Én ide el akarok menni ^^. Főleg, hogy többször láttam zenekaroknál ismerős helyszíneket, meg a temető kísértetiesen hasonlít a Dracula: Origin Bloomsbury temetőjére. Uhh, most kedvet kaptam írni egy régi sztorim >.<. Ezer éve nem láttam már amúgy Viljami grófot ^^.

[Forrás]

A londoni Highgate temető már magában is hátborzongató látványt nyújt – erre még rátesz egy lapáttal az, hogy a legendák szerint vámpírok rendszeresen látogatják a temetőt, sőt, egyszer egy varázslópárbaj helyszínéül is szolgált.

A Highgate temető London északi részén, a Waterlow park mellett található. 1839-ben nyitott meg először egy grandiózus terv részeként, amelyet a “Gyönyörű Hetesnek” (Magnificent Seven) neveztek el, és hét, újonnan létrehozott temetőt takart akkoriban, mivel a belvárosi, egy-egy templomhoz kötődő temetők már nem voltak képesek ellátni a növekvő várost sírhellyel. Morbidnak hangzik – már csak maga a név miatt is –, de valakinek erre is gondolnia kellett.

A Highgate hírnevéhez jócskán hozzájárul viktoriánus gótikus külseje, a robosztus, vastag falak és a masszív, de szépen kidolgozott síremlékek. A napfényt lazán átengedő lugasokkal, hatalmas fákkal gyönyörű, mégis szomorú látványt nyújt.

A temetőt a II. világháború során szinte teljesen tönkretették, meggyalázták, a város pedig különösebben később sem fektetett hangsúlyt a helyreállítására. A közvélemény elé újra a hetvenes években került, amikor a Hammer horrorfilmeket forgatták itt, bár már a hatvanas évek végén is jártak ide okkultista fiatalok. Ennek hatására indult meg a horroráradat, amely ahhoz vezetett, hogy két “varázsló” csapjon össze a sírok között, és nyilvános vámpírvadászat induljon a temető ködös útjain.

Highgate vámpírszenzációnak hívják azt a médiadömpinget, ami a hetvenes években jelent meg, és a temetőhöz köthető. Eszerint a hetvenes évek elején egy vámpír kísértette a helyet, állítólag többen látták is, ahogy a sírok között kering. A hírekre önjelölt vámpírvadászok hada lepte el a temetőt, akik nem csupán látni akarták a lényt, hanem meg is ölni: éppen ezért sírokat nyitottak fel, megszentségtelenítették őket és karót döftek a holttestek szívébe.

David Farrant, az egyik okkultista fiatal 1969-ben, a tömeghisztéria előtt néhány évvel a temetőben töltötte az éjszakát, és elmondása szerint egy szürke alakot látott természetellenesen gyorsan végigsuhanni a sorok között. Ekkoriban szellemeket is érzékelni véltek a sírok között. Seán Manchester, egy helyi fiatal ugyanannyira rá akart találni a híres vámpírra, így 1970-ben ő is itt töltött egy éjszakát. Meg volt róla győződve, hogy a rejtélyes alak az Élőhalottak Vámpírkirálya, aki egy koporsóban érkezett Angliába Romániából.

Farrant és Manchester egyre inkább riválisokká váltak, és verseny alakult ki közöttük, hogy ki találja meg (és öli is meg) hamarabb a híres vámpírt. 1970. március 13-án (ami véletlenül éppen péntekre esett) londoni lakosok lepték el a temetőt, és megpróbálták megkeresni a lényt, dacolva a rendőrség határozott tiltásával. A vadászatot Manchester szervezte, akinek korábban varázslópárbajban kellett volna eldöntenie Farranttal, hogy ki a jobb vámpírvadász – ez azonban soha nem történt meg. A versengés közöttük a mai napig folytatódik, a temető pedig kedvelt látogatóhelye az okkultizmus és a vámpírok kedvelőinek.