bementem dolgozni, ami nálam nagy szó. Csak kétszer szundítottam el. Hazamentem, be a kádba forró vízbe, agyonbabusgattam a kicsi lányom, egy forró kávé, és mint akit kicseréltek. Este nekiálltam tucatjára újratelepíteni Gézát. Idegesít, hogy nincs rajta hang, perkele! Reggel még a frissítéseket rakta fel, és remélem, a vasárnapom a Metal Empire újranépesítésével fog telni. Inkább tényleg csak zene lesz rajta, és 1-1 hidden object. Majd ha Gézát újraélesztem mobil formájában, akkor lesz rajta Sims. Addig álmodozok…

Szóval, a Depresszió még mindig igényes zenét csinál, és még mindig kíváncsi vagyok, rá.

DE

Melyik volt az az okos a bandában, aki kitalálta, hogy november 22-e után, november 23-án legyenek PeCsában?! Children Of Bodom lesz előtte, bakker!

Nem baj, Amy, nem baj, megoldod, ügyi vagy. Ha Fortuna és Merlin velünk vannak, akkor is el fogok menni megint, és berögzítem az évi két-három Depresszió-koncertet.


Comment below