Megjelenés: 2012. május 25.
Fejlesztők: Eipix Entertainment
Történet:
Morton Wolf 64 éves korában, feltehetően szívrohamban elhunyt, de csak azért feltehetően, mert mikor Morton meghalt, a fia, Frederick, rejtélyes körülmények között ugyanakkor eltűnt.

Amanda szemszöge

A történet az 1950-es években játszódik, így az art deco olyan tökéletesen megjelent a játékban, ami eddig még sehol, de remélem, később még többet láthatok.

És sajnos, már megint egy élőszereplős változatba botlottam, ami vicces volt, mert a házon belül, amikor a szobalány részvétet nyilvánított a főhősnőnknek, akkor átváltott rajzolt módba. Nagyon gázul nézett ki, higgyétek el.

Morton irodájában várt egy felvétel, miszerint a halála nem volt véletlen, és Frederické sem lesz az, hacsak a lány nem talál meg egy projektort, amit Morton nyolc részre osztott szét, és rejtette el szerte a házban.
Amit tudni kell, hogy Morton nem csak filmrendező volt, hanem kiváló feltaláló is, és már a hadsereg figyelmét is felkeltette, és bár az asszisztense véletlenül elhunyt, a halála csak egy kis ár a hazáért. Oké, mi ez a gép?
A szobalányt a projektor szobában találtuk meg, valaki leütötte, és a darabokat követelte. Így rögtön ki is esett a gyanúsítottak listájáról.
A házban Morton filmjeinek fontos dolgai is megjelentek, mint pl. egy-egy karakter, egy forgatókönyv, vagy egy kép a filmből.

A nőci, aki az egészet kitervelte, igazából Morton másik lánya, csak egy másik anyától, és Morton ezért a projektorral törölte az anyja emlékezetét, de más is történt vele. A motiváció adott volt, mivel a gépezet elméket rombolt.
Morton tudta, hogy a gép nem jó, épp ezért szedte szét.

A helyszínek javarészt Morton filmjeiből lettek kiemelve, így jártam kalózhajón is, meg egy háborús mezőn, Egyiptomban stb. Viszont, már bő egy órája játszottam, és abszolút nem volt nálam a masina egyetlen egy darabja sem – és ez picit bosszantott. Végül, rá kb. félóra játékmenet után sikerült lejutnom a pincébe, ahol volt a gép váza – és akkor derült csak ki, hogy mindvégig nálam volt már három, csak a játék sunyi módon nem számolta! Úgyhogy a maradék idő azzal ment el, hogy a darabokat megtaláljam, és a gépre tegyem, de az is trükkösen ketté lett osztva – egy szinten négy, a következőn is négy.

Amint kész lett, használtuk a féltesón a gépet, és így szegény nem tűnt éppen egészségesnek, de megmentettük Fredericket, de nekem nem tűnt úgy, mintha vége lennek az egész történetnek.

A bónuszban Frederick figyelmeztetett, hogy a western témájú szobában a szobalány hagyott valamit, ami nem egészséges egyiküknek sem, így meg kellett azt találnunk. A helységben mindenhol robbanószereket kellett hatástalanítani, majd miután ez megtörtént, a testvérek elmentek, de valaki a katonaságból továbbra is rajtuk tartotta a szemét.

Szerintem

Nagyon nyögvenyelősen ment, pedig nem lenne rossz a történet, de talán az is zavart, hogy a legtöbb karaktert eljátszotta valaki. Vagy az is sok volt, hogy keresős volt keresős hátán? Biztosan. Meg nem értettem szerencsétlen kertész jelenlétét sem a történetben, inkább csak az idő kitöltésére szolgált, mintsem hozzáadott volna valamit.

Grafika: 07/10 – az élőszereplős játékoktól mikor válnak már meg?
Teljesítmény: 08/10 – az inventoryt egy lakattal elláthatták volna
Történet: 07/10 – azért kicsit sajnáltam a szobalányt, hogy min kellett keresztül mennie, de főleg az anyját sajnáltam… simán megegyezhettek volna valahogy.

2012. 12. 21.    Amy      Eipix Entertainment, Final Cut, HOG Reviews     0 comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük