Megjelenés: 2012. december 1.
Fejlesztő: ERS Game Studios
Történet:
Ismét három+egy fő várja, hogy halálának körülményeit a múltban letisztázzuk.

Amanda szemszöge

A Redemption Cemetery 3. részével egy bajom van: élőszereplős. Legalábbis a videókban többnyire. Ritkán szeretem az élőszereplősöket. Meg ez a gengszteres stílus távol áll tőlem.

Történet szerint főhősünket elrabolja a fent látható három úriember, elviszik egy szigetre, majd megpróbálják hat láb mélyen elásni. Alig kerül föld a képernyőre, valaki elintézi mind a hármat, és lesöpri rólunk a földet. Kimászunk, és láthatjuk, hogy a barna öltözetű férfi elmászik balra. Felvettem a távcsövet a földről, utána mentem, és akkor láttam, hogy megáll a víz közepén. Megnéztem közelebbről, néhány vízbe fulladt lélek lehúzza, és a kalapja kikerül az egyik sírra. Kezdődik a pánik, ha nem vigyázunk, akkor mi is meghalunk, de ez a három gengszter fog minket kihúzni a bajból. Megidézve a hajóst elmondja, hogy három lélekkristályért kivisz minket innen. Itt kezdődnek a kalandok.

Az első történetben a gengszterek elrabolnak egy fiatal lányt, akit bezárnak egy bányába. Nyilvánvaló, hogy ártatlanul halt meg, különben nem Megváltás Temető lenne a széria neve. Ahogy elkezdtem körbejárni a helyszíneket, megjött a szériára jellemező csavar: egy mellékszál, történetesen egy bányász, akit valami gonosz ősi isten megszállt, és megölte öt társát. Tagadhatatlanul eszembe jutott a The Vision Bleak egyik dala, a The Demon of the Mire. A történet előrehaladtával kiderül, hogy ki volt a bányász, bár számtalanszor ránk hozza a szívbajt. Még azt az ennivaló kiscicát is megijeszti. A vége felé még minket is megpróbál kétszer megölni, de cselesen összeszedtem az amulett darabjait, a végén ki tudtam szabadítani a lányt is, és a férfi is megszabadult ördögi terhétől.

A második sztoriban egy nőt boszorkányság vádjával ítélik máglyahalálra, de ő szenttül esküszik, hogy nem ölte meg a barátnőjét. A mi dolgunk ezt a nőt megtalálni. Néha elveszettnek éreztem magam, egészen addig, amíg be nem tudtam jutni az indiánlány mögötti szobába. Legnagyobb meglepetésemre egy koporsót láttam. Már eleve gyanús volt a kandallóból kivett könyvmaradvány, aminek Immortality volt a neve. De ekkor állt össze a kép, hogy a bíró vámpírrá vált, és rendesen megmanipulálta az embereket, hogy az áldozatait védve tudja tartani. Innen már világos volt, hogy az eltűnt barátnőt is ő tartja fogva. Amint kijutottam a kertből, átkeltem a mocsáron, meg is találtam annak a férfinak a holttestét, aki vízbe fulladt. A házba bekukkantva láttam, ahogy a vámpír megharapja az eltűnt nőt, majd eltűnik denevér formájában. Itt már anyáztam egy kicsit, de csak azért, mert az orosz csapat nemigen nézett utána a vámpírok legendájának. Na de! Bejutva a ház laborjába kiderült, hogy van ellenszere a vámpírharapásnak (mily meglepő). Megszereztem azt is, felgyújtottam a vámpírt, kiszabadítottam a nőt, és most mindenki boldog, hogy egyik nő sem halt meg.

A harmadik részben egy matróz kér segítséget tőlem, akit ártatlanul ítéltek halálra. Sztori szerint őt gyanúsították azzal, hogy a kincsből eltávolított ezt-azt. A kapitányt ágynak esve találtam, de ki tudtam szedni belőle, hogyha összerakom az iránytűt, akkor elengedi a matrózt, mégiscsak jó munkaerő… átkeltem a szellemhajóra, és az ottani kapitány esete kísértetiesen hasonlít a Karib-tenger kalózaiban látott Davy Jones esetére. Megadott időpontokban hagyhatja el a hajót, teliholdkor jöhetnek fel a vízre, egy órára. Eltűnt a térképe, azt kell összeszedni rengeteg helyszínen keresztül, és visszaadja az iránytű részeit. Cselesek, mondhatom. Elindultam mindent megkeresni, össze is raktam, felszabadítottam a kapitányt, aki végre nyugodtan elhagyhatja a vizeket. Kiszabadítottam a matrózt is, és mindenki boldogan pihenhet az öröklétben.

A bónuszban megint egy hajóra tévedünk, és az idegenvezetőnktől megtudjuk, hogy egy átok végzett a hajó legénységével, a Föld négy elemének köveit kell összeszedni, és a hatkarú szobor kezeibe kell adni őket. Elindul a keresés. Sokszor okozott fejtörést, mivel és hogyan szedem ki a szobákból a köveket, de ilyenkor segít a jó öreg lassan töltő hint barátom. Amint megtaláltam az összes követ, a szobrot is összeraktam, visszavittem a hajósunknak. Megköszöni a segítséget, hogy kijuttattam, és akkor derült ki, hogy az előbb letisztázott hajónak ő volt a kormányosa. Micsoda világ, nem igaz?

Szerintem:
Az élőszereplős sztorikat nem nagyon szeretem, de ez csak egy negatívum. Számomra a harmadik sztori volt a leghosszabb, részben azért is, mert nem voltam mellette, és részben azért, mert újra kellett kezdenem az egészet az elejéről, mert valamiért nem mentette el. A legrövidebb az első történet volt, kevésszer kellett hintelnem, és a skipet is csak akkor használtam, ha nem jöttem rá azonnal a feladat logikájára.

Grafika: 08/10 – nem szeretnék több élőszereplőst
Teljesítmény: 09/10 – akadozik egy kicsit, és le is fagyott egyszer
Történet: 04/10 – belekötök a vámpírvilág miatt, mert nincs olyan, hogy nappalra valaki ember, éjszakára vámpír. ilyen nincs! vagy végleg vámpír marad, vagy meghal.