Várnak az Éjszaka Misztériumában!

Mysteries of the Night

Hy darlings! ♥ \m/

Üdvözöllek kedves vándor! Egy személyes/mindenes blogon jársz, aminek Amy az adminja, így az ő agymenéseit olvashatod. 2006 óta vagyok aktív online körben, a leghosszabb ideje azonban 2010 óta írok, és ez a cím már a végleges helyem :). A blogon találsz posztokat albumokról, könyvekről, filmekről és sorozatokról, valamint koncertbeszámolókat is. Ezek mellett a blognak vannak állandó és visszatérői rovatai is. De az ajánlók/beszámolók mellett személyesebb posztok, és különböző tagek is szerepelnek, így lehetőséged is akad megismerni. Ezeken felül vannak elrejtve információk azokról a regényekről, amiken éppen dolgozom - mikor hogy. Leginkább karakterismertetőkkel láttam el eddig azt a rovatot, de van már helye a zenecsokornak, amik ihletet adnak, meg egyéb lényegtelen dolgok.
Bővebben is érdekel? Csak olvass tovább! ;) Puszi, Amy

2020. október. 10.
Zene – The Alligator Wine: Mamãe

Hy darlings! ♥ \m/

Már rég meg kellett volna írnom ezt a bejegyzést, de őszintén szólva, nem volt rá bátorságom, hogy megírjam. A helyzet kegyetlen bonyolult, sokan nem is érthetik meg, és egy egyszerű miértre még én sem tudom a választ. Most úgy érzem, hogy a helyzet nemhogy kilátástalan, de sok esélyt arra sem látok, hogy ez maholnap megváltozna.
Alapjáraton véve én hiszek a csodákban, és talán már ott tartok, hogy rajtam csak a csoda segíthet.

Még mindig félve írom a sorokat, de úgy éreztem, egy miértre így tudok a legjobban válaszolni. Nem neveztem meg benne név szerint senkit, személyazonosságot addig se vittem, hogy nemén jelöljek akárkit is a családtagjaimon kívül. Ja, és !HOSSZÚ! poszt, képek nélkül.

Tovább olvasom »

Amy Hozzászólások: 1 Blog

2020. október. 07.
Zene – Nox Arcana: The Raven

Hy darlings! ♥ \m/

E. A. Poe egy zseniális költő volt. Még mindig annak tartom, és nem, senki se tudja letaszítani erről a megtisztelő trónról. Még a nagyon szeretett József Attila sem, pedig az ő versei még azok, amik rendkívül közel állnak hozzám.
Poe annyira nagy jelenség, hogy egyszer biztos, hogy a testemen fogom viselni az öreget tetoválásként, és bőven elég lesz annyit írnom mellé, hogy 10.07. Ami neki egy végnap volt, nekem egy kezdő nap…
Így is megkaptam már egyszer, hogy újjászületett bennem (mert volt egy enyhén depresszív hatású versem, mindegy is), amit én kizártnak tartok. Ezek szerint még van 9 évem, és úgy fogom végezni, mint ő. Csakhogy én semmit sem adtam ki a kezeim közül.

Mindenkit buzdítok arra, hogy legalább egy versét vagy novelláját olvassa el, higgyétek el, rendkívül meg fogja érni a rá fordított időt!

A kép Deszy Facebook oldaláról származik.

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2020. szeptember. 15.
Zene – Down For Whatever: Zuhanás

Hy darlings! ♥ \m/

Elég régen volt már normális blogposzt, de úgy éreztem, itt lenne az ideje. Úgyis azt ígértem, hogy nagyjából havi bontásban kapjátok meg az olvasnivalót. Meg így legalább van alkalmam hosszabban is értekezni akármiről, ami éppen örömet okozott, vagy éppen felbosszantott.

Konkrétan miről lesz szó, azt nem lőném le, de inkább olvass tovább, és meglátod :D.

Végre ismét dolgozó ember lettem. Bár meg kell hagyni, nagyon idióta helyzet volt, mikor mentem volna betanulni, de közölték, hogy egy héttel később kell csak mennem, mert addig egy rahedli dolgot kell elintéznem… ^^” kicsit sem volt égő, áh, dehogy, tipikus Amys megmozdulás volt.
De igazából szeretem ezt a melót, és ahol vagyok, az csak szeptember végéig szól, mert igazából máshol fogok dolgozni ugyanilyen délelőttös-délutános felállásban, de ez nekem tökéletes, mert emberibb beosztásom van, és több időm lesz egyáltalán arra, hogy ne éljek úgy, mint egy zombi. Bár minden ilyen két hétig szokott tartani, mire az ember megszokja, de rég volt már váltott műszakom, úgyhogy van még hova visszaszoknom.
Ami viszont idegesít még mindig, hogy mikor kérték, hogy ügyfélkapun keresztül kérjek le erkölcsi bizonyítványt, akkor konkrétan megint azzal szembesültem, hogy érvénytelen a lakcímkártyám. Nem ez volt az első eset, de nagyon remélem, hogy már az utolsó, mert nem lehet így létezni. Már régen kiválthattam volna, ez igaz, DE!
1.) nem tudtam, hogy lejárt, mert mikor nyitottam a bankszámlámat, már szóltak volna, hogy ez érvénytelen
2.) ameddig nem kerültem ki májusban a munkahelyemről, és nem akartam törvényesen az álláskeresési járadékot megigényelni, nem is tudtam róla!
Van ebből elég bajom, meg volt is, de már kezdek egy kicsit aggódni, hogy jövő hét hétfőn felesleges lesz – megint – menni a kormányablakba bejelentéshez folyamodni. Az albérlettel kapcsolatban meg sok mindenről nem beszélhetek.

Tovább olvasom »

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2020. augusztus. 13.
Zene – Depresszió: Nincs kivétel

Hy darlings! ♥ \m/

Nem biztos, hogy volt már ilyen poszt a blog történetében, úgyhogy sosem késő amolyan listát írni. Én meg amúgy is szeretek listát írni :D Maximum, még 98 dolgot összeszedek. Lehet, hogy ez a poszt később szerepelni fog újra, mondjuk 1-2 év múlva, de egyelőre, maradjunk a mai adagnál.
Próbáltam azért olyan dolgokat írni, amik nem szerepeltek eddig még sehol, és nem másoltam le teljesen a Szeret/nem szeret listámat. Remélem, sikerült ^^. Ti mit gondoltok?

01. Találkozhatok olyan zenekarok tagjaival, akiknek régóta követem a munkásságát.
02. Olyan filmet láttam, amiben nem csalódtam sokat.
03. Azok a sminktermékek, amik nem okoznak allergiás tüneteket a bőrömön.
04. Lili bármilyen édes pózban alszik.
05. Cili folyamatos, aranyos nyávogása, mikor beszélek hozzá.
06. Mikor lazán meg tudom különböztetni Christopher hangját Robétól és Julianétól.
07. Ide IS kell: a Lacrimas Profundere (#silppinaction #sorrynotsorry)
08. Az aktuális hajszínem. Sosem gondoltam volna, hogy jobban fogom szeretni a feketét a barnánál.
09. Beleférek egy olyan ruhámba, ami régen még lötyögött is.
10. Teljesítettem az aznapra kitűzött céljaimat.

Tovább olvasom »

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2020. július. 15.
Zene – Lacrimas Profundere: Mother of Doom

Hy darlings! ♥ \m/

Jó ideje nem volt blog (májusban írtam egyet utoljára), úgyhogy eltelt pár hét. Ennyi idő alatt sok minden történt, amik közül bőven lehet miből mazsolázni. Így, akit érdekel, maradjon nyugodtan ^^.

Legutóbbi posztom óta sikerült újra elhelyezkednem, egy teljesen más területen, lényegesen kevesebb óraszámmal, de elviekben anyagiakban hasonló tendenciát lehet elérni a próbaidő után. Úgy osztom be az időmet, ahogy akarom, de jó az, ha többet csinálok meg az adott feladatból, mert azt jutalmazzák. Az meg nekem nekem nem is lenne egy rossz dolog, főleg, hogy megint nekiálltam a Pinteresten a Dream Home / Álomotthon táblám bővíteni. Nagyon vegyes, mi van benne, tervek, szobaötletek, dekorációk, amiket jó lenne magaménak tudni – de erről majd később.

Viszont még mindig van egy döntő dolog előttem, amivel semmi bajom sem lett volna, ha annak idején (május 11.) minden úgy alakult volna, ahogy terveztem. Nem érzem úgy, hogy megismétlődne a 2018-as eset. Egyrészt azért, mert hivatalosan nem ért még véget a vírushelyzet, másrészt meg törvényileg is vannak dolgok, az albérlőkre vonatkozik. Majd meglátjuk, egyelőre még mindig nem tudok semmit, pedig tegnap letelt az idő.

Tovább olvasom »

Amy Hozzászólások: 0 Blog

2020. május. 15.
Zene – Five Finger Death Punch: Wash It All Away

Hy darlings! ♥ \m/

Ez a poszt eredetileg egy olyan poszt lett volna, hogyan tartom a frontot együtt honfitársaimmal, akik nem home office-ban dolgoznak, hanem még bizony boltokban kitartanak, de aztán történt velem valami olyan május 11-én, amire egyáltalán nem számítottam.

Minden tök jó volt, már voltak terveim, hogyan lesznek tovább júniustól, mikor is történt egy munkakeret változás a mínusz órák miatt, és ez módosítva lett egy éves keretre. Én addig nem akartam aláírni, míg nem tudtam, hogy biztos-e a helyem, vagy sem, mert bár minden jel arra utalt, hogy igen, úgy pofára estem, mint a palacsinta. A vírusra való tekintettel ugyanis most itt állok, nyakamon a költözéssel úgy, hogy megint nincs munkám.
Tudom, erről nem tehetek, de akkor is, az előző napokban nem tudtam egyáltalán többet aludni 2-3 óráknál. Tegnap leadtam a munkaruháimat, de őszintén szólva, a helyzet nem javult, inkább végig torokszorító érzésem volt. Még kérdezgették is, hogy most mi van, és láttam a döbbenetet az arcukon. És tök rossz érzés volt úgy eljönni, hogy nem együtt húzzuk az igát, hanem csak simán vendég vagyok egy helyen. Pocsékul érzem magam, hogy mire végre volt egy rutinom, akkor elvesztettem, mert közbeszólt ez a tetves koronavírus.

Igazából, mikor beszéltem erről a főnökkel, akkor van róla szó, hogy visszamehetek, de ki tudja, milyen változások lesznek, és hogy meddig tart még ez a korlátozás, nem korlátozás. A munkámmal nem volt semmi baja, megköszönte, hogy rendesen tartottam a kiszabott időt, nem csaltam táppénzt (kétszer, ha voltam betegállományban), és az sem volt baj, hogy lassan lett hibátlan a tudásom, mivel nem vagyunk egyformák, de ez így gáz. Abszolút nem hibáztatom, hiszen meg van kötve a keze, mert nem csak nálunk, szinte mindenhol létszámstop van.

Hogy vagyok azóta? Őszintén szólva, rátesz egy lapáttal az is, hogy a hormonjaim szórakoznak velem, az időjárás, azok a családi dolgok, amikkel nap mint nap szembesülnöm kell. Tudom, hogy nem vagyok köteles elviselni azt, ami itt megy, de a vírus az én családomat is sújtotta. Nem is kicsit. Nem vagyunk egyedül, de amit még intéznem kéne, hogy ne csak lézengjek, nagyon bonyolult, mert online akarom elintézni, mert egyrészt, valahogy nincs kedvem odamenni arra a fertő helyre, másrészt meg vírus helyzet van.
Volt egy szájpadlásműtétem kisgyerekként, és azóta bármilyen légúti nyavalyát elkapok (havi szinten meg vagyok fázva, negyedévente van komolyabb influenzám lázzal, a torkom is kéthavonta begyullad, sőt, vashiányos is vagyok, meg porallergiás), és ha nem vagyok elővigyázatos, akkor simán elkaphatom a vírust.
Lehet, hogy a múltkori két tesztem negatív lett (hála Istennek), de bármikor kaphatok rossz hírt.
Lehet ezen nevetni, hogy megyek a csőcselék után, de inkább félek, mint megijedek.

Amy Hozzászólások: 0 Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Pontosan két évvel ezelőtt osztottam meg először, hogy hány könyvvel rendelkezem. Nos, a helyzet nem volt valami biztató, meg igazából szégyelltem is a dolgot rendesen, mert hogy merem magam könyvmolynak vallani, ha csak ennyi könyvem volt/van, miközben mindenki olyan sikerkönyveket olvas, mint az Éhezők viadala, vagy az akkor nagy sikernek örvendő Alkonyat.
Igen, pont azt a két példát hoztam, amik közül egyik sem érdekel különösebben, de aki meg tud győzni mind a kettő mellett 15-15 érvvel, hogy megéri könyvben időt fordítanom rá, az kap valamit ;D.

Ebben a posztban szó volt róla, hogy 39 könyvem volt. Nos igen, ez egyetlen könyvtárnak sem jó. Akkor is megfogadtam, hogy apránként elkezdem bővíteni, hogy legalább a sorozatok egyben legyenek, ha már a többi érdekelt nincs még itthon.
Most, pontosan 2 évvel később pedig tovább olvasva láthatjátok, hol tartok éppen. Messze még a vége, de már jelentősebb változások történtek.

Tovább olvasom »

Amy Hozzászólások: 0 Blog





Of Words and Rain A Sip of Multiverse Hope is Here
Szerkesztő: Amy
Név: Mysteries of the Night
Téma: minden, némi bloggal
Hivatalos nyitás: 2006.04.02.
Nyitás blogként: 2010.01.01.
Flauntra költözés: 2018.02.26.
Domaines blogolás: 2019.12.13.
Köszönet: ♥ ♥
Szolgáltató: Flaunt

Sorozatok évadok szerint:

Könyvek értékelések szerint:

Album értékelések szerint:

Az oldal semmilyen kapcsolatban sem áll a Nox Arcana tagjaival, ellentétben néhány megemlített zenekarral, a munkásságuk bemutatása pusztán tájékoztató jellegű! Minden könyvborítómat megszerkesztem, ahogyan bármilyen képet is, amit feltöltök. Amiket felteszek, mind saját gyűjtés, és mindig kiteszem a forrásomat.
A képek többségét viheted, de az írásaim és a védett képeim maradjanak!

A modulok címeit a Lacrimas Profundere munkásságából szemeztem.

• Themes by: Ninaa
Mysteries of the Night © Copyright
2006 - 2020