Megjelenés: 2008. március 5.
Fejlesztők: Specialbit Studios
Történet:
Főhősünk egy viharos sötét estén hazafelé tartott, mikor fényeket látott a közeli erdőben, ezért úgy döntött, megnézi, honnan ered. Csak arra nem számított, hogy micsoda kalandban lesz része.
Amanda szemszöge
Első generációs HOG, így rengeteg keresésben volt részem, de valamivel jobb volt, mint az előző Mystery Case Files.
Főhősünk egy 50-es éveket idéző hotelhez érkezett, ami bár tisztának tűnt, mégis üres volt – még a portás sem volt ott. Lift híján pedig először a 2018-as szobába ment, majd egy női sikoly zavarta meg a békéjét, de a sikoly után újra mindenhol a némaság fogadta.
Ráfogta a szélre, pedig nem kellett volna.
Berúgott egy ajtót, ami egy bizarr szobába vezetett: egy lámpás világított teljes fényével az asztalon, de megmagyarázhatatlanul fényes volt a lámpás. Sőt, minden tiszta hó volt. Először azt hitte, hogy dekorációs elem, de második gondolatára fel kellett volna húznia a nyúlcipőt. Kifelé menet azonban megcsodált egy fagyos tájról készült képet, ami ugyan felállította a szőrt a tarkóján, és a rossz érzése egyre inkább csak nőtt, főleg azok után, hogy házon belül kezdett el havazni. Ijedtében kiszaladt abban reménykedve, hogy ez csak egy műsor, de nem fogadta akkor sem senki.
Visszatérve a liftbe valahogy feljutott a harmadik emeletre, bement a 3027-es szobába, és látszólag minden rendben volt, amíg valami hűvös nem csapta meg. Mikor kereste a ventilátort, hamar rájött, hogy nincs, helyette csak egy vörössel festett kereszt a falon, majd egy kert, aminek a gyökerei maguktól nőttek ki a keretből. Aztán a hall végén talált egy cicát, ami után szaladni kezdett, de csak egy kétágyas szobát talált, de aztán visszament a legelejére.
A liftből kiszállva azonban találkozott egy fickóval, aki öltözete alapján pap volt, de lehet, hogy színész. Elkísérte a főhőst a szobájába, és nyomatékosan megkérte, hogy maradjon bent, mert nem szeretne balesetet szenvedni. És itt felvontam a szemöldököm, hogy mi történhetne?
A fickó hablatyolt valamit, majd eltűnt, de a szoba inkább volt egy sámáné, és a főhős annyira berezelt tőle, hogy inkább kiment – a sok bámuló tekintet igencsak zavaró tud lenni – viszont egy másik szobában érve ugyancsak fagyot talált.
Elszaladva a negyedikre ért, majd berohant a 4036-os szobába, ami valószínűleg egy filmrendezőé volt, mert tele volt filmes kellékekkel, majd amint talált egy csomó képet egy fickóról, megakadt a szeme azon, hogy a fotón szereplő férfi beszélgetett a papnak öltözött alakkal. Úgy tűnt, hogy ezt a fickót követik a hotelben, mert sok rejtett lyukból készítettek róla képeket, meg látszólag valami gyanús összeesküvés-elmélet is volt itt. Miközben olvasott a kísérletről, újra megcsapta a sarki fagy, és úgy döntött, tovább áll.
Az ötödik emeleten várta az 5045-ös szoba, ami tele volt szekrénnyel és papírral, meg újra a rengeteg rajzolt kereszttel. Meg egy 1957-ből származó naptárral, ami miatt úgy érezte magát a főhős, mintha megtréfálták volna, de annak is a jobbik fajtájából. Aztán, mikor rájött, hogy a konzervek lejártak még 1957-ben, elkezdett gyanússá válni neki, hogy valaki nem lehet ennyire okos, hogy ezt így válogassa össze. A papírok között is talált egy olyan listát, amin a vendégek nevei és a szobaszámaik szerepeltek – de mind azok, amikben eddig volt.
Aztán a semmiből kinyílt előtte az ajtó, de nem volt ott senki, csak a fagy.
A hatodikon már nem volt a szobának száma, csak a vörös kereszt a falon, meg néhány üvegcse, jegyzetfüzetekkel. Aztán volt egy üzenet, hogy: „valaki négy szobát foglalt le egyszerre. Egy tudóst keresünk, és az első évben itt élhetett. Később azonban családok tűntek el a hotelből, de nem úgy, hogy kijelentkeztek. Eltűntek, köszönés és a csomagjaik nélkül. A sámán is úgy élt itt, hogy egy hónapra bezárkózott a szobájába. A pap is gyanús volt, de ő meg meglátogatott mindig mindenkit”.
Vagyis volt egy detektív a főhősünk előtt, aki privátban nyomozott a rejtélyek után.
Viszont az első és a következő bejegyzés közti lapokat kitépték, az azutáni lapok már riadalmasabbak voltak: „valaki őrült kísérleteket végez itt, és engedélyre lenne szüksége, de titokban csinálja. A sámán, a gépész és a kapitány kapcsolatban áll egymással. Valaki pedig irányítja őket a háttérben. A gépész lehet a ludas.”
Újabb lapok tűntek el a bejegyzés után. A detektív pedig rájött valamire a végén: „Stein legalább egy évig élt itt, és azért is lehetnek vörös keresztek a falakon, mert az itt élők magától az ördögtől féltek, és meg sem akarták állítani.”
Szekta működött itt, kérem szépen. A gépész kezdte az egészet, és a sámán meg valószínűleg a rituálék miatt maradt itt.
Következett a hetedik emelet. A főhősünket a sarki fagy újra megpróbálta megállítani, és újra felbukkant a macska, és rajta még el is gondolkodott, hogy megmenti, mert nem akarta otthagyni a szörnyű dolog kegyelmére bízva (helyes!). Sőt, miközben a szobák számát elemezte, rájött, hogy míg az első számjegy emelkedik, addig az utolsó csökken. Az 5045-ös szobát így a 6054-es követte. Ott egy fotós lakhatott, de a fotói mind ijesztőek voltak. De a sarki fagy ide is követte. És kezdtem úgy érezni, hogy a sarki fagy igazából a szellem.
A nyolcadik szinten főhősünk újra látta a papot, de mire utolérhette volna, eltűnt, csak a cica került elő, legnagyobb örömünkre.
A kilencedik szinten talált egy dobozt, amiben megtalálta a detektív összes kitépett lapján. Azokon az szerepelt, hogy Stein szerette volna uralni az időjárást, ezért minden szobájába valahogy bevezette ezt a különös megoldást, hiszen szobán belül bármikor havazhatott, eshetett az eső, vagy süthetett 40 fokon a Nap.
Vagyis a sarki fagy nem is szellem, hanem Stein munkája? Elrontod a poént :(.
Főhősünk elhatározta, hogy leállítja ezt a masinát, mégha nem is érte, hogy nőhetett ki egy fa a képből. Nyugodj meg, én se.
Tizedik szintre értünk, de igazából a főhősünk még csak a hetediken járt, és a 7063-as szobát kereste. Az volt a kapitányé. Egy újságból kiderült, hogy valami kőtárgyat kerestek, és a kapitánynál meg véletlen ott volt. Rituális tárgy, ráadásul. De nem is az volt a lényeg, mert csakhamar vékony köd keletkezett a lábánál, és kimenekült inkább. Viszont, megállt, mikor látta, hogy a sarki fagy (vagy Stein) sűrű felhő formájában állja útját, pedig csak a köd forrását akarta megtalálni. Belefutni nem volt díjnyertes ötlet, inkább elfutott előle. Egy olyan szobába ért, ahol sötét volt, kevés tárggyal. Mivel sietett, majom módjára próbálta elérni az egyik csapóajtót, amin kijuthat, és felszedett egy összetépett papírt is, hogy majd később olvasson tovább.
A 11. szinten elolvastuk az újabb bejegyzést, miszerint a sámán a követ használva tudja behozni azt az energiát, amivel mind a négy évszak meg tud jelenni a hotelben. Valamint, hogy ez az ördögi gép mehessen, kreatív emberek belső energiáit kell begyűjteni. Az áldozatok meg mintha direkt azokba a szobákba lettek volna elszállásolva, ahonnan leszívták tőlük az energiát.
Kezd összeállni a kép. Az Őrült Tudós a hunyó, a többiek meg neki dolgoznak. Ha megtaláljuk a gépet, megállítjuk, vége lehet az egésznek. A köd pedig az energialeszívó „alkalmazás”. Főhősünk szerint a pap lehet az egyetlen szövetségese ebben az őrületben – szerintem csak a macska – így úgy döntött, hogy megkeresi.
12. szint következett. 8072-es szoba, elviekben a 8. szinten kéne járnunk. Abban a szobában feltehetően egy író lakott, mert alkoholos üvegek és könyvek voltak a földön, szemüveg is volt, meg sok jegyzettömb. A fickó megjegyezte, hogy úgy érezte végig, hogy két világban él, és a benti nagyon nem valóságos. Képzeld, tudjuk.
Mégis gyanús volt, hogy se a tudós, sem a csatlósai nem mutatkoztak meg.
13. szint, 9. emelet. A köd majdnem elkapta a főhősünket, akinek sikerült bemenekülnie egy szobába, ahol megcsapta az őszi fagy, majd átlépett egy másik szobába, aminek a falait a Bibliából kitépett lapok borították, számtalan kereszttel. Mivel sötét volt, gyertyák adtak fényt, és a lángjuk ijesztő árnyékokat vetett. Főhősünk a pap szobáját inkább rossz ómenként értelmezte, és úgy döntött, hogy távozik, de megjelent a köd egy tornádó képében. A bútorok repülni kezdtek, a gyertyák felborultak, és terjedni kezdett a tűz, de megjelent a cica, és kimentette a főhőst, bár furcsa volt, hogy eddig semmi baja sem esett. Mivel az ajtó zárva volt, nekifutásból rontott be.
Felrohant a lépcsőn, megismételte a biztonsági zár kódját, és bemenekült a cicával, de ami fogadta, arra nem volt felkészülve. Újra hallani lehetett a sikolyokat, valahonnan ijesztő vonyítás is hallatszódott. Látni lehetett mindent mindenhonnan, felhőkön keresztül, és a szoba közepén nem a tudós, nem a csatlósai voltak, hanem a pap.
Ráadásul a pap volt a szellem, ő csinált mindent, ő volt az, aki gerjesztette ezt az egészet. A macska kivezette a főhőst a szemétledobón keresztül, majd úgy rohantak el a kocsiba, hogy ketten távozzanak a helyszínről. Hallelujah, megmenekült a cica! * – *
Csakhogy a villámlás után a hotel eltűnt, mintha ott sem lett volna.
Másnap utánanézett, hogy mi volt valójában: okkult tanok miatt vádolták a papot, amik odáig vezettek, hogy kizárták a templomból. A hotelt pedig gyorsan lerombolták.
Szerintem
Ami feltűnt, hogy szobáról szobára nőtt a keresősök száma, és néha olyan lassan vette le a keresett tárgyat, hogy a falat kapartam kínomban. Inkább a történet volt érdekes, nem a keresősök. Annak nagyon örültem, hogy a cica megmenekült, de hogy kerülhetett oda, azt nem tudom. Ahogy azt is, hogy nem vették észre, hogy a hotelben mi zajlott? Meg hova tűnt akkor a tudós meg az őrült stábja?
Grafika: 07/10 – sokat ne várjak egy 2008-as játéktól, a HOG műfaj babacipős volt
Teljesítmény: 09/10 – lassú volt helyenként
Történet: 09/10 – csak mert nem kaptam választ néhány kérdésemre