Megjelenés: 2011. augusztus 25.
Fejlesztők: Boomzap Entertainment
Történet:
Sophia hercegnő megérkezik a koboldok királyságába, és még mindig az embereit keresi.

Amanda szemszöge

Talán az egész szériában ez a kedvenc részem. Bővebb játékmenet, nehezebb minik, még gyönyörűbb (főleg téli) képvilág. Egyszerűen minden tökéletes, és féltem, hogy hamar vége lesz a játéknak, de így is, 3,5 óra alatt végigvittem.

A vasútállomáson találkoztam először a kereskedővel, aki mindig ad valami hasznosat, amivel tovább juthatunk. Jegyet kellett készíteni a vasútra, ami elvitt a koboldok királyságába. Azt a szokatlan ABC-t, amit kitaláltak a koboldoknak még mindig nem sikerült beazonosítanom, pedig ezzel a résszel is már játszottam 2-3 évvel ezelőtt.

Sophia a királyságba érkezvén hatalmas bajba kerül: a jóságos koboldkirály meghalt, helyét a gonosz testvére vette át, aki háborút szított a koboldok és az emberek között, ezért bebörtönözik a hercegnőt. Több se kell nekünk, a vártoronybeli börtönből kiszökvén a manók erdejébe kerülünk. Persze, a helyiek még mindig félnek, és be kell bizonyítani, hogy se gonoszak, se kegyetlenek nem vagyunk.

Különböző feladatok után juthatunk csak be a szentélybe, ahol már sokadjára találkozunk a kereskedővel. Az éneklő gombák most is levettek a lábamról, a labirintusok pedig csak elsőre fognak ki az emberen, ha van a közelben papír és ceruza, mindenképpen érdemes jegyzetelni az ilyeneket, garantált a siker! 🙂

A barlangi tónál derült ki, hogy az a szer, amit össze kellett szednünk átalakító volt, így Sophia hercegnő is koboldként kerülhetett vissza a királyságba. Így legalább el tudtam vegyülni, nem volt probléma. A várba nem tudtam visszamenni, mivel így civilnek hittek, a kereskedők a piacon nem nyitottak még ki. Bementem hát a kocsmába, ahol a pultnál ülő kobold páncélja megfelelt a célnak, viszont ki kellett ütni. A sikátorban a kereskedőtől kellett venni altatót, és adott egy medálfélét, amivel lefizettem két fura koboldot a sarokban, és szegény páncélost a sikátorban jól elverték…
De addig én sem tétlenkedtem, készítettem neki valamilyen holdvirágos nektárral kevert altatót, amitől kidőlt a páncélos, a kocsmárossal kihúztuk a sikátorba, amitől végre enyém lehetett a páncélja.

A kastélyba bejutni 5 kérdés megválaszolása után tudtam, ahol az üres terem fogadott. De tudtam, hogy van valami a trón mögött… és tényleg. Rábukkantam egy kis ajtóra, ahol kiraktam a mozaikot, ami egy kaput ábrázolt. A kapu megelevenedett, és a kereskedőről kiderült, hogy a jóságos király varázslója, a varázsló hörcsöggé változtatta a királyt, aki visszatért egyúttal, és a gonosz testvérét bebörtönözte.

Minden jó, minden szép, végeztem a három fő pályával, és amolyan bónuszként megkaptam az epilógust, ahol Sophia hercegnő az emberek királyságához jár közel, a szülei pedig a lebegő kastélyban vannak. Igen ám, csakhogy semmiféle útvonal nincs oda, így bóklászni kell a kis környéken. Miután a négy elemet felhasználva sikerült a hidat visszaállítanom, találtam egy pajtát, amibe Sophia megkövesedett unikornisa várta a szabadulást. Persze, nem mindegy, mit eszik, és persze, hogy nincs kulcs a magtárhoz. De bármilyen meglepő, van egy kis kovácsműhely az unikornis mellett, és az unikornist sem ártana lecsutakolni, mielőtt elindulunk vele megkeresni Sophia szüleit. A kedves öreg nénike pedig jól éldegél ott az erdő szélén egymagában.

Szerintem:
Ha lehet az epilógust bónusznak hívni, akkor minden igényem ki van elégítve. A Boomzap még mindig remekül folytatja a szériát, bár néhány minijük még mindig kifog rajtam. A tündért leváltotta egy lila bagoly, és amennyire bagolymániában szenvedek mostanában, csak tökéletesnek mondanám a váltást :).

Grafika: 10/10 – hibátlan
Teljesítmény: 10/10 – hibátlan
Történet: 10/10 – hibátlan