Szerző: J. R. Ward
Cím: Újjászületett szerető
Eredeti cím: Lover Reborn
Sorozatcím: Fekete Tőr Testvériség
Sorrendben: 10.
Fordította: Lukács Lászlóné
Magyar kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadó: NAL
Kiadás éve: 2012
Műfaj: paranormális romantikus, erotikus, vámpíros
Oldalszám: 528 oldal
Molyos értékelés: 91%
Goodreads értékelés: 4.36

Fülszöveg:

Folytatódik J. R. Wardnak a Fekete Tőr Testvériségről szóló regénysorozata: az egyik vámpír harcos átlépi az életet a haláltól elválasztó határvonalat, ezzel a sötét fantáziák és még sötétebb vágyak erotikus világába kerül.

Várandós felének tragikus halála óta Tohrment csak árnyéka önmagának. Testileg megtörve, lelkileg szinte megsemmisülve kerül vissza a testvériség házába, egy bukott angyal, Lassiter segítségével. Miután kicsit megerősödik, újult erővel veti bele magát a harcba, és nem sejti, hogy ismét szörnyű végzet leselkedik rá.

Álmában Tohr egyre többször pillantja meg elvesztett szeretteit, akik egy hideg, elszigetelt világban, a Köztesben vegetálnak. Megmentőjéhez, a bukott angyalhoz fordul, hogy segítsen nekik végre az Árnyékba jutni. Amikor azonban Lassiter elmondja neki, hogy az egyetlen megoldás az, ha újra beleszeret valakibe, Tohr biztosan tudja, hogy mindnyájukra szörnyű vég vár…

Ekkor azonban találkozik egy nővel, akinek hozzá hasonlóan keservesen alakult az élete. Tohr naponta vívja élet-halál harcát az alantasokkal, ráadásul felbukkan egy új ellenség is, aki a király életére tör, mindeközben pedig igyekszik ellenállni a lassan-lassan kialakuló szerelemnek és szenvedélynek… Vajon képes lesz megbékélni, és végleg elengedni a felét, hogy mindannyian nyugalomra találhassanak?

Véleményem:

Végre ismét a mancsaimban a kötet, így alig bírtam elengedni, és állandóan figyeltem, hogy olvasások közben a testvérei maradtak-e a helyükön. Többéves rémálom ért véget, mikor kezembe fogtam újra őket, mégha felújítva is.

Hol is kezdjem? Eleinte e-book-ként olvastam, így legalább az 5. fejezetig eljutottam, talán ezért tűnt rövidnek ez a röpke 630 oldal. A borítóra csak addig térnék ki, hogy mindenki először azt hitte, hogy egy nő van a képen, ami logikus lehet, mert nem nagyon feltűnő a férfi ádámcsutkája. Nem az egyik legszebb, de sosem ítélek könyvet borítóról. Szerencsére, azóta kijavították, és látni a fickó arcát is, így végre nem kell aggódni a borító miatt.

Nagy örömömre szolgált, hogy az alantasok most háttérbe szorultak, és inkább ezt az érdekes párosítást kapjuk előtérben. Még mindig nem tudom, hogy sokan miért nem szeretik Autumn-ot. Rengeteg minden rosszat átélt, és akkor még ott van a lánya is, aki természete miatt is olyan, amilyen.

Autumn sokáig idegesített, be kell valljam. Főleg az, ahogy azt hitte, a szolgasággal meg tudja váltani magát. Ez egy rohadt nagy hülyeség. Aztán, ahogy próbált közeledni a lányához, ott már teljesen átértékeltem őt. Nem volt fáklyásmenet, azt meg kell hagyni. És erős, hogy kibírta Tohr mindkét letámadását. Ember/vámpír legyen a talpán, aki ezt kibírja. Felnyílt a szeme, szerencsére. És hős volt, hogy kibírta újra a termékenységi időszakot anélkül, hogy engedett volna Tohrnak. Mondjuk, én belehalnék, ha engem akkor nem szolgálnának ki.

Tohr meg a másik külön fejezet. Wellsie haláláig még tényleg bírtam, aztán mikor megtörtént a tragédia, tényleg őszintén együtt éreztem vele. Aztán előkerült Lassiter jóvoltából, akit úgy, ahogy van imádok, és ott már kezdett az együttérzésem átmenni sajnálatba. Túl sokáig hagyta magát szenvedni. Tény, iszonyúan borzasztó, ha az ember elveszít valakit, aki a legközelebb áll hozzá, de az, hogy magát hibáztatja Wellsie haláláért… mondjuk azon a részen nagyon sírtam, mikor az esküvői ruha mellett feküdt. Ott már nem haragudtam rá.

Oh, és igen, a következő előzetes Qhuinn x Layla x Blay hármasából. Tudom, nem lesz hármas, Ward hivatalosan megerősítette. Már az elejétől kezdve imádom Qhuinnt, legalább olyan szinten, mint Lassitert. Kegyetlenség volt, amit a családja tett velük. És hogy a bátyjával mi lesz…

A Banditák bandája. Eddig sem szerettem őket. Xcor nekem teljesen Zsadist 2, ezzel lehet vitatkozni. Ja, nem, mégsem, Z senkit sem szúrna hasba, csakhogy információhoz jusson. Pláne nem a testvéreit. Throe annyira nem illik közéjük. Kár, hogy miután felszabadult, nem lett független. És simán megtehette volna, hogy Xcor helyett ő lesz a vezető. Még szerencse, hogy Wrath azt a támadást túlélte, különben most nem várnánk a következő könyvet annyira…

Assail tényleg olyan titokzatosnak tűnik, mint ahogy Ward említette. Remélem, sokat nem kell várni az ő könyvére sem. Tényleg érdekes egyéniség, és bár lehet, hogy első olvasásra nem jöttem rá, próbálom kideríteni, mi a manóért lett ő hirtelen Caldwell ügyeletes drogbárója.

Plusz, amiket még látni akarok:

• Megnéznék még egy FTT vs. BB harcot.
• Én bízok Qhuinn megérzéseiben. Szerintem szép lányuk lesz Laylával.
• Saxtont egyszer még felpofozom. Viccen kívül, egyre inkább kiesik a szeretem körből.
• Az elitet úgyszintén. Ők a nagy és híres elit, aztán úgy félnek mindentől, mintha minimum erdőtűz lenne körülöttük. Lash nem volt elég gyors.

Összegzés

Borító: 4/5 – abszolút nem így él a fejemben Tohr, mint a borítón!

Karakterek: próbálom ezt az Autumn & Tohrment párost megemészteni…

Kedvenc jelenet: az összes Xhex és Autumn

Kedvenc karakter: Lassiter bent volt

Tetőfok: Tohr elfogadja, hogy Wellsie nincs vele, és így a nő is tovább tud lépni

Összesítve: 4/5