Megjelenés: 2011. november 20.
Fejlesztők: Top Evidence Studio
Történet:
Az ikrek egyike, Christie levelet kap egyik nap, amiben nem az anyja, hanem Stella, a testvére írt neki, mert azóta se javult meg, sőt, Stella még Christie-t hibáztatta mindenért, amit tett.
Amanda szemszöge
A levélben viszont az állt, hogy csak egymásnak maradtak, mivel a szüleik meghaltak, és minden jel arra utalt, hogy a gyerekkori otthonukról szóló legenda igaznak bizonyult, és Stella félt. Ezek szerint oké, hogy kijutottak a tükörből, de mégsem volt teljesen rendben.
Ráadásul, mielőtt belépett volna, olyan ijesztő környezet fogadott, hogy én is féltem belépni. Már azt fel se vettem, hogy Christie-nek ez rémálomnak tűnt.
Már az elején megtaláltuk az édesanyát, aki nagyon úgy tűnt, mint aki az őrület szélén állt, és megint elzavarta a lányát. Egy amulettől akart megszabadulni, de nem sikerült, mert megjelent az előző részből ismert vízköpő démon, csak sokkal nagyobb kiadásban, és elkezdte elszívni a lelkét. Még figyelmeztetett is, hogy valaki halott, és nem szabad hinni neki – és amint ezt elmondta, meghalt (vagy csak egy időre a szelleme visszatért, hogy ezt elmondja). Az angol szerint nőről van szó, úgyhogy felteszem, Stella van minden hátterében.
A háznál már láttuk, hogy Stella bent van, de van egy szellem is angyalszárnyakkal, távolabb a hegyoldalon a démon egy ember lelkét szívta éppen magába, de megzavartuk, úgyhogy izgalmasabb résznek nézünk elébe, mint az előző – főleg, hogy itt már mindenhol van zene, és tökéletesen rémisztő hatást keltett, bár a karakterek még mindig nem beszéltek.
A faházban le tudtunk jutni egy kriptába, ahol az angyal közölte, hogy túl veszélyes volt ide lejönni – már megszoktuk. Ő talált egy medált, és elmondta, hogy csak úgy tudjuk megtörni a hatását, ha összegyűjtjük a freskó darabjait, és a hozzátartozó hozzávalókat.
A házba belépve a dadus összetévesztette Christie-t Stellával, de rémült volt. Megértem, elég romos volt ez a ház. Sőt, még láttam is bent masírozni a szörnyet.
A postást utolérve a barlang előtt ő csak figyelmeztetni akarta az embereket a veszélyre, de elkésett. Volt egy nála újság, amiben írtak a házról. A házat egy bizonytalan időpontban megvette az Evanses család, és akkor költöztek be az ikrek a szüleikkel. Az egyik lány azonban mozgáskorlátozott volt, és azt beszélték, hogy a halálból tért vissza, mikor újra tudott járni, mikor a ház közelében lévő bányánál volt – a helyiek szerint az átkozott amulett és a ház átka együtt segített ezen. A korábbi lakosok mind meghaltak akkor. A szolgálók egyáltalán nem maradtak ott. A helyiek még a szörnyet is látták.
A dadust nem tudtam megmenteni, de a naplójából kiderült, hogy egyszerre volt örömteli és gonosz az, hogy Stella felépült a betegségéből. Az amulettet ő találta a bányában, mikor a dada odavitte sétára. Azt már láttuk az előző részből is, hogy Stella elég hamar tudott akármire mérges lenni, de ez nem ér fel a démon haragjához. A kettő együtt pedig igazi gyilkos kombó is lehet. A dadus törte össze, és vitte szét a freskó darabjait a birtokon, de akkor ő is úgy érezte, mintha minden lépését figyelnék.
Plusz, feltehetően Stella a bányában lesz a játék végén. A bányában lett teljes a freskó, és már csak annyi dolgunk volt, hogy a 12 hozzávalót (kígyó, béka, madárláb, skorpió méregfarka, pók, százlábú, gyökér, fagyöngy, áfonya, korall, tiszta folyékony ezüst, haj) megtaláljuk. Egyszerű, mint az egyszeregy.
A bányában volt egy bedeszkázott terület, ami olybá tűnt, hogy a démon szentélye is volt – meg feltűnően ott volt egy kerekesszék, mintha akkor szállta volna meg Stellát ez a lény. És mivel láttam ott három ajtót, így biztos, hogy valahol ott volt egy szentély, ahol az ősi időkben egy szekta imádta ezt a lényt. Nem így volt, de ez is egy érdekes kiindulópont lehetett volna.
A kripta mellett volt egy laboratórium, ahol megtaláltuk Christie és Stella apját – a démon azonban kiszipolyozta belőle a lelkét, így megint elkéstünk. Viszont, ha meglesz mind a 12 alapanyag, akkor itt kell összekotyvasztani őket, úgyhogy legalább ennyiben előre jártam.
Egy csodálatos könyvtárban írtak az amulett születéséről. 13 druida egyesítette erejét, hogy egy nagyon erős tárgyat készítsenek a pokol lávájából, ezzel feláldozva az erejük egy részét. De persze, valami balul sült el, mert az amulett átvette a druidák felett az irányítást, és démonokká változtatta őket – de csak egyetlen egy fedezte fel, hogy a megteremtett gonosz megszökött. A 12 démon pedig szétszéledt a világban, hogy lelkeket gyűjtsön az amulett számára. Az egyetlen megmaradt druida a társait egy varázskörbe zárta, ami nem engedte meg nekik, hogy megszökjenek, de az amulettet még így sem tudta elpusztítani. Egy maga aztán felépített egy laboratóriumot, és elkezdte keresni az elpusztításának módját. Az egész élete ráment, de halála előtt nem tudta befejezni az ellenszert.
Ez idő alatt az amulett gonosz lélekkel rendelkező egyéneket keres, akiket szörnyekké változtatva újabb lelkeket szerezhet magának.
Ebből lehetne egy jó kis epikus film, csak normálisan kellene elmagyarázni az egészet.
A pincében nyílt a lejárat a bányába, így nem kellett már annyit kerülnöm, de már szinte biztos voltam benne, hogy lassan a végére érek, és megtaláljuk Stellát is. Az egyik lezárt szoba Stelláé volt, aki leírta a naplójában, hogy szándékosan csalta ide a testvérét, mert az amulettnek szüksége van a lelkére, és így bosszút is állhat rajta, amiért vele többet foglalkoztak.
Ezzel vitatkoznék a történetet ismerve.
Megcsináltuk az elixírt, felvérteztük a tőrt, amivel bejutottunk a titkos szobába, ami Stella szobája mellett volt. Ott láttuk azt a helyet, ahol a druida fogságba ejtette a társait, de a trónhoz meg kellett keresni a 12 démon fejet, hogy legyőzhessük végre a szörnyet. Amint ez megtörtént, a lelkek kiszabadultak, majd megjelent Stella. Simán hozzávágtuk az elixírt, de ezzel együtt az ő élete is odaveszett, így Christie végleg egyedül maradt. Az ikertestvére végre egyesülhetett a családjával. Csakhogy elhintették, hogy mivel az amulett nem lett elpusztítva, ezért máris egy új áldozatra vár.
A bónuszban Christie elmeséli, hogy az amulett rengeteg fájdalmat hozott a családi otthonára, és elhatározza, hogy megpróbálja elpusztítani, mielőtt ez fordítva történik meg.
Még mindig a kúriában vagyunk, pont ugyanott abbahagyva a helyszíneket, ahogy abbahagytuk. Stella magánkönyvtárában volt egy feljegyzés, miszerint az amulettet ugyanaz a láva tudja elpusztítani, amiben született, de szerinte, az a hely nem létezik, és nevetséges elgondolás. Akkor mégis hogy voltál képes megölni a teljes családodat, ha nem lenne valóságos?
Christie talált egy titkos átjárót a könyvtár mögött, ami rejtett egy holttestet. Ő megpróbálta már elpusztítani az amulettet, de kudarcot vallott. Még bíztatja is a levele megtalálóját, hogy ne adja fel, közel van a célhoz, valahol a vízesés mögött fogja megtalálni, amit keres. Mert pont véletlenül a lávaszoba a kúria alatti barlangrendszerben van, csak még mélyebbre kell menni, mint amúgy. A vízesés mögött átmentünk egy függőhídon, majd megtaláltuk a könyvben is leírt helyet, ahol az amulett született. Miután Christie beledobta, kiment a mögötte levő ajtón, az épület meg végre összeomlott – így véget ért ez a szörnyű rémálom. És reméljük, hogy a szörnyeteg sem lépett meg.
Szerintem
Most már nem volt lelakatolható az inventory, viszont megkaptuk az egész játékra kiterjedő ijesztő zenét, amitől a hideg futkosott végig a hátamon, néha olyan hanghatásokkal, hogy végig úgy éreztem, nem vagyok egyedül.
Nagyon hiányoltam a térképet, mert elég sokat kellett mászkálni, és sokszor a házban talált dolgot ki kellett vinnem a kriptába, vagy éppen fordítva. De maga a történet jó volt, és remélem, Christie fel tudta dolgozni ezt a tragédiát.
Grafika: 10/10 – most, hogy kicsivel több volt az animáció, rendben volt minden
Teljesítmény: 09/10 – hiányoltam a térképet és a lelakatolható inventoryt, de amúgy rendben volt
Történet: 10/10 – így lezártnak érzem a történetet, de azért kíváncsi lennék, Stannel mi történt.